Nehéz mérkőzésre lehetett számítani, és az is lett. Egy közhely: egy csapat annyira játszik jól, amennyire ellenfele engedi neki. Ha ez igaz, akkor a Bélapát most nem nagyon engedett nekünk… És valljuk meg őszintén: Varga sporttárs sem állt a mi oldalunkra.
Már az első percben szabálytalankodtak Márkus ellen a 16-oson belül, a síp néma maradt. A vendégek 5-öse és 10-ese a 40. és a 49. percben kapott sárgát, bár addigra fejenként kb. a harmadik lapos megmozdulásukon is túl voltak… Folyamatos faragás, tisztátalan belépők, csodaszámba ment, hogy piros nélkül megúszták a vendégek…
De foglalkozzunk magunkkal. A mostanra már megszokott lendületes, dinamikus, lüktető játékunkat, és hatalmas iramot, amit diktálni szoktunk: a vasárnapi meccsen elfújta a szél…
Egy héttel ezelőtt egy félidő alatt kb. 10 helyzetet alakítottunk ki, a mostani szám ettől elmaradt, és gólból is csak egy akadt. Azt ugyan egy begyakorolt figura végén szereztük Vernyik révén, tehát a tudatosság azért most sem hiányzott.
Az egész csapat indiszponáltan játszott, nem nagyon akadt kiemelkedő teljesítmény. Az akarattal nem volt gond, hajtott mindenki becsületesen, de – valószínűleg – ez egy ilyen nap volt, mindenki egy kicsit bal lábbal ébredt. Könnyen lehet, hogy a sok faragás sem esett jól fiainknak, és az egyébként jól szervezett védekezés is hatott ránk.
Azért volt örülni valónk is: decemberben töltötte be 16. életévét Szentannai Martin, aki a téli felkészülési mérkőzéseken már megmutatta tehetségét, a múlt héten csereként beszállva az Andornak ellen is jól muzsikált, most pedig kezdőként kapott lehetőséget, és talán senki nem mondta volna meg játéka alapján, hogy ez az első felnőtt meccse kezdőként.
A végére még egy közhely: a jó csapat gyengébb játékkal is nyerni tud. Hát, ha nem is játszottunk gyengén, de mondjuk a megszokottnál mégiscsak halványabbak voltunk, és mégis nyertünk. Akkor viszont – ha igaz a közhely – mi bizony jó csapat vagyunk!
Hajrá GYAK!
Nyilatkozatok:
