Amint az a fenti képeken látható: fű nem sok volt az egerszalóki sportpályán. És még talán ez volt a legkisebb gond vele… Kőkemény, göröngyös, egyenetlen, gödrös, poros… Egy western film forgatására alkalmasabb lett volna, – épp csak az ördögszekér hiányzott… – mint futballmérkőzésre.

Ennek megfelelően nem alakult ki folyamatos játék egyik oldalon sem, a csapatok egymás hibáiból próbáltak valamit összehozni. Ha valaki rosszul vette át a labdát, – ami itt most aztán gyakran előfordult – akkor abból próbálkozott a másik gárda valamit összehozni. De aztán náluk is jött a hiba…

Nem született gól a mérkőzésen, de a kapusok külön csatájában “Látványos védés” kategóriában a mi kapusunk, Tóth Bálint győzött. Ő két bravúrt mutatott be, míg riválisa egyet.

Az ígéretes helyzetekben, labdabirtoklásban, vezetett támadásokban, lövésekben mi győzedelmeskedtünk, – tehát pontozásos sportág esetében mi győzedelmeskedtünk volna – talán jobban is akartunk, gólratörőbben, támadóbb szellemben játszottunk ellenfelünknél. Illetve ‘játék’ helyett inkább álljon itt a ‘próbálkoztunk’ szó.

Kész csoda, hogy ezen a pályán nem történt boka- vagy térdsérülés, mert sokszor nem tudták a játékosok, hogy gödörbe vagy kis dombra lépnek-e… Ezzel együtt a komoly sérülés nem maradt el, és a focipályára legkevésbé kívánatos gépjármű is megjelent: mentő vitt el egy-egy játékost.

A földön való passzolgatás szinte lehetetlensége miatt gyakran volt levegőben a labda, és a 40. percben a hazai Fehér Kristóf, és csapatkapitányunk, Bartha Balázs egy hulló labdáért ment föl… – és nagyon keményen összefejeltek. Mindkét játékos a földön maradt, és a közelben álló társak rögtön integettek a segítségért, sőt, pillanatokon belül a “Hívjatok mentőt!” kiáltás is elhangzott.

Néhány percen belül mindkét sérült játékos jelezte, hogy jól van, sőt, vissza akartak térni a pályára, de természetesen ebben a helyzetben az ő szavukra nem lehetett adni. Mert közben azért szédelegtek, illetve – az adrenalin távoztával – fájdalmaik is voltak. Úgy tűnik, kisebb agyrázkódással, és persze jónéhány öltéssel “megúszták”, mindetten jobban vannak, de persze innen is üzenjük nekik: jobbulást!

Sajnos a második félidőben néhány következetlen ítélet miatt- értsd: egy pici érintés már falt, egy utánrúgás nem sárga… – kicsit paprikásabb lett a hangulat, de ha már focit nem láthattunk, egy kis szájkarate jutott a nézőknek. Ezzel együtt mi két elmaradt második sárga, és ennek folyományaként két elmaradt piros lap miatt ágáltunk a játékvezetés miatt. De az egerszalókiak is beszélgetős kedvükben voltak. Egyikük pl. megkérdezte a fősporit az asszisztensének tevékenysége kapcsán, hogy “ez a {@$$>¤pó nem lát?”. Nem kapott választ, igaz, lapot sem. Tóth Bálint igen, aki egy kétségbeesett, kontrát megállító, hátulról történő rúgás kapcsán tette fel a kérdést: “ez sem sárga?”. Igaz, nem a kapujából tette, hanem kiszaladt onnan az esethez közel, a csapatkapitányi karszalaggal a felkarján.

Sajnos ezek a jelenetek álltak legközelebb egy futballmérkőzéshez…

Az elmúlt három mérkőzésen három pontot szereztünk, aminél nyilvánvalóan többet szerettünk volna, de 8 forduló után még mindig veretlenek vagyunk, ami azért nem rossz. 

Jövő héten városi rangadó, ahol mindig mellékes a tabella. Három iksz után most már jöhetne egy győzelem!

Hajrá GYAK!

Nyilatkozatok: