Az ősrockerek az Edda Művek ‘Szélvihar’ című számát dudolhatták volna a mérkőzés előtt/alatt, ha lett volna kedve bárkinek is dudorászni ebben a kavargó, hideg, orkán erejű szélben…
A vendégeknek pláne hamar elszállhatott a dalos kedvük, mert Márkus a 10. percben már a második góljának örülhetett… És bár egy jó erős középcsapatot láttunk vendégül, ennyi idő után is lehetett érezni, hogy ez a mérkőzés el is dőlt. Nem is feltétlenül a folyamatos mezőnyfölényünk miatt, hanem amiatt, ahogy egyfolytában helyzetbe kerültünk, ráadásul könnyedén.
A 24. percben Lekli is megszerezte a maga gólját, aztán Czinkóczi egy szöglet után a védőjével közösen fejelt a hálóba, rá egy percre pedig Márkus szerzett ismét látványos gólt, immár a harmadikat a meccsen.
A múltheti ‘sorcseréből’ okulva ezúttal lassabb ütemben érkeztek az új játékosok, akik most jóval hatékonyabban szálltak be: Babarcsik gólpassz, Ludányi gól, Dudás gól-gólpassz.
Sajnos ma sem tudtuk hibátlanul lehozni a mérkőzést, mert összehoztunk egy buta büntetőt magunk ellen, és bizony nem fogunk minden meccsen hét gólt szerezni, sőt, kettőt se biztos, és akkor egy ilyen malőr bizony sokba kerülhet…
Mindenesetre ezen a mérkőzésen meglepően könnyű győzelmet arattunk, az Andornaktálya jóval kevesebb ellenállást mutatott, mint amire számítottunk.
Jövő héten újabb rangadó vár ránk, egy erősebb, és ami talán még fontosabb, egy jóval motiváltabb ellenféllel szemben, hiszen a Gyöngyöshalász elleni helyi rangadó mindig éles meccseket szokott hozni.
Elég ha csak az elmúlt három mérkőzésünk eredményeit megnézzük: 2-1, 2-1, 2-1. Nem túl változatos, viszont rendre nagyon nehezen elért eredmények voltak ezek.
Persze ugyanezt az eredményt jó eséllyel mindenki aláírná előre a mi házunk táján…
Hajrá GYAK!
Nyilatkozatok: