Minden tiszteletünkkel együtt, nem megbántva senkit: ma nem volt egy súlycsoportban a két csapat. De hát miért is bántanánk bárkit? Az Energia 20 fős “küldöttségéből” – játékosostól, edzőstől, masszőrőstől-bőröstől…. – mindössze négy fő volt, aki soha nem volt még a Gyöngyösi Atlétikai Klubnál.
Ebből fakadóan mindenki régi ismerősként köszöntötte a másikat, illetve a mérkőzés első percétől látszott, hogy pontosan tudja mindkét fél, hogy mit várhat a másiktól. Ennek megfelelően kis tapogatózással kezdődött a mérkőzés, aztán a viszonyalg korai gól megnyugtatott minket, majd a 6 perc alatt berámolt három góllal gyakorlatilag lerendezetté vált a mérkőzés.
Gyönyörű támadásokat vezettünk, ziccereket dolgoztunk ki, szögletek sorát rúgtuk, 18-25 méteres lövéseink záporoztak a kapura, szereztünk apró gólt – éppen áthaladt a gólvonalon, – szereztünk szépségdíjas gólt, lőttünk káprázatos szabadrúgás gólt, ráadásul, ha nem a szenzációs teljesítménnyel előrukkoló Matin Boldizsár véd, akkor biztosan nem “csak” néggyel vezetünk a félidőben, és nem álltunk volna meg ötnél… Mindeközben az ellenfél jóformán egyszer jutott el a kapunkig…
Igaz, azt gólra is váltotta Pilinyi István, aki zöld-fehérben is volt csapatkapitány, most pedig a piros-feketék csékájaként kisért végig egy támadást, és szerzett üres kapus, szépítő gólt.
Mentségünkre legyen mondva, hogy egy óra elteltével jött a szépítés, és ekkorra mi már 6(!) kezdőjátékosunkat lecseréltük.
A mi kapusunknak, Tóth Bálintnak nem volt dolga, a bekapott gólnál tehetetlen volt. Előtte Vernyik Dávid jól ‘söprögetett’, és gólt is fejelt, Forgó Kornél pedig megálljt parancsolt minden arrajárónak: nem tudták átjátszani, de legtöbbször már a labdát sem engedte átvenni a támadóknak, egy látványos kötényt is kiosztott, és az első gólpassz is az ő nevéhez fűzödik.
A két szélső védőnk közül Czinkóczi Bence ért fel többször a támadásokhoz, és a hazaiak egyik legveszélyesebb emberét leradírozta a pályáról. Szilágyi Norbert a rutinjával szintén kikapcsolta az átlag feletti sebességgel rendelkező ellenfelét, és egy gólpasszt is kiosztott.
Nagy-György Bálint valahogy mindenhol ott volt, szerelt, megelőzött, indított, és közben talán meg sem izzadt. Szabó Tamásról ma is mintha egy páncélról pattantak volna le az emberek, egy igen szemfüles lövése után pedig a felső léc sírhatott, talán még most is rezeg.
Márkus Marcell a mezőnyben ma – önmagához képest!!! – kevesebbet villogott, de két élményszámba menő gólt szerzett! Az egyiknél mindenki centerezésre számított, kapura húzta, a szabadrúgás gólja után pedig – ha látta volna – Beckham is térden állva könyörögne, hogy “taníts, Mester!”.
A jobb szélen Szentannai Martin borzolta a védők idegeit, – ma ő kapta a legtöbb rúgást… – egy teljesen jogos 11-est nem kapott meg, illetve egy ballábas kiflijét csak szemmel védte a kapus. A bal oldalon Oravecz Botond ismét lubickolt, hasonló gólt szerzett, mint Füzesabonyban, ez most már az ő specialitása.
Szabó Viktor ma három poszton is bizonyított. Először centerben fárasztotta a védőket, a mérkőzés egyik legszebb megmozdulása után, – amikor szorongatott helyzetből egy pillanat alatt tiszta lövőhelyzetet varázsolt magának – azonban jött a mérkőzés legnagyobb védése… Azért egy gólt csak bepaszírozott, majd jobb szélsőként elfutott, beadott, veszélyeztetett. Az utolsó szakaszban pedig a belső középpályán zakatolt tovább fáradhatatlanul, példaérrtékűen.
A cseréinknek borzasztó nehéz dolguk volt, hiszen egy lefutott mérkőzésbe szálltak be, de – dicséretükre legyen mondva – mentek, hajtottak, akartak, de sok esemény már nem történt körülöttük, bár a helyzetkialakítás nekik is összejött.
Mindent elmond egy csapat teljesítményéről, hogy ha öt bekapott gól ellenére mégiscsak a kapus nyújtotta a legkiemelkedőbb teljesítményt… A mi teljesítményünkről sokat mondana egy pontos statisztika, ami sajnos nem áll rendelkezésünkre, így csak tippelni lehet, hogy a kaput el nem találó, illetve a kapura tartó lövéseink száma is két számjegyet mutatna, a labdabirtoklás pedig 70-30-nál biztosan nem volt rosszabb. A sárgalapok aránya (4-0) is az ő szenvedésüket és a mi könnyed játékunkat képezi le.
Jövő héten “még hazaibb” pályán fogadjuk az Andornaktályát, akik most egy talán meglepő vereségbe szaladtak bele otthon, szombaton pedig – reményeink szerint – egy nem meglepőbe fognak idegenben…
Hajrá GYAK!
Nyilatkozatok: