Kategória: – Labdarúgás férfi
Felkérés érkezett az MLSZ-től
A tegnapi napon érkezett a felkérés a Magyar Labdarúgó Szövetségtől, hogy amennyiben a Gyöngyösi Atlétikai Klub vállalja, akkor oda-visszavágó mérkőzés formájában osztályozót játszhat az NBIII-ba kerülésért.
A tisztánlátás kedvéért íme a szabály. Osztályozó mérkőzést játszhat az a vármegyei csapat, amely az első osztályú bajnoksában
- 1. helyezést ér el. Amennyiben ez a csapat nem vállalja, úgy az a csapat élhet ezzel a lehetőséggel, amelyik a bajnokságban
- 2. helyezést ér el. Amennyiben ez a csapat nem vállalja, úgy az a csapat élhet ezzel a lehetőséggel, amelyik a bajnokságban
- 3. helyezést ér el. Pont.
Mivel az első két helyezett csapat (Lőrinci VSC, Egerszalók SE) nem vállalta a megmérettetést, így automatikusan futott be hozzánk a felkérés. Abban az esetben, ha a harmadik helyezett csapat sem mond igent, akkor az adott megye nem képviselteti magát az osztályozókon.
A Gyöngyösi Atlétikai Klub elnökségének, a szakmai vezetésének és a játékosok közös döntésének értelmében június 8-án és 15-én osztályozó mérkőzést játszunk az NBIII-ba kerülésért “a megmérettetés és a vármegye képviselete miatt, illetve azért, mert szeretjük ezt a játékot, és mert ez a közösség van annyira elszánt, hogy beleáll egy ilyen kihvásba is” – fogalmazott Kozma Zsolt, elnök.
Ami biztos: június 3-án, kedden 11 órától tartják a sorsolást, ahol egyébként még az is előfordulhat, hogy csapatunk “erőnyerő” lesz, vagyis párharc nélkül vívja ki az NBIII-as tagságot.
Fontos leszögezni, hogy abban az esetben, ha egy csapat megnyeri ezt a párharcot, vagy a sorsolás kedvez neki, még mindig dönthet úgy, hogy mégsem vállalja a harmadosztályú bajnokságot.
Hajrá GYAK!
Kupa-ezüst
Vezettünk, mégis kikaptunk a kupadöntőben. Óriási labdabirtoklási fölényben voltunk az első félidőben, de komoly védésre nem késztettük a hazai kapust. Előbbi annak (is) volt köszönhető, hogy az Andornaktálya teljesen visszahúzódott a kapuja elé, utóbbi pedig talán annak, hogy fölényünk ellenére is kapkodva, a játékot siettetve, idegesen játszottunk.
Egy szögletvariácóból Forgó Kornél megszerezte a vezetést a 36. percben, ám ettől sem nyugodtunk meg, pedig ellenfelünk a bekapott gól után sem változtatott a taktikáján.
A második félidő elején már érezhető volt, hogy jönniük kell, és emiatt jöttek is, de igazi átütő erő ekkor sem jellemezte őket, a mi oldalunkon sem volt szükség védésekre. Ettől sem nyugodtunk meg, sőt, méginkább erőltettük a gyors támadásbefejezéseket, de az álmoskönyv szerint sosem jelent jót, ha valaki hirtelenkedik…
Nem a mi erényeinket segítette kidomborodni az sem, hogy a játékvezető láthatóan engedte a kőkemény játékot, és ha le is fújt nagy faltokat, többször zsebben maradt a lap teljesen egyértelmű szituációban is…
Ezzel együtt csak magunknak köszönhetjük, hogy összehoztunk két olyan szituációt, amit az ellenfél rutinos játékosai ki is használtak.
És talán a kulcsszó meg is van: rutin. Egy rutinosabb csapat a vezetés birtokában – ha nem is tud “rárúgni” még egyet, akkor is – elkezd fetrengeni, elrúgdossa a labdát, százszor is sportszárat igazít, soha nem tudja, honnan kell elvégezni a bedobást, az elgurult labdát sem találja, és persze a kapus is minimum nyújt egyet a kirúgás előtt… Valahogy így:
De sajnos nálunk Babarcsik akkor sem esik el, ha ketten lógnak a nyakán, Szentannai mindenáron előre akar passzolni hazaadás helyett, Uram Dénes két falt közben is előre tör, Nagy-György Bálint sem rúg alá senkinek, hanem tisztán próbál szerelni… A mi csapatunk ilyen.
Sajnos ez ma vereséghez vezetett, de sebaj, majd megváltozik ez… Jön majd a rutin, és rárúgjuk a másodikat!
A gratuláció jár az Andornaktálya csapatának, idén ők nyerték a kupát.
Hajrá GYAK!
Közvetítés – KUPADÖNTŐ
XXIII. Dr. Vass Géza Heves Vármegyei Kupadöntő
Marshall-ASE – Gyöngyösi AK
A csapatunk:
5. perc: komoly felvezetés előzte meg a mérkőzést, ami nagy melegben, de lágy szellős időben indult el. Kissé visszhúzódva kezd a hazai csapat, mi támadólag. Forgó és Dudás is kapott már egy nagy rúgást, utóbbi lent is maradt.
10. perc: nálunk van többet a labda, az Andornaktálya láthatóan második szándékból próbál játszani.
15. perc: egy-két érdekes ítélet, illetve nem-ítélet borzolja a kedélyeket…
20. perc: mi hoztunk össze a hazaiaknak egy szögletet, ennyit volt a mi térfelünkön a labda. Dudás csúsztatott egyet, éppen mellé.
25. perc: most inkább a küzdelmes játék jellemző.
30. perc: Dudás megint kapott egy nagyot, ápolni is kellett. Egyébként nagy az iram.
35. perc: szögletig jutunk végre, mert helyzet nem igazán akad a masszív hazai védekezés mellett.
36. perc: meg is jön a gól! Forgó Kornél sodorta be a szögletet! 0-1!
40. perc: nem álltunk le a gól után sem, de az Andornak is csipkedik magukat, szögletig jutnak.
45. perc: két szögletig jutottak, de visszavettük az irányítást. Babarcsik lőtt kiszorított helyzetből. Egy perc hosszabbítás.
50. perc: váltottunk a szünetben. Horváth Viktor és Dudás Csanád helyett Uram Dénes és Nádudvari Marcell folytatja. Érthetően a hazaiak többet próbálkoznak az első félidőhöz képest.
55. perc: Nádudvari kapott kiugratást, rálőtte, keresztben elment.
60. perc: irányítjuk a mérkőzést, támadunk.
65. perc: veszélyes szabadrúgást végezhettünk el 25 méterről. éppen csak mellé. Aztán az elllentámadásból Czinkóczi kap sárga lapot. A szabadrúgásból csúsztatott fejes, egyenlítés. 1-1.
70. perc: Papp Tamás és Uram Dénes is besárgult, Szentannai pedig lent marad egy óriási rúgás után. Szabadrúgás nincs.
75. perc: idegesen játszunk, és a játékvezető ítéletek sem hatnak ránk nyugtatólag. Pláne, hogy Nagy-György Bálint kap sárgát, pedig Babarcsikot rántották le.
80. perc: Majoros hagyja el a pályát, Lakatos folytatja a helyén. Kapkodunk.
83. perc: kijöttünk, gólt kaptunk. 2-1.
90. perc: teljesen visszaállt a hazai csapat, mi pedig idegesen játszunk. Szentannai kapott sárgát.
Kupadöntőre készülve
Szerdán Andornaktályán játsszuk a XXIII. Dr. Vass Géza Heves Vármegyei Kupadöntő mérkőzést a helyi Marshall-ASE csapata ellen.
Utoljára 9 éve, 2016. május 25-én mérkőzhettünk a rangos kupáért. Akkor Zagyvaszántón került sor a döntőre, ahol az ellenfelünk az Egri Sportcentrum SE csapata volt, és sajnos vesztesen hagytuk el a játékteret, méghozzá 1-4-es végeredménnyel. A jelenlegi keretünkből ketten is jelen voltak azon a mérkőzésen: Horváth Viktor kezdőként 63 percet játszott, csereként pedig az a Tóth Levente állt be, akinek éppen az a meccs volt az első pályára lépése a felnőtt csapatban. Akkori gólszerzőnk a stoplist ugyan már szögre akasztotta, de jelenleg is ‘gyakos’, hiszen Sárándi Milán up-edzőként jelenleg is klubunk kötelékébe tartozik. A csapat edzője Labancz Róbert volt, akinek a vezetésével 11 ponttal megelőzve éppen az egrieket, fölényesen, mi több: veretlenül nyertünk a 2015/16-os bajnokságot. Sajnos az NBIII-ba jutás nem sikerült, mert bár itthon 2-0-ra legyőztük a Mórahalom csapatát, idegenben azonban 1-5-re alul maradtunk.
Az ezüstérem megszerzése előtt két évvel, 2014-ben viszont nem csak döntőbe jutottunk, de meg is nyertük azt! Ehhez öt mérkőzésen kellett diadalmaskodnunk, és ezt összesen 17-3-as gólkülönbséggel tettük meg. Ebből maga a döntő 5-1-es győzelmünkkel ért véget a Pétervására SE ellen a besenyőtelki Dr. Vass Géza Sporttelepen. A jelenlegi csapatunkból akkor senki nem vett részt a kupa elhódításában, bár Ludányi Nándor az őszi szezonban még a GYAK-ot erősítette, és egy kupameccsen pályára is lépett, a döntő idején már nem nálunk játszott. Majzik Zoltán vezette azt a csapatot, és még fölényesebben nyertük az aktuális, 2013/14-es megyei bajnokságot: 30 mérkőzésen 103 rúgott gól, 79 pont, és a második Péterkével szemben 24 pontos előny! A veretlenségünket éppen ők akadályozták meg, méghozzá a Kömlei Károly sporttelepen az utolsó(!) fordulóban. Ekkor is osztályozót játszottunk az NBIII-ba jutásért, és ugyan két 0-0-ás mérkőzés után a büntetőpárbajban alulmaradtunk a Bátaszék csapata ellen, ők visszaléptek, és így mi indulhattunk a következő szezonban a harmadosztályban.
Mintegy mellékesen: amikor 2014-ben megnyertük a kupát, akkor ezt címvédőként tettük! Ugyanis 2013-ban is mi győztünk! Az akkori ellenfelünk, egyben házigazda együttes a Markaz FC volt. A döntőben 2-0-ra nyertünk, Horváth Viktor és Ludányi Nándor egyeránt végigjátszotta a döntőt. Ahogyan az ellenfél csapatában Vernyik Dávid is, illetve majd’ 80 percig pályán volt a Markaz csapatában Molnár Zoltán is, aki jelenleg az U19-es és U17-es csapatunk vezetőedzője. Abban az évben az akkor még hat csoportos NBIII. Mátra Csoportjában a 8. helyen végeztünk Török János (Aga) irányításával.
És akkor nézzük, hogyan jutottunk el a szerdai kupadöntőhöz! A végső meccshez ebben a szezonban 4 mérkőzést kellett sikeresen megvívni.
Jó korán kezdtük: egy héttel a bajnoki nyitány előtt már fogadtuk is a Gyöngyöshalász SE csapatát, amely idén a 4. vagy 5. helyet fogja megszerezni a bajnokságban. Az a meccs parádésra sikeredett részünkről, fölényesnek mondható, 5-1-es győzelmet arattunk.
Aztán bő három hét elteltével már jóval kevésbé parádéztunk, a jó eséllyel majd a 8. helyen végző Herédet fogadtuk, és hiába uraltuk a mérkőzést, és dolgoztuk ki sorra a helyzeteket, nem sikerült megszereznünk a győzelmet. Pedig még büntetőt is rúghattunk, ám az is kimaradt. Jöhettek tehát a 11-es rúgások, ahol a 8.(!) páros után sikerült csak eldönteni a magunk javára a párharcot. Lövőink egyszer hibáztak, kapusunk, Kiss Olivér viszont két lövést is hárított.
A negyeddöntő és elődöntő mérkőzésre már most tavasszal, egy – nem csak megyei szinten!!! – borzalmasan megterhező sorozat közepette következett: hét(!) mérkőzést játszottunk le szerda-szombat ritmusban, és eközben fogadtuk az azóta már bajnok Lőrinci csapatát. A körülmények azzal voltak súlyosbítva, hogy a szerdai kupameccs előtt szintén az akkor még csak bajnokJELÖLTtel játszottunk, és viszonylag sima meccsen kaptunk ki 3-0-ra… Ez azonban egy másik meccs volt, és végig irányítva a játékot, kiállítást is kiharcolva győztünk magabiztosan Babarcsik Bálint és Szentannai Martin egy-egy góljával 2-0-ra.
Még mindig erőltetett menetben voltunk az elödöntő mérkőzésen, hiszen újra szerdán fogadtuk a jelenleg a Gyöngyöshalásszal a 4. helyért harcban lévő hevesi gárdát. Igaz, hasonló menetben voltak ők is, bár nekik azért akadt egy szabadnapjuk is a bajnokságban. Ezzel együtt rajtuk látszott jobban a fáradtság, köszönhetően talán az átlagéletkorban jelentkező fölényüknek köszönhetően is. A szezon talán legélvezetesebb, legfordulatosabb mérkőzését hozta össze a két csapat, igazi hullámvasút volt! Uraltuk a játékot, Szentannai és Dudás jóvoltából két gólos előnnyel mentünk az öltözőbe, és akár békésen le is csoroghatott volna a mérkőzés… De nem a Heves ellen! Jött egy amolyan talált gól, majd egy jól elrúgott szabadrúgás, és máris 2-2 volt az állás. Nem sokkal később emberelőnybe kerültünk, és kezdtünk reménykedni, amikor a Heves a vezetést is megszerezte 7 perccel a vége előtt. Aztán egy kapufáról lepattanó labdát ifjú titánunk, Lakatos helyezett a hálóba, és készülhettünk ismét a 11-esekre. DE! Éppen amikor lepergett a 90. perc, Czinkóczi Bence gondolt egyet, belépett az üres területre, és 18-ról óriási dugót eresztett el, ami a kapufán csattant, onnan pedig a hálóba! Nagyszerű győzelemmel jutottunk döntőbe!
Döntős ellenfelünknek, egyben a kupadöntő házigazdájának döccenőmentesebb volt az útja. Igaz, hogy mi minden alkalommal hazai pályán játszhattunk, ők viszont végig idegenben, de amíg mi a bajnokság élcssapatain vergődtünk át, addig ők csak II. osztályú ellenfeleket kaptak, ráadásul a mi négy meccsünkkel ellentétben nekik elég volt három párharc a döntőhöz.
Két fordulóval a Vármegyei Bajnokság II. osztályának befejezése előtt a 6., 11. és 14 helyezett csapatokat győzték le mindösszesen 20-3-as gólkülönbséggel.
Egymás ellen három mérkőzést játszottunk a bajnokságban: 4-0-ra győztünk itthon, 1-1 idegenben, és aztán újabb győzelem, 3-0.
Egyszer sem győztek tehát ellenünk, reméljük, ez szerdán is így marad!
Hajrá GYAK!
Bronzérmesek vagyunk
Jó időben, kiválóan előkészített pályán kezdték a csapatok a mérkőzést. Mi próbáltunk iramot diktálni, a hazaiak pedig próbálták lassítani a játékot. Kisebb helyzeteink adódtak csak, nakik pedig inkább gyors támadásbefejezések jutottak.
A 38. percben Szentannai próbálkozott (ismét) egy lövéssel, ami a blokkoló lábon lelassult, így lett jó Dudásnak, aki nem habozott, azonnal a hálóba vágta a labdát. Ezzel megvolt a vezetés, és innentől kezdve nyugodtabban játszottunk.
Az Energia továbbra is inkább második szándékból támadott, mi pedig kezdtünk beleszürkülni a játékba. Sőt, kicsit bele is aludtunk, amikor az ellenfél centerét találtuk meg egy keresztpasszal: Czinkóczi óriásit mentett becsúszva, mert ebben a helyzetben bizony benne volt az egyenlítés lehetősége. Igaz, nekünk is akadt ziccerünk, de mi sem tudtunk élni a lehetőséggel.
Jelentősebb további esemény nélkül lezajlott a mérkőzés, és minden más eredménytől függetlenül ezzel a győzelemmel megszereztük a bronzérmet a 2024/25-ös bajnokságban!
Az Energia SC elnökének, Csiba Attilának a meghívására a két csapat közös asztalhoz ült, és együtt vacsoráztak. Köszönjük a meghívást, köszönjük a gulyást!
Két mérkőzés vár ránk még ebben a szezonben, és – ahogy az fentebb olvasható – az utolsó bajnokinak különösebb tétje nincs, mármint ami a tabellát illeti. Előtte azonban szerdán kupadöntőt játszunk Andornaktályán a hazai csapat ellen.
Hajrá GYAK!
Nyilatkozatok:
Közvetítés – 32. forduló
Heves Vármegyei I. osztály – 32. forduló
Energia SC – Gyöngyösi AK
Játékvezető: VARGA FLÓRIÁN, Asszisztensek: BÉRCZI BÁLINT, SMELKÓ KÁROLY
A csapatunk:
5. perc: kiváló futballidő, még a nap is kisütött. A hazaiak kezdték a mérkőzést, rögtön kaptunk két rúgást… Lendületes első perceken vagyunk túl.
10. perc: egy veszélyes beívelésünk ment el a kapu előtt. A piros-feketék máris lassítják a játékot.
15. perc: Szentannai lőtt 18-ról, meg is pattant, kapusbravúr.
20. perc: mezőnyjáték folyik, bár az elég élénk.
25. perc: könnyű síppal jött egy két ítélet, pedig helyzetünk lehetett volna…
30. perc: megint áll a játék. Amikor éppen nem, akkor kicsit kapkodunk…
35. perc: Csoszánszki lőtt szabadrúgásból kapura, veszélyes volt, de Kiss Olivér a helyén volt.
38. perc: Szentannai lőtt, beleértek, Dudás bevágta a lepattanót. 1-0!
40. perc: megnyugodtunk.
45. perc: teljesen magunkhoz ragadtuk az irányítást a félidő végére.
50. perc: cseréltünk a szünetben. Nádudvari helyett Eged jött be. Szentannai lőtt, védés.
55. perc: támadgatunk, az Energia inkább kontrákra játszik.
60. perc: most az Energia is eljutott egy lövésig, Eged pedig egy jó kiugrással jelezte, hogy itt van.
65. perc: megint kaptunk egy-két rúgást, ők meg egy-két sárgát.
70. perc: újabb cserét hajtottunk végre. Majoros helyett Lakatos érkezett.
75. perc: belassult a mérkőzés, helyzetek nélkül. Béla Sámuel kap egy sárgát.
80. perc: Eged előtt adódott megint helyzet, majd Lakatos fejelhetett, előbbi kapus, utóbbi centikkel mellé.
85. perc: óriási mentés Czinkóczitól, üres kapura lőhettek volna, becsúszott. Kettős csere: Szentannai és Babarcsik kap pihenőt, Horváth és Spanyúr érkezik, utóbbi most debütál a felnőtt csapatban.
90. perc: mindent egy lapra téve támad a hazai csapat.
Csendeskés győzelem
Csendes, álmoskás, lapos mérkőzést láthattunk a 31. fordulóban az andornyktályai csapat ellenében. Mi ugyan még hajtunk a bronzéremért, ők viszont már csak a kupadöntőben láthatnak némi lehetőséget, és ennek megfelelően nem nagyon késztettek minket hatalmas erőbedobásra. Jól jellemzi összpontosításukat, hogy egy félidőn belül kétszer is csak úgy simán elvettük a labdát az utolsó emberüktől… Árulkodó az a tény is, hogy sem az első, sem a második bekapott gól után sem volt látható váltás a játékukban: nem tolták feljebb a védelmüket, nem fektettek több energiát a támadásokba.
Ezzel együtt az első gólunk igazán parádésra sikeredett! Egy leshelyzet után Forgó Kornél, a baloldali belső védőnk passzolta ki Timon Koloshoz, a baloldali védőnkhöz a labdát. Baloldali támadónk, Uram Dénes lépett vissza, hogy belépjen a játékba. Kapta is a zsugát, és gyönyörűen pörgette azt baloldali középpályásunk, Szentannai Martin elé. Ő megtolta, lendületet vett, ezzel már két védőt maga mögé utasítva, és ugyan benézett középre, de ott ballábas támadónkat, Babarcsikot kizárták a játékból, így 17-esünk a kapus bal keze mellett a hosszúsarokba lőtt. Balos gól, 1-0.
Pár perccel később megint Szentannai került helyzetbe, miután rárontott a leghátsó védőre, aki a próbálta éppen felívelni a labdát. Gólszerzőnk simán leszerelte (1.), és a kapu felé iramodott, de emelése nem sikerült jól, a kapus kezében landolt.
Majd Babarcsik rohamozta a kapus által kipasszolt labdát, a kivágni igyekező védőt blokkolta, a lecsorgóval pedig a kapu felé indult. A hibázó védő pánikból felrúgta. Büntető, Szentannai lőtte: kapus balra, labda jobbra, 2-0!
Alig több, mint fél óra telt el a mérkőzésből, de eldőlt. A hátralévő egy órában alig-alig történt valami. Mi támadgattunk, a vendégek védekezgettek, amolyan ‘szezonvégi’ mérkőzéssé alakult a párharc, – hozzátéve, hogy talán a hozzájárulhatott ehhez a lagymatag játékhoz az is, hogy másfél hét múlva ez a két csapat fogja vívni a Heves Vármegyei Kupadöntőt…
Azért szereztünk, még egy szép gólt! Egy hosszú labdáért Babarcsik harcolt meg, a kapu felé fordult, és amikor már két védő zár volna össze előtte, akkor kitűnő lyukra futtatással hozta helyzetbe Uram Dénest. Ballábas játékosunk igazított rajta egyet, és a hosszú sarokba lőtt. 3-0!
Ezzel a győzelemmel nagy lépést tettünk a bronzérem megszerzése felé. Ehhez mindössze annyi szüksége, hogy a hátralévő két bajnoki mérkőzésünkből legalább egyet megnyerjünk. Elsőként az Energiához látogatunk, az utoldó fordulóban pedig a Maklárt fogadjuk. A kettő között – nem mellékesen… – Andornaktályára utazunk, ahol a hazai csapat ellen döntőzünk a Kupában. A feladat adott…
Hajrá GYAK!
Nyilatkozatok:
Három pont. Pont.
Szeptember végén 6-0-ra nyertünk Heréden egy sima meccsen. Valószínűleg abból indulhatott ki a hazai csapat, hogy nem szeretnének még egy ilyen vereségbe belefutni, így egy szenzációsan megszervezett, 5-4-es védőfallal álltak fel velünk szemben úgy, hogy a középpályás sor nagyjából 25-30 méterre a saját kapujától védekezett.
Természetesen nincsenek hivatalos statisztikák, de – a mérkőzés utolsó 5-10 percét leszámítva – nagyjából 80-20% volt a labdabirtoklás a javunkra.
Jó félóra elteltével Babarcsikot rúgták bokán 25 méteren, Szentannai pedig gyorsan elvégezte a szabadrúgást Timont kiugratva a szélen. Baloldali védőnk visszatette lövésre Uramnak, aki nem is habozott, ám blokkolták próbálkozását, azonban a kapu elé felérő Babarcsik azonnal visszarúgta a flipperező labdát a kapuba. 0-1.
Hátrányban sem változtatott a hazai csapat, teljesen hátrahúzódtak, mi pedig próbálkoztunk beadásokkal, lövésekkel, kényszerítőkkel, de ez az a nap volt, amikor nem “sültek” a dolgok.
Tulajdonképpen nagyon statikus, alacsony iramú, már-már eseménytelen mérkőzést láthattunk. Összesen egy sárga villant egy visszahúzásért, óriás helyzetek nem voltak, lepergett az óra… Mindössze az jelentett némi izgalmat, hogy a játékidő leteltéhez közeledve egyre több herédi támadó helyezkedett elöl, és amolyan ‘mindegy, hogy 1 vagy 2 góllal kapunk ki, inkább próbáljunk meg gólt lőni’ mentalitással jöttek előre a hazaiak. Igazi nagy helyzet ekkor sem alakult ki, illetve nekünk adott némi kontralehetőséget az előrehúzódásuk, de érezhető volt, hogy a nagy menetelésünk végére macskásak a lábak, lassabban forognak a fogaskerekek a fejben…
Egy horrorfilm juthat eszünkbe, hiszen április 19-n kezdtünk nagy sorozatba, és május 10-én, tehát 28 nappal később játszottuk le a 7. mérkőzésünket. Könnyű kiszámolni: három naponta játszottunk. Csakúgy, mint pl. a Paris SG, Arsenal, Barcelona vagy az Inter… Na, ez az igazi horror.
A győzelmet nem kell megmagyarázni, ma így nyertünk… Nem éppen brillírozva, de végig kontroll alatt tartva az eseményeket.
Hajrá GYAK!
Nyilatkozatok:
Közvetítés – 30. forduló
Heves Vármegyei I. osztály – 30. forduló
Gyöngyösi AK – Hevesi LSC
Játékvezető: HARNOS CSABA, Asszisztensek: GERGELY MÁRTON, NAGY FERENC
A csapatunk:
5. perc: kiváló pályán, futballidőben kezdődik a mérkőzés. Határozottan kezdünk, beszorítjuk az egyébként is visszahúzódó hazai csapatot. Uram lőtt egyet, oldalháló. 20 méteren védekezik a Heréd.
10. perc: második szögletünket rúgjuk, és átlövéssel is próbálkozunk.
15. perc: felbillen a pálya, kontrára is alig futja a hazai csapatnak.
20. perc: nehéz feladat elé még nem állítottuk a kapust, de próbálkozunk.
25. perc: lassan csordogál a mérkőzés. Borzasztó kemény falba ütközünk, 10 védővel találkozunk.
30. perc: nehéz mit írni.
32. perc: Babarcsik egy kavarodás után közelről szerezte meg a vezetést. 0-1!
35. perc: hátrányban sem változtat a Heréd, visszahúzódik, és várja a kontra lehetőségét.
40. perc: újabb szöglet, és akciók, de még nem sikerült duplázni.
45. perc: hosszabbítás nélkül vége az első félidőnek.
50. perc: cseréltünk a szünetben, Horváth helyett Nádudvari folytatja. Szentannai lövéssel kezd, centikkel mellé, majd két szöglet egymás után.
55. perc: nincs nagy iram, kontrolláljuk a mérkőzést, de azért veszélyes ez az egygólos vezetés.
60. perc: nem élvezetes a mérkőzés, kevés az igazi helyzet, állóháború folyik.
65. perc: kicsit most a mi kapunk előtt folyt a játék, nagy bedobásokkal operáltak, hárítottuk a veszélyt.
70. perc: frissítünk. Szűcs és Nyilas lép pályára, Eged és Timon ment le. Egy szöglet után a gólvonalról mentettünk, majd újabb helyzet a Heréd előtt.
75. perc: sérülés miatt állt a játék, a Heréd legjobbja, Tari meghúzódott, le kellett cserélni.
80. perc: Nyilas ugrasztott meg három védőt, majd lőtt, de éppen csak mellé. Aztán Nádudvari fejelt a kapus kezébe.
85. perc: Szűcs rajzolta Babarcsik fejére a labdát, ment a léc alá, óriási kapusbravúr, szöglet. Aztán Nádudvari tekert, ez pedig fölé.
90. perc: az utolsó percekben mindent egy lapra feltéve támadott a Heréd, nekünk volt kontra lehetőségünk. Kettő perc hosszabbítás.