Ami az első félidőt illeti: borzasztóan nagy iram, megfelelő színvonal, és két szépségdíjas gól.
Sajnos az elsőt nem mi lőttük, pedig meg lett volna rá a lehetőségünk.
Ráadásul tetszetős megoldások követték egymást: saját térfelünk közepén szereztük meg a labdát, amit a jobb oldalon visszalépő Ludányinak passzoltunk fel. Vele a két belső védő tartott, a bal oldali futó pedig – a remélt támadás miatt – bőven a mi térfelünkön tartózkodott. Csatárunk visszapasszolta Márkusnak, aki a tök üres térfélre indított be. A kezdőpontról egyedül vihette a labdát a kapusra, de végül utolérték, és kibillentették a lövés pillanatában.
Persze ilyen a futball: szinte az ellentámadásból 25 méteren Tari szánta el magát lövésre, és Tóth hiába vetődött, ez a bomba a hálónkban durrant.
A hazaiak önbizalma megnőtt, de mi sem kókadtunk, bennünk volt a gól.
Jött is Sándor “Kígyó” Bence, aki a balösszekötő helyén 30 méterről indult meg nagy lendülettel cselezve. Négy védőn kígyózott át, mire a kapussal találta magát szembe, és – őt már nem cselezte ki – elpasszolta mellette, egyenlítettünk.
A mérkőzés lefújásáig az lehetett az érzése a kilátogató szurkolóknak, hogy bármelyik percben gól születhet, és bármelyik csapat szerezheti azt…
A második félidőben egy kicsit persze visszaesett az iram, de nem is csoda, az nagyon durva volt.
A vesztes gólunkat megint egy szögletből kaptuk… Most nem bombafejes, hanem egy csúsztatás okozta a vesztünket… Mivel “mindig az a JÓ futballista, aki épp nem játszik”, így Vernyik hiánya érezhető…
A játékosok és a vezetőedző is mindent megtett az egyenlítés reményében: utóbbi beküldte Ludányi Gábort, Dudás Csanádot és Kotaul Rajmundot is. Hármójuk átlagéletkora meghaladja a 17-et…
Ezzel együtt a legnagyobb lehetősége a 16 éves Dudásnak akadt, aki gólhelyzetben a lövés pillanatában elcsúszot…
Nem sikerült egyenlítenünk, a nálunk valószínüleg jobb csapat a rutinját is segítségül hívva felülkerekedett rajtunk.
Ugyan még egy meccsünk hátravan, de tavaszra a most hiányzók rutinja erősítést jelenthet, nem is beszélve a még be sem mutatkozó Szabó Viktorról, aki előre hozhat variációs lehetőséget.
Éppen miatta lesz pikáns a szombati mérkőzés, hiszen az ellen Domoszló ellen lépünk pályára, amely csapatban tavaly 30 gólt termelt a 21 éves támadó.
Na és persze Szilágyi Norbert miatt… Klubunk ikonja, aki 513 bajnoki mérkőzésen húzta magára a GYAK-címeres mezt, jelenleg a Domoszlót erősíti.
Így vagy úgy: nyerni kell!
Hajrá GYAK!