A vendégek játékos-edzője eltiltását tölti, így a pályán nem tudta segíteni a csapatát, sőt, a kispadról sem, de azért ‘szurkolóként’ záporoztak a tanácsok. A veterán Montvai Tibor nem csak gólokban erős, – még mindig… – de hangban is, így a pályán lévők bizony mindig tudták, hogy mit várnak tőlük…
A 2. fordulóban, ami nekünk az első bajnoki mérkőzés volt, gyakorlatilag betolta a buszt a kapu elé az Egerszalók, és teljesen a kontrákra, illetve a pontrúgásokra hagyatkozott, négy gólt össze is hoztak… Most azzal próbáltak minket meglepni, hogy kevésbé voltak defenzívek, fentebb tolták a védekezésüket, és bizony a harcmodoruk sem volt túl kellemes, még úgy sem, hogy végig sportszerű mérkőzést láthattunk.
Domináltuk az első félidőt, Tuzának nem akadt védeni valója. Óriás ziccerek előttünk sem akadtak, de folyamatosan bennünk volt a vezetés megszerzése. Aztán félóra elteltével Nagy-György Bálint egy tért ölelő indítással találta meg druszáját. Babarcsik bőven a leshatáron belülről lépett ki, vette maga elé a labdát és tört volna kapura, de hátulról érkezve felborították. A 18 méteres szabadrúgáshoz a sértetten kívül Márkus és Szentannai is odaállt, végül utóbbi lőtt. Biztosan mindenki ismeri a mondást: kis gól is gól… Nos, Szentannai Martinnak még senki nem beszélt erről a közhelyről: elemi erővel lőtte fel a bal felső sarokba a labdát. 1-0.
A mi lelkünknek nagyon jót tett a gól, de a vendégeket azért nem demoralizálta: jöttek ugyanúgy előre, immár az egyenlítésért.
És amikor már mindenki a szünetet jelző sípszót várta, akkor Uram Dénes még megmentett egy labdát, amivel – szorult helyzetében – jóformán fejbe lőtte Márkust. Csapatkapitányunk úgy tette bele a buksiját, hogy azzal gyakorlatilag szöktette saját magát. Aztán – bár napsütéses idő volt… – kiosztott egy esernyőt védőjének, majd kinézte magának a hosszú sarkot. A kifli a kapufán csattant, onnan pedig a hálóba. Hát, ez sem volt éppen kis gól… 2-0.
Ha már közhely: a 2-0-ás eredmény a legveszélyesebb a szünetben… A vezető csapatot túlságosan is megnyugtathatja, a vesztésre álló csapatot viszont feltüzelheti, hiszen belátható a hátrány…
Az első pár percben működött is ez a forgatókönyv, de aztán visszaállt a dominanciánk. Aztán a 72. percben a kapunk előtt kialakult egy kis kavarodás, és nem mi eszméltünk előbb. Bekotorták a szépítő gólt, és innentől kezdve viszont jött a szokásos: mi már nem annyira tudtunk felpörögni, nem voltunk veszélyesek, az egerszalókiak ellenben belelkesedtek, nyomást gyakorolták ránk. Ezzel együtt nem igazán volt veszélyben a győzelmünk, mert meddőek voltak a vendégek előretörései.
Nagyon jó erőfelmérő volt ez a mérkőzés, hiszen az ‘odavágón’ 4-2-re kikaptunk, most pedig győzni tudtunk. Jövő héten ismét jöhet egy revans: hazai pályán 2-2-es döntetlent játszottunk a Heves csapatával, amit akkor csalódásként éltünk meg. Most már látszik, hogy talán nem is volt az olyan rossz eredmény, hiszen Besenyeiék jelenleg is a második helyet foglalják el a tabellán… Szép kihívás lesz ez idegenben!
Hajrá GYAK!
Nyilatkozatok: