Kiválóan kezdtük a mérkőzést, rögtön a második percben egy ‘második labdára’ újonnan igazolt támadónk csapott le a felezővonal körívében. Maga elé vette, megiramodott vele, végigvitte és védője hiába ráncigálta folyamatosan, a kilépő kapus mellett 12 méterről nagyon higgadtan a kapuba gurított. 1-0.
Érthető módon a hátrány alaposan felrázta a REAC-ot. Támadtak, de pl. a vasárnapi meccsel ellentétben, ahol a Cigánd többször helyzetbe tudott kerülni, a budapestiek nem tudtak veszélyt teremteni a kapu előtt, inkább csak mezőnyfölényre futotta.
Azért támadgattunk mi is, ám a félidő vége előtt nem sokkal egy amolyan ‘élete gólja’ lövéssel kiegyenlített az ellenfél. 30 méterről csapódott lefelé a labda, Tóth tehetetlen volt. 1-1.
Aztán a második félidő sem indult jól, nagyjából az 5. percben kétszer is tisztázhattunk volna egy kivágott labdával, ám mi meg akartunk játszani, és ez lett a vesztünk. Elvették, kijátszották, belőtték… 1-2.
Mentünk az egyenlítésért, és ahogy teltek a percek, egyre veszélyesebbek lettünk, de ma hiányzott az átütő erő, illetve – megint csak a cigándi mérkőzéssel összehasonlítva – itt higgadtabb, rutinosabb védőkkel találkoztunk, akik szépen lehozták az utolsó negyedórát, rendre pánik nélkül tisztáztak.
A vereség ellenére el kell mondani, hogy a védelmünk igazából rendben volt, Tóth kapus a végén egy kontránál két ziccert is védett. A mai vereség oka talán abban keresendő, hogy keveset tudtuk a támadóinkhoz eljuttatni a labdát, abból a kevés lehetőségből pedig csak egyet tudtunk gólra váltani.
Még mindig csak két meccs ment el, két szoros vereség a tarsolyban. Egyik ellenfelünk sem mosott le minket a pályáról, a mérkőzés utolsó pillanatáig küzdöttünk, és volt is esélyünk a pontszerzésre. Ezekre a pozitívumokra kell alapozni, és arra, hogy ez a fiatal csapat biztosan fog még fejlődni.
Most másfél hét “pihenő”, 13-án vasárnap pedig fogadjuk az eger csapatát, akik hozzánk hasonlóan 0 pontosak.
Hajrá GYAK!
Nyilatkozatok: