Kezdjük a tényekkel: az eltiltott Tóth Bálint, a frissen igazolt, de megsérülő Móga Bendegúz, a hosszabb időre kidőlő és rangidős Oravecz Botond, a sérült Márkus Marcell és Dudás Csanád, a betegséggel küszködő Muhari Zoltán és az egyéb okok miatt távolmaradó Forgó Kornél illetve Szabó Tamás nélkül vágtunk neki ennek a mérkőzésnek.
Délelőtt 11 órai kezdés, 215 km-nyi utazás, bőven 30 fok feletti hőmérséklet, gyakorlatilag 100%-os páratartalom.
Kikaptunk 1-0-ra. Ezek tehát a tények.
Ami még elmondható a mérkőzésről: az első gólhelyzetet mi alakítottuk ki, az első ziccer viszont a hazaiaké volt. A labdabirtoklás nagyjából 55-45 volt oda, a helyzetek aránya pedig kb. 4-2-re alakult az első félidő végéra. A baj az, hogy a 16-osunk vonalán tudta végig vezetni labdát a hazai támadó az utolsó másodpercekben, majd egy jól eltalált lövés után megszerezte a Kisvárda a vezetést.
A második félidőben aztán fokozatosan átvettük az irányítást, a hazaiak már húzták az időt, támaszkodtak a térdükön, láthatóan erőnléti problémákkal küzküdtek. Kialakítottunk néhány veszélyes helyzetet, rúgtunk jónéhány szögletet, az utolsó másodpercekben pedig ziccerünk volt az 1-1-hez. Sajnos fölé ment, pedig maga az akció, és a játék összképe is megérdemelte volna az ikszet.
Aki nézte a mérkőzést, nem biztos, hogy meg tudta volna mondani, hogy melyik csapat áll még pont nélkül, és melyik csapat melegített be a mérkőzésre 4(!) edző segítségével, akikhez aztán még csatlakozott a vezetőedző is.
Ma sem lógott ki lefelé a csapatból senki sem, a küzdeni tudás példás volt, akaratban és erőnlétben egyértelműen felülmúltuk az ellenfelünket, és ha a futball igazságos lenne, akkor minimum egy pontot szereztünk volna. De a futball – leginkább rövid távon – nem mindig igazságos, viszont azt is tudjuk, hogy az a csapat, ami ennyi munkát, elszántságot tesz bele, az előbb-utóbb elnyeri jutalmát!
Hajrá GYAK!
Nyilatkozatok: