Akik arra számítottak, hogy egy brusztolós, kemény, lassú mederben haladó mérkőzést fogunk látni, ami igazából az első gólig lesz szenvedős, azoknak bejött a számításuk.
Gyakorlatilag az egész első félidőben egy vagdalkozós, két-három passz után elvesztett labdákkal tarkított, borzasztó kevés tiszta játékidőt hozó mérkőzést láthattunk.
Jól védekeztek a vendégek, kőkeményen odalépkedtek, lassították a játékot és folyamatosan lelkesítették egymást egy-egy jó megoldás után. Sajnos mi megint egy kissé álmosan játszottunk, nem tudtuk felgyorsítani a játékot, ráadásul a játékvezető asszisztált mind a kemény játékhoz, mind az időhúzáshoz.
A szünetben biztosan tartalmasan telt az idő az öltözőben, mert a második félidőre egész más attitűddel érkeztünk meg. Már a második percben Szentannai kapott egy kiugratást, amiről nem tudhattuk meg, hogy jó volt-e… Középpályásunk ugyanis sprintelt a labda után, de oldalról letarolta a bélapáti gyorsvonat, méghozzá a kapus személyében. A síp néma maradt… (A mérkőzés egészére elmondható, hogy nem ez a nap hozta el a játékvezető élete formáját..)
Pár perc múlva Márkus cselezte be magát a 16-oson belülre, ahol egy újabb csel után az egyébként sárgalapos Érsek Martin vágta fel hátulról. Lapot nem, de büntetőt ért a megmozdulás… A sértett állt oda, és nem hibázott, 1-0.
Ekkor még nem sejtettük, hogy a második félidőben jóformán csak a középkezdéseink nyomán kell visszazárnunk a saját térfelünkre.
Folyamatosan tűz alatt tartottuk a Bélapát kapuját innentől kezdve: szögletek, lövések, labdaszerzések, elhibázott helyzetetek, mígnem 20 perccel a vége előtt Márkus két perc alatt háromszor villant: egy gólpassz kézzel, egy varázslat, és egy gólpassz szögletből.
De nézzük sorjában: egy szerelés után a védő az oldalvonalon kívülre juttatta a labdát a térfelük közepén. Márkus felkapta a labdát, és villámgyorsan dobta be a védők mögé, a sprintelő Babarcsik elé. A kapus kirongyolt, így villámléptű szélsőnk ezt észlelve mesterien emelte át a labdát a hálóba. Dicséret neki és a szemfüles Márkusnak. 2-0.
Már ez előtt tervben volt Babarcsik lecserélése, így a gólja után azonnal pihenőt kapott, Ludányi jött helyette. Aki rögtön megtapasztalhatta a meccs keménységét, mert a kissé elrontott középkezdésnél megpróbált labdát szerezni, és azonnal kapott egy hatalmasat a bokájára. Ekkor megint Márkus jött: kiszaszerolta, hogy a sípszó után a labda pont a szabálytalanság helyén áll magányosan… Két lépés után a kezdőkörből kapura ívelt: jól… A kapus pánikszerűen szaladt vissza, és mentett szögletre. Márkus ezt is beívelte, és a berobbanó Szilágyi tette bele a lábát, ez is gól. 3-0.
A jó csapat ismérve, hogy gyengébb játékkal is tud meccset nyerni. Lássuk be, az első félidő gyengén sikerült, a másodikban viszont már hoztuk a minimumot: gólt szereztünk, és aztán már felszabadultan játszhattunk, és így már azért könnyebb volt.
Most két hét szünet jön, hiszen a 13 csapatos bajnokság sajátossága miatt egy csapat mindig pihen: jövő hétvégén mi teszünk így.
Azután újabb szokatlanság: pénteken, ráadásul Nagypénteken fogadjuk majd az Egerszalókot. Nyugodtabbak lennénk, ha azon a mérkőzésen hamarabb érkezne meg a jó játék, és a gól(ok) is…
Hajrá GYAK!
Nyilatkozatok:
