…aki ezeket a sorokat olvassa, pontosan tudja, mi vár ránk szombaton, és azt is, hogy ő mit vár a szombattól. De vajon mit vár Kozma Zsolt, a Gyöngyösi Atlétikai Klub elnöke, és hogyan látja az elmúlt évet? Interjú:
Egy fordulóval a vége előtt hogyan értékeled a csapat teljesítményét?
Egy forduló van hátra, és az már most látszik, hogy a csapat nem várt eredményt ért el.
Mi volt az elvárás?
Az volt az elvárás, hogy a tavalyi 7. hely után mindneképpen lépjen előbbre a csapat. Azt a célt tűztük ki, hogy ha nincs komolyabb sérülés hullám, akkor a dobogón, illetve a dobogó közelében végezzünk, vagyis a 3., 4. hely volt a cél. Úgy gondoltuk, hogy fiatal csapatunk van, kell két-három év, hogy a gárda beleerősödjön a felnőtt mezőnybe. Az első év az összeérésé volt, a második év legyen egy előrelépés, és a harmadik évben – együttmaradva – célozhatjuk meg a bajnoki címet.
Mikor látszott, hogy meglehet a cél?
Az látszott, hogy a srácok a nyári felkészüléstől kezdve minden edzésen itt vannak, minimális hiányzások voltak csak. Nyilván, aki kettőt-hármat tud edzeni a teljes kerettel, az a mezőny első felében kell, hogy végezzen… Természetesen az utánpótlás edzők munkája is benne van ebben, hiszen a fiatalok fegyelmezettek, tisztelettudóak, az “öregek” pedig jó példával járnak előttük. Az őszt az első helyen zártuk, de úgy gondoltuk, hogy tavasszal egy-két botlás azért benne lehet, de a harmadik hely majd azzal együtt is elérhető lesz.
De nem lett…
Így van, egyedül a gyöngyöshalászi döntetlen járt pontvesztéssel, de azt gondolom, hogy az egy ki-ki meccs volt, és reális eredmény született. Most pedig itt vagyunk az utolsó forduló előtt, és nagyon sokan arról beszélnek, hogy akkor a GYAK NBIII-as lesz, vagy hogy hát hogy lesz…
Hogy lesz?
Először is nyernünk kellene az utolsó fordulóban. Aztán ha ez megvan, akkor jöhet egy osztályzós párharc, amiből szintén győztesen kellene kikerülni…
Tegyük fel, hogy ez mind megvan… Akkor hogy lesz?
Az NBIII-hoz nagyon sok dolog kell…
Leginkább pénz, pénz, pénz…
Nyilván, de ne ebből induljunk ki. Nézzük meg, hogy ha megvan az NBIII, akkor van-e olyan erős a csapatunk, hogy oda is elég legyen. Ha nem, akkor hozni kell játékosokat, na ahhoz kell a pénz, és ez csak egy dolog! Ott több forduló van, sokkal több utazás, amik szintén pénzbe kerülnek. Ahhoz a szinthez több edzés is kell, tehát a mostani játékosoknak is többet kell edzeniük, a több elfoglaltság pedig megintcsak pénzbe kerül. És akkor még jön az, hogy a harmadosztályban vannak hétközi fordulók is, ami a mi fiataljainknak, akik iskolába járnak, ez óriási teher. No, és akkor még ott vannak azok, akik már nem vállalják a magasabb osztályt, akár a koruk miatt, akár a fent említett több elfoglaltság miatt, illetve nyilván lesznek olyanok is, akik majd nem felelnek meg annak a szintnek, vagy egész egyszerűen máshol, máshogy képzelik el a jövőjüket.
Huh, akkor mit szeretnénk most szombaton?
Győzni! Ez egyértelmű! A játékosokban ég a vágy, és úgy gondolom, hogy a klub is mindent megtett azért, hogy sikeres évet hagyjunk magunk mögött, tehát ez nem is kérdés! Ha szombaton nyerünk, akkor jól megünnepeljük a bajnoki címet, és aztán neki megyünk az osztályozónak, és azt is megpróbáljuk megnyerni!
Újra itt vagyunk: tegyük fel, hogy megvan a bajnoki cím, megvan az osztályzó, honnan lesz pénz?
Az Önkormányzatról, mint legnagyobb támogatónkról tudjuk, hogy nem dúskál az anyagi javakban, így az eddigi tárgyalásokon nem is ígérgetett felelőtlenül semmit. Abban egyeztünk meg, hogy ha “ott vagyunk”, akkor üljünk le, és nézzük meg a lehetőségeket, tehát elmondható, hogy – legalábbis a tárgyalásra – nyitottak. Úgyhogy érjünk oda, és majd meglátjuk. Azt nyilván mindenki tudja, hogy egy Városnak mindenképp büszkesége lehet, hogyha egy sportcsapata a saját neveltjeivel magasabb szintre tud jutni. Arról nem beszélve, hogy a helyi fiataloknak is perspektívát tudunk mutatni azzal, hogy az itt folyó szakmai munka eredményeképpen a megyei szintről be lehet lépni a Nemzeti Bajnokságba.
Akkor elmondható, hogy mindenképpen erősíteni kellene a magasabb szinthez?
Először is meg kell nézni, hogy ki az aki akarja és tudja vállalni a magasabb szintet. Nyilván mindenki nem fogja, tehát hozni kell játékosokat. Ha viszont csak teszem azt Diósgyőrből, Budapestről vagy még messzebbről tudunk játékosokat igazolni, az súlyos milliók. Ezzel viszont ugyanabba a folyóba lépnénk, mint az elődeink… Tehát akár az is elképzelhető, hogy ugyanezzel a csapattal vágunk neki, és nem lesz szégyen az sem, ha esetleg egyből visszaesünk a ‘megyeegybe’, de akkor ezek a 17-20 éves fiatalok megízlelhetik, hogy milyen az NBIII, és mindenki megláthatja, hogy mit kell ahhoz többet-jobban tenni, hogy oda is elég legyen. Azt látni kell, hogy egy harmadosztályú csapatban az ilyen korú játékosok kiegyészítő emberek, vagy csak vízhordók… Nálunk 10-12-en vannak, és meghatározó emberei a csapatnak…
Na, jó, akkor ez így még nagyon sokismeretlenes… Mi lesz szombaton?
Azt nem tudom, hogy mi lesz, de azt igen, hogy mit szeretnék: szeretném, ha minél többen itt lennénk, szurkolnánk a csapatnak, és bármi legyen is a mérkőzés vége, legyen ez a nap Gyöngyösön a futball ünnepe! A fiúk biztosan meg fognak tenni mindent a siker érdekében, és ha esetleg ez mégsem sikerül, az benne van a sportban, de az egész éves teljesítményük alapján jár nekik a vastaps!
