A kupamérkőzés után elbúcsúztunk Tábit Adéltól, masszőrtől, a hétközi edzésen pedig már új kezek közé kerültek játékosaink.
Üdvözözjük a GYAK-nál: Nagy Pétert!
Kategória: Egyéb
Tisztes helytállás
Az Eger SE az első és egyben utolsó ellenfelünk volt a MOL Magyar Kupa küzdelemben, hiszen NBIII-as ellenfelünk – érvényesítve az osztálykülönbséget – 2-0-ra legyőzött minket.
A vendégek végig kézben tartották a mérkőzést, ami a labdabirtoklást illeti, azonban – egy másik szemszögből – mégiscsak az történt, amit mi akartunk, hiszen igaz, hogy ők járatták többet a labdát, ezt azonban a kapunktól messze, komoly helyzetek nélkül tették.
A védelmünk és középpályás sorunk megölte az Eger építkezéseit, igaz, ez el is vitte a mi energiánkat a mi építkezéseintől… Bár a legnagyobb helyzet mégiscsak előttünk adódott, amikor egy flipperező labda Béla elé került, akinek lövését az utolsó pillanatban blokkolták. Sőt, a bal oldalon Eged Zalánnak többször sikerült megbontania a védelmet, de sajnos a bejátszásaiból, visszatett labdáiból nem sikerült túl sokat kihoznunk. Az első 45 percet nagyjából egálra hoztuk. De volt egy perc hosszabbítás…
Ami már szintén letelt, amikor egy indításra a leshatáron BELÜLRŐL ugrott ki az egri csatár, és kapusunkat kicselezve, a hálóba gurított. Borzasztó frusztráló az utolsó utáni percben gólt kapni, pláne úgy, hogy a helyszínen igencsak lesnek tűnt a szituácó. Nem volt az.
A második félidő első tíz perce hasonlóan zajlott az első játékrészhez: némi mezőnyfölény, helyzet nélkül, és – érdekes módon – a vendégcsapat nem fáradozott a labdafelhozatallal, hanem rendszeresen a kapusuk ívelt fel…
Aztán a félidő közepső szakaszában látszott a két csapat közötti edzettségi szintkülönbség: ne felejtsük el, nekünk még két hetünk van a bajnokság kezdetéig, ők pedig már bajnoki ritmusban játszanak. Ebben az időszakban meg is duplázták az előnyüket: egy mindenki felett átszálló beadásra nagy lendülettel érkezett az egri támadó, és két csel után a kapunkba továbbította a játékszert. 0-2.
A 75-80. perc környékén, ahogy a vendégek kezdőcsapatának a fele lecserélődöt, feljöttünk, átkerült a játék az ő térfelükre. Sajnos nem sikerült a szépítés, de elmondható így is, hogy helytálltunk, nem volt óriási fölényben a magasabb osztályú csapat, nekünk is akadtak helyzeteink, pici szerencsével akár szorosabb is lehetett volna…
Van még két hetünk a bajnokság indulásáig, akkorra kell csúcsformába lendülni.
Ez a mérkőzés jelentette a búcsút Babarcsik Bálintnak, aki Szegedre költözik, és ott folytatja civil életét, így labdarúgó pályafutását is arra a környére helyezi át! Sok sikert Babi!
Ezen a mérkőzésen búcsúztunk gyúrónktól is. Tábit Adél 2020. nyarán csatlakozott egyesületünkhöz – érdekesség, hogy ezen a mérkőzésen az Eger kispadján ülő – Simon Antal hívásának eleget téve. Adél nem csak a felnőtt csapatot “kezelte”, de állandó résztvevője volt a körzetközpontként általunk rendezett Bozsik-fesztiváloknak is. További sok sikert, Adél!
Hajrá GYAK!
Nyilatkozatok:
MOL MK, 1. forduló – közvetítés
MOL Magyar Kupa, 1. forduló: Gyöngyösi AK – Eger SE
A csapatunk:
5. perc: nagy melegben indítjuk a mérkőzést. Bekezdenek a vendégek, de mi sem feltartott kézzel mentünk bele a mérkőzésbe.
10. perc: az első lövés Béla Sámuel nevéhez fűzödik, a kapus leért, védett. Természetesen ők birtokolják többet a labdát.
15. perc: a vendégcsapat türelmesen játszik, a kispadon Simon Antal már kevésbé, ő úgy érzi, határozottabbnak kellene lenniük.
20. perc: mezőnyjáték folyik. Érthető módon mi nem siettetjük a játékot a magasabb osztályú ellenféllel szemben.
25. perc: az utóbbi percekben kicsit feljebb jöttünk, de máris kapcsolt az Eger, gyorsan váltottak, ránk jöttek.
30. perc: szép támadást vezettünk, Eged belőtt labdáját blokkolták, nem jutottunk lövéshez.
35. perc: megint Eged akciózott a jobb szélen, Nádudvari lőhetett a visszatett labdából, mellé. Az egriek átálltak ívelgetésekre, most mi is megpóbálkoztunk eggyel-kettővel…
40. perc: áttevődött a mi térfelünkre a játék. De aztán Béla ugrott ki, blokkolták a lövését.
45. perc: Bartha csapott össze egy vendégjátékossal, mindketten lent maradtak. Rögtönzött ívószünet lett belőle. Egy perc hosszabbítás. Nagyon gyanúsan lesről kaptunk egy gólt… 0-1.
50. perc: cseréltünk a szünetben, Szűcs Balázs folytatja Czinkóczi Kristóf helyett. Ez némi átszervezéssel is járt. Közben Barthát rúgták fejbe szabályosan.
55. perc: két játékvezetői ítélet is borzolta a kedélyeinket…
60. perc: továbbra is inkább a kapussal löveetik fel a labdát, és második szándékból támadnak a vendégek, és most be is szorulunk kicsit.
65. perc: sajnos egyre kevesebbet van nálunk a labda.
66. perc: újabb gólt kapunk, a lendületből érkező játékos két védőnket cselezett ki, kilőtte a hosszút. 0-2.
70. perc: újabb cserét hajtunk végre. Nyilas jön be Nádudvari helyére.
75. perc: talán már fáradunk is, mert egyre nehezebben tartjuk meg a labdákat.
80. perc: Spanyúr Levente is beáll, Eged Zalán jön le.
85. perc: kihasználjuk az utolsó cserénket is. Tóth Zsombor megy be Béla Sámuel pozíciójába.
90. perc: az utóbbi 10 percben átvettük az irányítást, többet birtokoljuk a labdát. 2 perc hosszabbítás.
3 felkészülési mérkőzés
Mindig, minden szakember elmondja, hogy a felkészülési mérkőzéseken nem feltétlenül az eredmény a fontos, hanem sokkal inkább a mutatott játék, de az is látható, hogy a győztes edzők mindig mosolygósabbak…
Ezen az analógián tovább haladva: Papp Tamás egyre mosolygósabbá vált azon a három mérkőzésen, amelyeket július folyamán vívtunk…
Mezőkeresztesen kezdtünk, amely csapat a BAZ-vármegyei bajnokságban a 4. helyezést szerezte meg az előző szezonban. Egy összeszokott gárdával találkoztunk, akik támadófutballt játszottak, letámadtak minket, és az üres területeket is jól játszották be. Alárendelt szerepet nem játszottun, de a helyzetek alapján a 3-2-es végeredmény jól tükrözte a 90 perc képét. A mi két gólunk meglehetősen látványosra sikeredett: Bartha egy amolyan “Ibra-gólt” lőtt. Egy kellemesen hulló labdát zúdított kapásból a léc alá a az ötös és a 16-os sarka közül. Szűcs Balázs pedig szögletből tekert a kapuba, ami valószínűleg bent volt már, amikor a kapus kikotorta, de Gulyás nem bízta a véletlenre, ő is felvarrta a léc alá.
A hét közepén a Jászberényi FC csapatát fogadtuk, akik – hozzánk hasonlóan – nagyon sok fiatalt felvonultató csapat. Lendületesen is játszottak, gyors szélsőikre építettek elsősorban, illetve – amíg a pályán volt – az NBIII-as ezüstéremmel is büszkélkedhető Szanku centerjátékára. Kétszer is vezettek ellenünk, ám először Nyilas Patrik egyenlített, aki egy jobbal bemutatott lövőcsel után ballal lőtte ki a sarkot 18 méterről. Utána a Bartha által kiharcolt büntető értékesítésével Forgó egalizált, aztán két perccel később Gulyás szerzett két kapufás gólt, ezzel beállítva a 3-2-es végeredményt.
Most szombaton újabb vármegyét “avattunk fel”: a tápiószentmártoni Aranyszarvas SE volt a vendégünk, akik ettől az évtől a Pest vármegyei I. osztályban fognak szerepelni. Szintén összeszokott gárdával kerültünk szembe, akikről kiderült, hogy még visszavárnak sérülteket, amitől majd erősödést várnak. Szükségük lesz rá, mert így mezőnyben igencsak föléjük nőttünk, igaz, egy szabadrúgásból szépítettek, illetve a mérkőzés végefelé a négygólos előnyünkben még két gólt engedtünk nekik, de az egész mérkőzést uraltuk helyzetekben is. Ezen a mérkőzésen inkább a helyzetkihasználásunkon rágódhatunk, mert sokat dolgoztunk ki, de nem érékesítettük mindegyiket.
Több felkészülési mérkőzésünk már nem lesz, jövő szombaton az Egert fogadjuk a MOL Magyar Kupa 1. fordulójában, aztán szabad hétvége, majd bajnoki!
Hajrá GYAK!
Sorsolás(ok): pipa
Megvan a résztvevő csapatok kiléte, elkészült a Heves Vármegyei I. osztályú bajnokság és a Heves Vármegyei Kupa sorsolása is.
Nézzük a bajnokság sarokpontjait: 9 csapatos az I. osztály, és három körben vívnak meg a csapatok egymással, így 24 mérkőzés vár minden csapatra, és nem lesz hétközi forduló, hacsak…, de erről később. Augusztus 16-án indul a bajnokság és 2026. május 30-án rendezik az utolsó fordulót, vagyis mindenki kap három szabad hétvégét a bajnokság során.
Nézzük, hogy a sorsolás szerint(!), hogy alakul az első nyolcas etapunk, vagyis az elsőtől a 9. fordulóig:
- már az első fordulóban visszavághatunk itthon a kupadöntőben elszenvedett vereségért az Andornaktálya csapatának (08.16.)
- városi rangadó idegenben, hacsak…, de erről később (08.23.)
- szomszédvári rangadó, Halászra utazunk (08.30.)
- az első szeptemberi mérkőzésünket hazai pályán vívjuk a Maklár ellen (09.06.)
- a Hevesnél vendégeskedünk (09.13.)
- szeptember 20-án szabadnaposak leszünk, még az is lehet, hogy pihenünk…
- ismét utazunk, ezúttal Besenyőtelekre (09.27.)
- az előző kiírás ezüstérmesét, az Egerszalókot fogadjuk (10.04.)
- a bajnokhoz idén is(!) kétszer utazunk először október 11-én.
Aztán ugyanez a sorrend fordított pályaválasztással, majd még egyszer… November 22-én Makláron zárjuk az őszt, és február 28-én a Hevest fogadjuk a tavasz nyitányaként.
A fenti mérkőzéssorba “bekavarhat” hogy a MOL Magyar Kupa küzdelmeit augusztus 2-án megkezdjük az Eger SE ellen, és továbbjutás esetén a második kupaforduló éppen az Energia elleni meccs napjára esik, sőt, a harmadik kupaforduló pedig a Heves elleni mérkőzésünkre. És ne is legyünk elbizakodottak, de mondjuk azt, hogy a hevesi gárda brillírozik a kupában, akkor lehet, hogy az 5. fordulóban (is) ellehetetlenül a mérkőzésünk, így könnyen lehet, hogy mégiscsak kell hétközben játszanunk…
Ami a Vármegyei Kupát illeti: a kupagyőztes csak a 3. fordulóban csatlakozik, a 2-5. helyezett csapatok – így mi is – pedig csak a másodikban. A sorsolásnak köszönhetően nem kell árgus szemmel figyelnünk az első forduló párharcát, hiszen mi nem onnan fogunk ellenfelet kapni, ugyanis rögtön “kihúztuk” a bajnokot, a Lőrincit fogadjuk majd augusztus 27-én. Ezzel a párharccal az is el fog dőlni, hogy a jövő évi Magyar Kupa országos főtábláján a tavalyi bajnok, vagy a bronzérmes nem lesz ott Heves Vármegye képviseletében…
A ‘tékozló fiú’ hazatért
Ahogy azt hűséges olvasóink már megszokhatták, a nyár időszakban az átigazolásokkal kapcsolatban, csak a konkrét, végleges, biztos dolgokat tesszük közzé, még Fabrizio Romanonak sem hiszünk, pletykákkal nem foglalkozunk.
Örömmel tesszük közzé viszont, hogy Tóth Bálint Kristóf aka ‘Tocska’ visszatért otthonába, az új szezonban már a Gyöngyösi Atlétikai Klub mezét fogja viselni egy kisebb füzesabonyi, és majd’ egy szezonnyi halászi kitérő után.
Üdv itthon!
Hajrá GYAK!
Számok-összehasonlítások
Egy kis játék a számokkal: vizsgáljuk meg a mögöttünk álló szezont a számok tükrében, és hasonlítsuk össze egy kicsit a 2022/23-as szezonnal, amikor a mostani bronzéremmel szemben bajnokok lettünk.
A legfontosabb különbségek: akkor 13 csapat alkotta a mezőnyt és 24 mérkőzésből állt a csapatoknak a bajnokság 26 hétvégén keresztül, idén 11 gárda, 30 találkozó, vagyis három kör, 33 forduló. Ez utóbbinak is köszönhetően most két hétközi fordulót is bonyolítottak. Ennek a rendszernek legalább két ‘igazságtalansága’ is van: egyes csapatoknak kétszer kell idegenbe mennie egy-egy erősebb csapathoz, míg mások hazai pályán fogadhatják őket. A másik, amit a nagy számok elve sem véd ki esetlegesen: volt egy-egy csapat, amelyik vagy ősszel, vagy tavasszal megúszta a hétközi fordulót, hiszen a ‘szabadnapja’ éppen arra a körre esett…
A meccsszámból eltérően sokszor az alapszámok nem mutatnak teljes képet, így sokszor kell majd átlagolni. Hajrá!
2023 végére a megszerezhető pontok 87,5%-át értük el, idén a 71%-át. Mögöttünk akkor nagyon szorosan a Füzesabony végzett 86%-os eredménnyel, idén a Lőrinci 81%-kal lett bajnok.
Az akkori lőtt góljaink átlaga meccsenként 3,6 volt, ez csökkent 3 alá (2,96). A kapott góloknál sokkal rosszabb a helyzet, és a végső helyezésben ez óriási szerepet játszott: a bajnoki évben alig volt rosszabb az átlagunk a meccsenkénti fél gólnál (0,54), erre az évre egy 1,2-re változott. Az, hogy “lövünk majdnem három gólt” nem is olyan rossz, de a “minden meccsen kapunk legalább(!) egyet” már rosszul hangzik… 74-es gólkülönbséggel tudtunk bajnokok lenni – idén a Lőrinci 75-tel végzett – az 53 “csak” a bronzhoz volt elég.
Abban az évben mi adtuk a gólkirályt: 28 találattal Márkus Marcell vitte a prímet, ami 1,16-os átlagot jelent a pályára lépéseit tekintve. Idén Simon Mátyás 33 góllal győzött, amivel 1,43-at átlagolt. A házi gólkirályunk Szentannai Martin lett 18 egységgel, ez átlagosan 0,62.
A fenti táblázaton az látható, hogy az ‘aranyévben’ (2022/23), illetve a ‘bronzévben’ a meghatározó játékosaink hányszor léptek pályára, illetve hány gólt szereztek. Ebből sokminden kiolvasható… Persze ezek csak a puszta számok! Azt, hogy ki mennyit tett még hozzá egy-egy mérkőzésen belül, nem írják le, ahhoz látni kell az összes meccset! Viszont ez a cikk most a számokról szól…
A kapott gólokat természetesen nem lehet mindig csak a kapus nyakába varrni, de az jelentős különbség, hogy Tóth Bálint kapott gól átlaga 0,54, tehát mérkőzésenként nagyjából fél gól. Kiss Olivér a mérkőzések csaknem kétharmadán védett, és az ő mutatója 0,94, tehát majdenem eléri a meccsenkénti 1 gólt. Az ő teljesítménye még mindig jóbb számokat mutat, hiszen – a táblázatban nem szereplő – Tuza Bálint ugyanennyi gólt kapott 11 mérkőzésen, az több, mint másfél gól…
A hátsó négyesben az “öregek kikopásával” az egyébként is fontos szerepet játszó Czinkóczi és Forgó szerepe tovább nőtt: előbbi 1, utóbbi négy mérkőzésről hiányzott mindössze. De Béla Sámuel és Timon Kolos szerepe is jelentősen nőtt 12 szereplésről 30-ra, illetve 11-ről 27-re, ami még úgy is tetemes, hogy – különösen előbbi – nem mindig védőként jutottak szóhoz, hanem szélső támadóként. Uram Dénes is több helyen feltűnt a pályán az év során: legtöbbször baloldali védő, illetve baloldali támadó volt, de Gyöngyöshalászon belső védőt játszott, a Maklár elleni mérkőzés utolsó szakaszában pedig már centerként is feltűnt. Mindenesetre a 3-as mezt megörökölve küzdeni tudásban, kitartásban már most is méltó az elődjére…
Közvetlenül a fal előtt játszott mindkét évben Nagy-György Bálint: 24/24, illetve 30/29. Ez azért sok mindent elmond, pl. azt is, hogy ebben az évben miért ő kapta az ‘Év Játékosa’ címet a csapaton belül. A gólszerzésben ő nem jeleskedik, bár neki nagyon nem ez a feladata. A legtöbbször olyanok kérik rajta számon a gólt, vagy legalább a lövéseket, akik látták az édespját játszani… De ő nem az édesapja, hanem ő. Egy kis huncut mosoly: a jegyzőkönyvek tanúsága szerint egy gól áll a neve mellett, de aki a Maklár elleni mérkőzésen jól figyelt, az tudja, hogy mi a csízió… 😉
Szabó Tamás szerepét egyértelműen Majoros Zsombor vette át, aki labdaszerzésben és futómennyiségben jó eséllyel felülmúlta elődjét, azonban a gólok tőle nem jöttek… Horváth Viktor nevét sok poszt kapcsán meg lehet említeni, hiszen – a kapusposztot leszámítva – a pálya szinte minden szegletében feltűnt: belsővédő, jobbhátvéd, középpályás, center… Ez azt is bizonyítja, hogy a szakvezetés bízott benne, sokféle feladattal látták el, de így nem volt könnyű minden poszthoz alkalmazkodnia.
A 22/23-as évadban az első hármasunkból rendszerint “a szélét” Szabó Viktor és Oravecz Botond adta, bár előbbi néha centerként, utóbbi pedig időnként jobbhátvédként tette hozzá a magáét. Ékként pedig Lekli Soma volt legtöbbször a megoldás. Az ő hármasukat volt hivatott pótolni Dudás Csanád centerként, Babarcsik Bálint baloldali támadóként illetve csúcsként. A jobboldalon Béla Sámuel és Nádudvari Marcell tűnt fel legtöbbször, bár utóbbi gyakran fordult meg a középpálya belső részén is, és időnként még Szentannaival is próbálkoztunk a széleken, bár neki alapvetően más szerep jutott legtöbbször, de erről majd később. Dudás Csanád mutatói egyértelműen jobbak Lekliéhez viszonyítva, Szabó Viktorhoz képest Babarcsiké már nem, és arányait tekintve az Oravecz-Nádudvari összevetésben a fiatal játékos számai biztatóak.
Szentannai Martin mutatói önmagához képest óriásit javultak! Persze 17 évesen 19-szer pályára lépni sem rossz teljesítmény, de 19 évesen 29-szer még jobb! Pláne, hogy előbbi időszakban 2 gól jött össze, az utóbbiban pedig 18. Ami vele kapcsolatban némi hiányérzetet jelenthet, hogy Márkus Marcell kiesésével egyértelműen tőle várta mindenki a csapat mozgatását, a kulcspasszokat, és a rengeteg gólt. Ez persze ennyi idősen, aligfelnőttként óriási terhet rakhat az emberre… Középpályásként a 18 találat talán nem olyan rossz, de – azon a néhány mérkőzésen kiderült, hogy – neki akkor megy igazán jól, ha ott van mellette még egy valaki, aki kezébe veszi a marsallbotot… Ha mindketten úgy akarják, na meg a szakvezetés is úgy dönt, akkor az új évadban megint brillírozhatnak egymás mellett…
És akkor Márkus. Annak idején a Barcelona is nyert úgy meccseket, hogy Messi nem volt a pályán. De azért ha ott volt, sokkal könnyebb volt. Az ellenfélnek nagyobb figyelmet kellett neki szentelni, a többiekre kevesebb jutott. A csapattársaknak önbizalmat adott, és terhet vett le róluk azzal, hogy nem maguknak kellett kitalálni, megoldani szituációkat, hanem csak odapsszolták neki, majd ő megoldotta helyettük… Nyilván nem a játéktudása hasonlít a két játékosnak, de a szerepük igen. Ám mivel neki CR7 a kedvence, emlékezzünk arra, amikor Ronaldo elhagyta a Real Madridot… Hát, ott is volt fejvakargatás rendesen…
A fenti táblázatban az egészéves eredménysorunk látható ellenfelenként lebontva. Ahogy arról már fentebb is esett szó: a háromkörös lebonyolításnál könnyen megeshet, hogy a legnehezebb ellenfelekkel szemben kétszer kell idegenben játszani, és a legkevésbé nehéz ellenfélnek számító csapatot pedig itthon fogadhatjuk kétszer. Bárki szívesen megfordítaná ezt a leosztást… Velünk egyébként most éppen ez esett meg: az előttünk végző két csapathoz (1. Lőrinci, 2. Egerszalók) kétszer utaztunk, – ki is kaptunk mind a négy mérkőzésen… – itthon pedig mindkét riválisunkat legyőztük. Nem törvényszerű persze, hogy itthon minden meccsünket megnyertük volna ellenük, de mondjuk azt, hogy talán nagyobb esélyünk lett volna több pontot szerezni…
A másik véglet: a táblázaton az utolsó helyet elfoglaló Vámosgyörkkel szemben a sorsolás folyományaként kétszer játszhattunk hazai pályán, holott – nem megbántva ellenfelünket!!! – ott azért kevésbé volt jelentősége a pályaválasztásnak. Az már csak a sors furcsa fintora, hogy már a télbe hajolva a vámosgyörki gyepszőnyeg védelmének érdekében a Kömlei Károly Sporttelep műfüves pályáján játszottunk az idegenbeli mérkőzést…
És hogy mely eredmények fájhattak igazán? Természetesen az összes vereség és döntetlen, hiszen – jó eséllyel minden csapat, így mi is – szerettük volna az összes mérkőzésünket megnyerni. De volt néhány olyan végkimenetel, ami miatt lehet bennünk extra keserűség… A Lőrinci és az Egerszalók elleni két-két vereség talán “benne volt”, így azokat engedjük el… Bár… Egy-egy meccs ellenük is akadt, ami talán szorosabb eredményt hozhatott volna, legalábbis a játék képe alapján… Talán összességében plusz 1 pont benne lett volna…
Közvetlenül mögöttünk végzett a Heves és a Gyöngyöshalász. Előbbivel a hazai döntetlen a meccs képe alapján igazságosnak volt mondható, ám az idegenbeli meccset végigtámadtuk, ők pedig “csak” kontráztak. Elég jól. Annyira, hogy egygólos előnyük birtokában egy teljesen egyértelmű helyzetben lest ítélt az asszisztens. Helytelenül… Akkor hárman vihették volna a kapusra a labdát, szóval ezt is fogadjuk el. Az első halászi mérkőzésen is hasonló volt a helyzet: mi támadtunk végig, ám egy NEM lesről indult kontrával kivégeztek minket. A játék képe miatt talán itt is bent ragadt mondjuk egy pont.
A Marshall-Maklár-Heréd hármasból ez utóbbit ki is vehetjük, hiszen egy nagyarányú győzelem, egy majdnem elszórakozott győzelem, és egy szoros eredmény ellenére magabiztos győzelem után nincs min keseregni. A két győzelem, egy döntetlen arány sem rossz a Maklár ellen. A hazai iksz már-már igazságosnak mondható lenne, de ott volt egy – szerintünk – egyértelműen elmaradt büntető a javunkra, így ezért a két pontért fájhat a szívünk. Nehéz ügy az Andornaktálya elleni döntetlent is értékelni, mert az nem volt egy jó mérkőzés, egyik csapatnak sem volt igazán helyzete. Azonban mi szereztük meg a vezetést, és gyakorlatilag az egyenlítő gólt megelőző büntetőt is mi hoztuk össze… Itt azért Fortuna helyett inkább magunkra lehetünk mérgesek.
A leghátsó hármas: a tabellát záró két csapat (10. Energia, 11. Vámosgyörk) ellen jött a kötelezőnek számító 9 pont, azonban a 9. helyezett Besenyőtelek elleni idegenbeli döntetlen sok szempontból nagy pofont jelentett. Tisztelettel, de azért jelentsük ki: az is kötelező győzelem lett volna… A tavaszi első meccs, a második helyen fordultunk, a tavaszi menetelést indítottuk volna be. Ráadásul, ami ránk nem igazán volt jellemző, a tabella hátsó szegmensében helyezkedő csapattól kaptunk eredményt befolyásoló gólt a hajrában. Talán ez az elvesztett két pont fájhatott leginkább az év során.
A fenti tabella azt mutatja meg, hogy hogyan végeztek volna a csapatok, ha csak az ellenünk lejátszott mérkőzések alapján rangsorolják őket. Itt is sok érdekességet lehet megfigyelni…
Rögtön azt, hogy a gólkülönbségének köszönhetően “ellenünk” az Egerszalók volt a bajnok. Kétszer is két góllal győztek le minket, és csak egy góllal kaptak ki, míg a Lőrinci egyszer 1, egyszer pedig 3 góllal vert minket, viszont Gyöngyösön egy négyest kaptak. Ebből következik az a feltűnő mutató is, hogy mindössze egy csapatnak pozitív ellenünk a gólkülönbsége! A Hevesnek 4 rúgott góllal 4 pont jött össze, a Besenyőteleknek ugyanennyi találattal csak 1.
Ennél jóval hatékonyabb volt a Halász, amely két szerzett góllal 3 pontot gründolt össze, míg pl. az Energiának ez nullázást jelentett. A Maklár holtversenyben a második legtöbb gólt szerezte ellenünk, de ez 1 pontot jelentett nekik, ugyanennyi szerzett góllal a Lőrincinek 6 pont jött össze. Persze a kék-fehérekre egész évben jellemző volt a sok gólos mérkőzések sora, nem véletlenül adták ők a góllövőlista ezüstérmesét sem Vojtekovszki Márton személyében (30 gól).
Ha már hatékonyság: az Andornaktályának mindössze egy szerzett gól is elég volt a pontszerzéshez, míg a Herédnek három sem. A Vámosgyörk is szerzett ellenünk 1 gólt, amivel egyébként vezettek is, ám a 25 gól, amit tőlünk kaptak, csak a képzeletbeli második helyhez elég, hiszen a (valódi) bajnokcsapat összesen 26-tal terhelte őket.
Ezen az alternatív táblázaton a Besenyőtelek “javított” a legtöbbet a valós tabellához képest, hiszen mások ellen 5-6-7 gólos vereségekbe is beleszaladtak, ellenünk azonban a döntetlen mellett a két vereségük is mindössze kettő, illetve egygólos volt. Kimondhatjuk tehát: számunkra idén ők voltak a mumus csapat.
De jöjjön még egy érdekes táblázat! Gyakran büszkélkedünk utánpótlásnevelésünkkel, és legtöbbször annak kapcsán, hogy a felnőtt csapatunkban milyen nagy arányban vannak a sajátjaink. Erről még lesz szó később. Időnként meg szoktunk emlékezni az NBI-ben, NBII-ben vitézkedő saját nevelésű játékosainkról is, de most nézzük meg, hogy a nemrég véget ért bajnokságban – a GYAK-on kívül – hányan léptek pályára a vármegye többi csapatában, tehát a közvetlen riválisainknál azok a játékosok, akik gyerekként nálunk pallérozódtak!
A kritériumok, amivel be lehetett kerülni a fenti “csapatba”:
- UP mérkőzéseken pályára lépett GYAK-mezben egynél több szezonban (19 éves koráig legfeljebb az U19-es csapatunkban)
- idén legalább egyszer pályára lépett a Vármegyei I. osztályú bajnokságban (tehát a játékosként benevezett, de egyébként pályára nem lépő, pl. edzői feladatokat ellátó személyek nincsenek benne!)
Igazából a Besenyőtelekben is volt 1 játékos, aki kis csalással “bekerülhetett” volna, hiszen ő két szezonban is pályára lépett az U19-es csapatunkban, azonban ez annak is volt köszönhető, hogy az akkori szabályok szerint a 20 évét betöltve is játszhatott… Sajtós Norbert igy nem került bele a “csapatba”, de ez akkor is összesen 45 játékos. Két nagyon bő keret, vagy 4 kezdőcsapatnyi… Hogy ki miért nem nevelőklubjában játszik, annak sok féle oka van: akad, aki pályafutása végefelé már nem az élmezőnyben képzeli el magát, vagy a másik véglet: az “ifiből” kiöregedve nem érzi biztosítottnak a helyét a “nagycsapatban”. Amatőrökről lévén szó, akad aki iskola, munkahely vagy egyéb magánéleti ok miatt került távolra “otthonától”, és a fordítottja is: gyerekként vonzotta ide iskola, vagy a szülőket munkahely. Egyszerű emberi okok is felmerülhetnek: valaki nem érezte magáénak ezt a társaságot, vagy az ellenkerzője, a társaság nem érezte őt magáénak… De biztosan vannak “materiálisabb” okok is, meg persze, ahány játékos, annyi indok…
De akkor nézzük a mi csapatunkat! A 2024/25-ös szezonban nem kevesebb, mint 30 futballista lépett pályára a bajnokságban. Ebből három játékos az, akiket a fenti kritériumok alapján nem nevezhetünk saját nevelésűnek. Nem nehéz kiszámolni: a GYAK úgy játszotta végig az évadot, hogy 90%-ban saját nevelésű labdarúgókat versenyeztetett. Igen, ezt így, vastagon… Nem kell sokáig böngészni a hevesi gárdák összetételét, hogy kiderüljön, ezt a számot senki nem közelíti meg, és nagy összegben senki ne tegyen arra, hogy akár országosan is túl sok olyan csapat vitézkedne a vármegyei bajnokságokban, akik ezt túlszárnyalnák.
Ezeknek a tényeknek a tükrében böngésszük újra át a bajnokság végeredményét…
Hajrá GYAK!
Nemzetközi UP-torna
Sok év kihagyást követően ismét nemzetközi utánpótlás tornán képviseltette magát a GYAK UP csapatai. A pünkösdi hosszú hétvégén U-12-es és U-13-as csapatunk Ausztriában vendégszerepeltek a Wolfsberg Cup-on. A szervezés már hónapok óta elkezdődött, a két csapat kiváló szülői közösségének köszönhetően is végezetül révbe ért.
A kora reggeli indulást követően a közel fél napos utazás végeztével csapatinak elfoglalták szállásukat, majd az este folyamán a városi centerpályán közösen megtekintették a helyi felnőtt csapat bajnoki mérkőzését. Az est fénypontja a torna megnyitója volt, ahol gyermekeink megtapasztalhatták milyen a nemzeti himnuszra bevonulni és felsorakozni a nemzeti zászló mögé. Az ünnepség zárásaként a rendezők látványos tűzijátékkal köszöntötték a résztvevőket.
Másnap már a labdáé és a mérkőzéseké volt a főszerep. A szombati napon a csoportmérkőzéseké, vasárnap a helyosztó mérkőzéseké volt a főszerep. Csapataink összemérték tudásukat olasz, cseh, osztrák ellenfelekkel, új tapasztalatokkal gazdagodtak ebben a nemzetközi mezőnyben. Kiélezett küzdelmeket hoztak a mérkőzések, ahol az U-12-es csapatunk a 7. helyet, az U13-as csapatunk a 11. helyet szerezte meg a rangos tornán.
Az utazás, a közös szállás, az éjszakai sutyorgások, a közös étkezések folyamán az eddig is jó csapategység tovább erősödött. Mindez nem jöhetett volna létre a kiváló szülői közösség folyamatos támogatása nélkül!
Külön köszönetünket fejezzük ki a két felkészítő edzőnek, Domokos Gergő és Sárándi Milán sporttársaknak.
Közvetítés – osztályozó 2.
Területi I. osztályozó, 2. forduló
Szeged-Csanád Grosics Akadémia II. – Gyöngyösi AK
Játékvezető: HAJDÚ DÁVID, Asszisztensek: DOBOS DÁVID, PÁLINKÁS DONÁT FERENC
A csapatunk:
5. perc: mi kezdtük a mérkőzést, nagy meleg van itt a 3. számú edzőpályán… Egy gyors kontra utáni hazai lövés volt az első esemény a mérkőzésen.
10. perc: nagyon jó perceink voltak, de egy rossz passz után ‘elszaladtak’, ziccert csináltak belőle. 1-0. Majd egy lövés, kipattanó, duplázás, 2-0.
15. perc: Uram lövése jelenti az első helyzetünket éles szögből, elment a kapu előtt keresztben. Aztán Eged ugorhatott ki, az utolsó pillanatban blokkolták, majd ismét ő került helyzetbe, ismét nagy mentés.
20. perc: egy kis életveszély, no nem a pályán, hanem a szélén. Harc a labdáért az oldalvonal mellett, a hazai játékos pedig bezuhant lendületből az 1(!) méterre lévő kispadra. A mieink elkapták, megúszta a nagy sérülést.
25. perc: újabb gól, szélről belőtt labda, a center fejelt. 3-0. Ivószünet.
30. perc: a játék képét egyáltalán nem jól jellemzi az eredmény, mert ha óriási fölényben nem is vagyunk, de inkább a hazai térfélen tartjuk a labdát.
35. perc: egy újabb beívelés, a kipattanót megint beverték. 4-0.
40. perc: most áttevődött a játék a mi térfelünkre, de újabb gól, gólhelyzet nem akadt.
45. perc: kár volt leírni, újabb elpasszolt labda, újabb gól. 5-0. És újra elpasszoljuk, könnyű gólok ezek. 6-0.
50. perc: kapust cseréltünk a szünetben, a 17 éves Vernyik Dániel kapott lehetőséget. Béla Sámuel kapott egy lárántásért sárgát.
55. perc: nem lassít a Szeged, bár most hármat cseréltek… A gólvonalról sikerült menteniük, egy kicsi szerencsénk sincs.
60. perc: újabb fiatalítás, a 18 éves Eged helyére a 17 éves Spanyúr érkezett.
65. perc: egy lecsúszott beadás beesik a kapunkba. 7-0.
70. perc: Szentannai jött be Nyilas helyett, újabb ivószünet.
75. perc: Szűcs Balázs és Kozma Gergő váltja Babarcsikot és Timont.
80. perc: az eredménynek és a nagy melegnek is köszönhetően nincs már nagy iram, bár most Vernyik védett egy nagyot, illetve Szentannai lőtt egyet, éppen csak mellé.
85. perc: Czinkóczi űzte ki az emberét, Szentannai lendületből elvitte a labdát, és átbökte a kapus fölött, megvan a becsületgól. 7-1.
90. perc: Kozma tört be, az ő pöckölése is elment a kapu előtt kereszbe… 2 perc hosszabbítás.
Osztályozó előtt
Mint ismert, a bajnoki bronzérmünk révén NBIII-as osztályozó mérkőzést játszhatunk, a sorsolásnak köszönhetően pedig ellenfelünk a Szeged-Csanád Grosics Akadémia második csapata lesz. Oda-visszavágós párharc, tehát két vasárnapi mérkőzés vár csapatunkra a bajnokság zárását követően.
Míg játékosaink igencsak gólgazdag mérkőzést játszottak a Kömlei Károly sporttelepen a Maklár SE ellen (6-3), addig – nem sokkal később – a Fő téren is egy “gyakos” szórakoztatta a közönséget… A Mátrai Bornapok színpadán Beton.Hofi adott koncertet, és mivel ő maga nagy focirajongó, így örömmel fogadta a klub ajándékcsomagját, amelyből a mezt fel is vette, és végig azt viselte.
A bajnokságnak végén, de még az osztályozó előtt Papp Tamás, vezetőedzó summázta az évet, illetve tekintett kicsit előre:
Vasárnap tehát ismét szurkolhatunk csapatunknak, hogy – teher nélkül – játszanak egy jó mérkőzést egy kiváló csapat ellen!
Hajrá GYAK!