Interjú Kozma Zsolt, GYAK-elnökkel.
Elnök Úr! A mostani beszélgetésünk apropója egy hír, ami az országos sajtóban jelent meg, miszerint a gyöngyösi önkormányzat megszünteti az NBIII-as csapat támogatását. Milyen alapja van ennek a hírnek?
- December közepén volt egy testületi ülés, ahol hozott egy döntést a grémium. Ez teljesen nyilvános, tehát az alap információ innen is származhat. A ránk vonatkozó rész – miszerint a távolról érkező játékosokat “elengedjük” pedig – egy olyan levélből származhat, amit a játékosoknak juttatunk el, amit egy meghívó is követett volna..
Mi állt volna ebben a meghívóban? Illetve miért nem ezzel a tájékoztató levéllel együtt?
- Az ünnepek előtt már nem akartuk a játékosokat ezzel terhelni, hiszen semmi értelme nem lett volna: aki csapatot akar keresni magának, azt nem Karácsony előtt egy héttel fogja megtenni. Ilyenkor minden klubnál elvonulnak, pihennek, a felkészülés majd csak január közepén indul, addig érdemben senki nem tárgyal senkivel. A meghívóban pedig pont egy olyan időpont lett volna, amikor egyénileg leülünk minden egyes játékossal megtárgyalni a kialakult helyzetet, és megvitatni, hogy ki hogyan képzeli el a jövőt.
Akkor először is: mi a helyzet? Másodszor: a klubvezetés hogyan képzeli el a jövőt?
- A csapat fő támogatója (önkormányzat) a nyár elején teljes mellszélességgel állt a klub mellé, mondván mindannyian büszkék vagyunk a megyei a bajnoki címet nyert, illetve osztályozót nyert csapatra. A Testületnek egy lényegi kikötése volt (az átigazolási időszakot követően), hogy a csapatnak a 70%-át helyi, környékbeli játékosoknak kell alkotni, akkor is, ha ez nem párosul eredménnyel. Nyilván ezt sportszakmai okokból egy edzőnek, egy klubvezetésnek nehéz volt a sikeres szereplés függvényében alárendelni, de lényegében az ősz végére elmondhatjuk, hogy a kezdő 11 tekintetében ennek az elvárásnak sikerült megfelelni. Azonban most értékelve az őszi eredménytelenséget a nyár közepén megígért anyagi támogatást a továbbiakban változatlan mértékben a testület nem kívánja biztosítani. A tavaszi támogatás mértékét illetően a testület a döntést leghamarabb a jövő évi városi költségvetés kialakításakor fogja meghozni (várhatóan február közepe, vége). Ez a helyzet. Azt látni kell, hogy míg egy futballcsapat ősz-tavasz “üzemmódban” működik, addig az önkormányzat januárban tárgyalja, és februárban fogadja el a naptári év szerinti költségvetését. Ettől függetlenül, a nyári döntés idején a testület bekérte a teljes szezonra vonatkozó részletes és tételes költségvetési tervezetünket, melynek ismeretében hozták meg a csapat támogatására és az NB3-ban való indítására vonatkozó támogató döntésüket. Most féltávnál, ha a nem túl dicsőséges eredménytelenség okán is,hogy úgy mondjam nem túl elegáns ebből így kiszállni.
Március 3-án bajnoki forduló van…
- Igen, pont ezért akarunk január első hetében leülni a játékosokkal, mert a felkészülést január közepén úgy kell elkezdeni, hogy tudjuk, mi lesz velünk május végéig. Most úgy néz ki a dolog, hogy a felkészülés utolsó szakaszában, kb. egy héttel a bajnokság indulása előtt fogjuk megtudni a sorsunkat. Ami ráadásul – várhatóan! – nem lesz pozitív. Azt gondolom, hogy klubvezetőként nagyon inkorrekt lenne a játékosokat hitegetni, illetve magunkhoz láncolni félévre úgy, hogy nagy valószínűséggel nem tudjuk azokat a feltételeket tovább biztosítani, melyekben a nyáron megegyeztünk.
Egy közbevetés: eddig minden rendben zajlott?
- Igen, minden pénzügyi vállalásunkat teljesítettük az elmúlt fél évben, senki felé nem alakítottunk ki tartozást. A beígért pénzeket megkaptuk, és a költségvetésünknek megfelelően nem csak a bevételi, de a kiadási oldalt is rendben tartottuk.
Hogy kell azt érteni, hogy “magunkhoz láncolni”?
- Az átigazolási piac február végén zárul, nagyjából akkor, amikor az önkormányzat dönt a támogatásunkról. Ha most télen nem engedjük el a játékosokat, akkor adódhat egy olyan helyzet, hogy mi már nem tudjuk vállalni a feléjük tett kötelezettségünket, viszont ők már nem tudnak eligazolni, még akkor sem, ha lenne fogadó csapat, és mi is elengednénk őket. Tehát a tavaszi szezont úgy kellene elképzelni, hogy valaki kap egy ígéretet, hogy a munkájáért majd kap valamennyi költségtámogatást, vagy nevezhetjük aklóriapénznek is. Fontos, hogy nálunk a játékosok iskola, munka mellett végzik ezt a félprofi tevékenységet. Azonban három-négy hónappal a munka vége előtt azt mondják neki, hogy “akkor innentől kezdve nem kapod a jussod, de a munkát végezd el…”. Ilyen esetben senki nem lepődne meg, ha a játékos azt mondaná, hogy ‘akkor én nem jövök többet’, pláne úgy, hogy még utaznia is kellene a saját költségén, hogy “elvégezze a feladatát”…
Egy kicsit tegyük tisztába az “elengedés” fogalmát is… Hogy is van ez?
- A ‘nagyvilági’ fociból tudjuk, hogy óriási átigazolási díjak, aláírási pénzek és egyéb juttatások vannak egy-egy klub váltásnál, akár télen, akár nyáron. Nálunk ugye amatőr játékos mindenk, ami – nagyon egyszerűen fogalmazva – annyit tesz, hogy a bajnokság végén, nyáron mindenki oda igazol, ahova akar, az aktuális kluboknak nincs beleszólása. Viszont télen, a bajnoki év közepén, a klubok annyiban védve vannak, hogy ha egy játékos el akar igazolni, akkor ahhoz kell az aktuális klub hozzájárulása, értsd: “elengedése”, ám a fogadó klubtól kérhet átigazolási díjat. Ha mi a mi helyzetünkben azt mondjuk, hogy elengedjük az adott játékost, akkor nyilván a fogadó klubnak is kedvezünk, de elsősorban a játékos felé teszünk egy gesztust, vagyis hát fogalmazzunk így: korrekt módon járunk el vele szemben.
És hogyan tovább? Hiszen ha jól értem, akkor még az is lehet, hogy az önkormányzat mégis fogja tovább támogatni a csapatot?
- Tulajdonképpen ez is benne van a pakliban… Reálisan nézve azonban az várható, hogy ha teljesen nem is szüntetik meg, de jelentősen csökkentik a támogatásunkat. Így nekünk lépni kell, azokat a játékosokat, akiknek jelentősebb költségtérítést kell fizetnünk már csak az idejárás miatt is, azokat el kell engednünk, ezt a költséget meg kell szüntetnünk.
Van-e valami terve a vezetőségnek?
- A tervünk az, hogy január első napjaiban egyeztetünk a játékosokkal, és mindenképpen szeretnénk egy egyeztetést a testülettel, vagy legalább a frakcióvezetőkkel, hogy vázoljuk nekik a lehetőségeinket.
Mik a lehetőségek?
- Amennyiben elengedjük az “idegenlégiósokat”, egyáltalán nem biztos, hogy marad annyi környékbeli, a klubhoz kötődő játékos, hogy be tudjuk velük fejezni a bajnokságot, az esetleges kizárásunk, vagy visszalépésünk pedig azt eredményezi, hogy a következő évben a Gyöngyösi Atlétikai Klub felnőtt férfi focicsapatot a legalacsonyabb szinten, a megyei harmadosztályban indíthat csak.
Nem lehetne a létszámot az U19-es, vagy esetleg az U17-es csapatból pótolni?
- Egyrészt már most is vannak a csapatban meghatározó(!) játékosok ezekből a korosztályokból, másrészt azt nyilván az említett utánpótlás csapatok is megsínylenék, ha a játékosoknak két-három fronton kellene helytállniuk. Azért a mostani keretünk is messze a legfiatalabb az NB3 bajnokság tekintetében, ahogyan az éves költségvetésünk is.
Az mennyire biztos, hogy a csapatbeli helyi játékosok továbbra is maradnak?
- Semennyire. Több szempontból sem! Egyrészt: ha elengedjük a távoli játékosokat, akkor mennyire korrekt azt mondani a helyinek, hogy te nem mehetsz sehova… Miközben akár környékbeli kluboknál is könnyedén kialkudhatnak maguknak sokkal jobb feltételeket… Másrészt: nálunk sok helyi játékos is “bejárós”, hiszen a fővárosba járnak egyetemre-főiskolára, tehát amikor elindult edzésre a kisbusz Budapestről, akkor oda legalább annyi gyöngyösi szállt be, mint nem-gyöngyösi… Ez továbbra is költség lenne. Harmadrészt: egy tovább gyengülő csapatban maradni, hát, nem biztos, hogy oda elég a klubhűség… Plusz lehetőség, hogy a tavalyi bajnoki címmel, osztályozós győzelemmel, őszi NBIII-as tapasztalattal egy gyöngyösi srác, aki Budapestre jár egyetemre, nagyon könnyen találhat magának fővárosi, vagy a kollégiumhoz-albérlethez közel lévő csapatot, ahol szívesen látják…
Akkor ez nem egyszerű helyzet. Vajon átlátja ezt minden érintett?
- Ezért is szeretnénk egy találkozót a képviselőkkel, mert nyilvánvalóan nem láthatnak mindent át, és ezért szeretnénk felvázolni nekik a lehetséges következményeket. Mert azt értjük, hogy egy utolsó helyezett csapatot nem szívesen támogatnak, de itt most nem az elkövetkező fél évről van csak szó, hanem nagyon hosszú távú következményekről, hiszen az UP edző minek neveljen sportolókat az egyesület számára, ha ezek a játékosok akár a környékbeli településeken is nagyobb megbecsülést kaphatnak. Nem egyszerű ez, sajnos nekünk sem sikerült tőkeerős támogatót találni a versenyeztetéshez, de ezt már nyáron is tudtuk, ez nem újkeletű probléma a vidék labdarúgásában. Tudtuk, hogy a fő támogató a város, ha ez a támogatás megbicsaklik, akkor nem csak a szezon, hanem az egész folytatás is veszélybe kerülhet. Itt tartunk most. A klubvezetés amit nyáron ígért, azt betartotta. A játékosok és a szakmai stáb is becsülettel tette a dolgát, sajnos ez most ennyire volt elég. Az őszi mérkőzéseken senki nem vert agyon bennünket, legtöbbször 1 góllal maradtunk alul az ellenfelekkel szemben. Nyilván nincs mit magyarázni a helyezésen, a lelkiismeretünk tiszta, de sportszakmai szempontból aggodalomra van okunk. Mindettől függetlenül itt ragadom meg a lehetőséget, hogy minden támogatónknak, szurkolóinknak és szimpatizánsainknak megköszönjük az egész éves támogatást, és vezetőségünk nevében kívánunk mindenkinek (sport)sikerekben gazdag boldog új esztendőt.