Ezen a mérkőzésen – ami a 3. fordulóból került elhalasztásra – három dolognak örülhettünk: elsősorban a győzelemnek, aztán hogy Szénási és Uram visszatérhetett a pályára, illetve hogy debütált az új mezünk. Ezek persze egyáltalán nem elhanyagolható dolgok, azonban mégis maradt bennünk hiányérzet, hiszen a jó játék nagyon hiányzott.
Jó szellemben kezdtük a mérkőzést, egyértelműsítettük, hogy számunkra más eredmény elfogadhatatlan, mint a győzelem. Folyamatosan nyomtunk, ellenfelünk térfelén tartottunk a labdát, de közben igazi gólhelyzetet nem tudtunk kialakítani, sőt igazán veszélyesek sem voltunk. Inkább egy kézilabdamérkőzés juthatott eszünkbe, ahol az egyik csapat hatosfallal védekezik, a másik pedig keresi a rést, de nem jut lövőhelyzethez…
Sokat próbálkoztunk a jobb oldalon, ám a rutinos Petrezselyem Tamás hatékonyan védekezett Eged Zalánnal szemben. Aztán a 35. percben Czinkóczi adott egy ‘nagykerót’ Debreczeni Máténak, aki kiválóan vette át a labdát, ezzel máris lépéselőnybe kerülve. Erőből lőtt középre, Halasi belekapott, a hosszú oldalon pedig érkezezett fiatal szélsőnk, aki lövés helyett középre tálalt, és az ott egyedül maradt Majoros bepiszkálta a labdát az üresen maradt kapuba. 0-1.
Sem a gól után, sem a második félidő elején nem változott a mérkőzés képe: meddő mezőnyfölényünk volt, helyzet sem itt, sem ott nem alakult ki. Aztán egy előre rúgott labdánál elméláztunk, amibe talán a szél is belekapott, a támadó pedig úgy ment oda, ahogy kell: vagy elviszi, vagy buktatják. Ez utóbbi történt, büntető. Ivony magabiztosan rúgta a hálóba. 1-1.
Pár perc zavar után visszavettük az irányítást, és a 71. percben – két szöglet után… – a jobb oldalról befelé húzódó Eged harcolt ki egy szabadrúgást jó 20 méteren. Forgó és Szűcs állt oda, utóbbi pedig a sorfal mellett elcsavarva a sarokba rúgta a labdát, Halasi nem ért oda. 1-2.
Ezután már nem igazán forgott veszélyben a győzelmünk, mert bár a hazai csapat az utolsó percekben nagy erlőket mozgósított az egyenlítés érdekében, veszélyt nem tudtak teremteni.
Persze nagyon jól jött a táblázaton a három pont, de igazán a lelkeknek tett ez jót. Az éppencsak meg-nem-nyert egerszalóki meccs, és az öngóllal elveztett lőrinci meccs után gyógyítólag hathat ez a győzelem.
A bajnokság egyharmadánál tartunk, és nem igazán lehetünk elégedettek a tabellán elfoglalt helyünkkel, hiszen a szezon előtt a dobogót tűztük ki célul. Igaz, sok volt a sérültünk, – pl. Márkus Marcell még egyáltalán nem tudott pályára lépni… – de ettől mindenképp többet vártak maguktól a játékosok is. Azért egy jó őszi hajrával, pl. a hátralévő 4 meccsen 12 pont megszerzésével, némiképp lehet kozmetikázni a helyezésen.
Hajrá GYAK!
Nyilatkozatok:
