Szeptember közepén kellett volna ezt a mérkőzést lejátszani, azonban egy tragédia miatt az utolsó forduló utánra halasztva november végén küzdöttek meg egymással a felek.
Hosszú sérültlistával érkezett a hazai csapat erre a mérkőzésre, és már az első félidő alatt még két főt fel kellett írniuk. Két viszonylag ártalmatlan szituációban egy térd és egy boka mozdult ki a helyéről, két kényszerű csere a kékeknél, becenevükön ‘Kiskékek’-nél, akik ma igen fura színösszeállításban léptek pályára…
Mély talajú, borzasztóan csúszós pályán kezdődött a mérkőzés, mindenkinek kellett néhány perc, hogy kitálalja, hogyan lehet talpon maradni… Vehemensen kezdtek a hazaiak, próbáltak rohamozni, labdavesztés után pedig jött a kispadról az utasítás: kell a falt.
Aztán a 10. perctől kezdve egyértelműen átvettük az irányítást, helyzeteink voltak, védenie kellett a kapusnak, és időnként a kapufa is kisegítette. Aztán a 26. percben már nem volt segítség… Márkus lőtt be élesen egy szabadrúgást, Vernyik feje felett még éppen elment, a kapus már készült az ölébe fogni a labdát, azonban Forgó érkezett jó ütemben, és estében a kapuba pöckölte a labdát. 0-1.
Ettől meg is nyugodtunk, és higgadtabban kezdtünk játszani, a Bélapát azonban paprikás maradt, és egy-két lökdösődős jelenet is lezajlott, amire egy-egy begyüjtött sárgalap próbált nyugtatólag hatni.
A második félidő már teljesen egyoldalú volt, gyakorlatilag végig egykapuztunk. Lekli megpróbált egy esést büntetőt érő buktatásnak eladni, azonban a rutinos Varga játékvezető 11-es helyett sárgalapot mutatott… Ezen aztán úgy felhúzta magát centerünk, hogy a szemfüles Oravecz gyors bedobása után gyorsan kicselezett befelé húzva három védőt, majd higgadtan még a kapus mellett is elhúzta, és így üres kapus gólt szerzett. 0-2.
Ezután is egy térfélen kopott csak a fű… A 68. percben egy ballábas szögből Szabó Tamás lőtt el kőkeményen, a kapus óriásit védett, de csak ütni tudta. A lepattanót Márkus szedte össze, és mielőtt kitalálhatták volna, hogy mit szeretne, a hosszú sarokba lőtte vissza a labdát. 0-3.
A nagy kedvvel játszó Márkus aztán leállt cselezgetni a büntető területen belül, és ez csak kétféleképpen végződhetett ma: ezesetben felrúgták. Egyértelmű volt, és ezúttal Szabó Viktor állt oda, és nem is hibázott! 0-4.
Ezen a mérkőzésen szinte mindenki kiemelkedő teljesítményt nyújtott, akartuk ezt a győzelmet, mindenki azt játszotta, amit kell neki, és amit tud.Nem bíztuk el magunkat a múlt heti siker után, nem csak a mezeket küldtük a pályára. A végén aztán már előkerült a “színesceruza” is, elsősorban persze Márkus kápráztatott minket, de Oravecz is táncolt, és táncoltatott…
A középpályásaink felértek a támadásokhoz, és legtöbbször a kósza támadásokat is csírájában fojtották el, ha mégis átmentek rajtuk, akkor pedig védőink söprögettek, akik emellett még gólveszélyesek is voltak…
Támadóink gólokat szereztek, folyamatosan az egekben tartották a hazaiak vérnyomását labdával és labda nélkül is. Tóth kapus? Ja, ő is pályán volt.
Néhány lényeges dolog: vezetjük a tabellát, és nem csak az eggyel több lejátszott meccs miatt, hanem úgy igaziból is. És bizony ez egész télen így lesz! Ráadásul egy igen jó recept alapján értük el ezt a pozíciót, és ami még fontosabb: ezt a receptet mások is látják, és nagyra is értékelik.
Hajrá GYAK!
Nyilatkozatok:
