Az őszi nyitány ugyanígy alakult: egy gól az Andornaknak, egyenlítés, majd két újabb bekapott gól a részünkről… Csakhogy itt most nem ért véget a mérkőzés, bár a hazaiak azt hihették, hogy két gólos vezetésük elég lesz. Talán emiatt, vagy esetleg a fáradtság miatt, de innentől kezdve csak a mi játékunkban volt benne a gól. Igaz, egy fejes után még Tóth védett egy nagyot, de előttünk még újabb 5-6 helyzet adódott, ebből legalább kettő ziccer.
Újabb 11-eshez jutottunk az 59. percben. Egy nem túl pontos indításra Márkus még rástartolt, és jó ütemben ugrott be a labda, és a felszabadítani igyekvő védő lába közé. Ez is egyértelmű büntető, és ezt is Márkus rúgta be egyértelműen… 3-2.
Nem álltunk le, mentünk a döntetlenért! Egy hosszú felívelésbe a hazai védő csúsztatott bele a 73. percbe, ami így kitűnő kiugratás volt Márkusnak. Marci előtt felpattanó labda+kirongyoló kapus=emelés. A labda pedig a hálóban, 3-3. Márkus időben a legutolsó bajnoki mérkőzésen a Domoszló ellen mesterhármast szerzett és most is!
Az utolsó negyedórában már nem sikerült értékesíteni helyzeteinket, a legutolsó percben pl. a gólvonalról mentett a hazai védő, így 1 pontot szereztünk.
Augusztusban 3-1-re kaptunk ki itthon az Andornaktályától. A meccs folyamán most is volt ilyen állás, azonban kiegyenlítettünk, sőt, kis szerencsével még nyerhettünk is volna. Ennél kézzelfoghatóbb, egyértelműbb jelét a fejlődésnek nem nagyon találhatunk. Ugyanaz a csapat, – sőt, Kálmán Józseffel talán még erősebb is… – fél évvel ezelőtt kétgólos vereség, most pedig egy erős döntetlen. “Ide orvosi papír nem kell…”
Jövő héten vasárnap(!) a Bélapátfalvát látjuk vendégül a műfüves pályán(!). Ősszel ott 5-1-re nyertünk: ezt az eredményt nehéz lesz felülmúlni, de persze meg kell próbálni! Szerintem nézzük meg, pláne, hogy ezt díjmentesen teheti meg mindenki!
Hajrá GYAK!