Borzasztóan bosszantó vereséget szenvedtünk, hiszen ha valaki csak annyit tud, hogy a – forduló előtt – a 7. és a 3. játszik egymás ellen, akkor számára nem kérdés, hogy a fekete-fehérek lehetnek a dobogón, mert mind taktikailag, mind szervezettségben, mind mezőnyben felülmúltuk a kékeket. Amiben szintén “többet értünk el”, az a hibák száma: mi kétszer vétettünk, ők gyakorlatilag egyszer sem…
A 27. percben hibáztunk először, amikor egy kissé elcsúszott a védekezésünk, és a túlzott besegítések miatt Montvai szabadon kaphatott labdát 16 méteren, a kimozduló Tóth fölött-mellett pedig a hálóba emelt.
A 84. percben jött a második hiba, amikor a hazaiak leggyorsabb játékosának egész egyszerűen odapasszoltuk a labdát a félpályánál úgy, hogy szinte mindenki az ellenfél térfelén tartózkodott. A kapuig gyalogolt, a hosszú sarokba gurított, Tóth immár másodk alkalommal került kiszolgáltatott helyzetbe.
Ekkorra már edzőnket is elvesztettük…
Történt ugyanis, hogy a hazaiak verőebere, Sebe Attila sokadik szabálytalanságát elkövetve arcon könyökölte a sokadik szabálytalanságát elszenvedő Márkus Marcit. A síp néma maradt. Természetesen nem hagyta ezt szó nélkül vezetőedzőnk, aki persze nem irodalmi stílusban, de egyáltalán nem vulgárisan kérte számon az ítélet elmaradását a kispadról felállva. Azonnal piros lapot kapott a 21. percben. A dolognak legalább két érdekessége van, de ezekről később…
Az első félidőt – nem számítva a bekapott gól utáni néhány percet – végig uraltuk. Egész egyszerűen jobban játszottunk, fölényben voltunk, védekezésre kényszerítettük a bajnoki címre sem esélytelen gárdát.
A második félidőben sem volt ez másképp…
Már az első percekben jött Szabó Viktor lehetősége. A félpályánál szerzett labdát, és 18 méterig cikázott az ellenfelek között. Ott a védők inkább a passzsávokat fogták, így kénytelen volt lőni. Nem is volt rossz, – a kapustól ez gól – de centikkel célt tévesztett.
Az 55. percben Babarcsik nem először és nem utoljára verte meg a nála 20 évvel idősebb védőjét, aki ezúttal csak lerántani tudta a 16-oson belül. Teljesen egyértelmű büntető volt, nem lehetett nem megadni. Márkus állt oda, esélyt sem hagyott a kapusnak, hálószaggató lövés a bal oldalra a léc alá, ezzel egyenlítettünk.
Továbbra is támadásban maradtunk, inkább csak az volt a kérdés, hogy mikor szerezzük meg a győztes gólt.
Itt jöhet az első visszacsatolás Majzik piroslapjára… Történt ugyanis, hogy egy kontra végén egy beadást Bódi lábbal blokkolt a büntető területen belül. A lábbáról mintha a kezére pattant volna, majd gyorsan szögletre mentett. Ekkor a hazaiak edzője, a kispadot és a “türelmi zónát” elhagyva, a szögletzászlónál helyezkedő asszisztensig futott magából kikelve 11-est reklamálva. Pontosan nem értettem a szavait, de hevességéből és hangerejéből ítélve ő sem Kosztolányi idézetekkel operált… Sárga lapot kapott. Érdekes…
Mint ahogy az is, hogy egy kisebb tüzijáték során Leklit térd magasságban rúgták fel 15 méteren – hangja volt… – és nem ért semmit. Legyünk boldogok, amikor Sebe comközépen rúgta Márkust, amikor az kikisérte az oldalvonalnál a labdát, legalább sárgát ért a szándékos durvaság.
És akkor a másik érdekesség: ősszel az Energia ellen két egyértelmű 11-est kértünk számon a játékvezetőn, akkor műesésért kaptunk sárgát. A tavaszi első fordulóban több sárgát, akár másodikat is számon kértünk csak csupán a Márkus elleni faltok kapcsán. Ezen a meccsen szintén sárgákat, piros lapokat vártunk volna csupán hetesünkről, mert közel annyi rúgást kapott, mint a labda, plusz az arcon könyöklés. Lekli elmaradt büntetője csak hab a tortán. Majd az első reklamációnál Majzik pirosat kap, a hazai edző súlyosabb vétségért csak sárgát. Nehéz ebben nem tendenciát látni úgy, hogy mindhárom mérkőzést ugyanaz a játékvezető fújta.
Vesztes meccs után persze mindig megy a bírózás, de fontos leszögezni: nem a bíró miatt kaptunk két gólt, hanem saját hibánkból. De legalább egy 11-es a sípjában, legalább egy piros lap a zsebében maradt.
Ahogy a győzelmek után örömködni, most keseregni nincs idő, szombaton rangadó vár ránk, ahol sok sérülttel és beteggel a keretünkben, illetve vezetőedzőnk nélkül kell helytállni.
Hajrá GYAK!
Nyilatkozatok: