Az felkészülések során játszott meccseken sokszor alkalmazott szisztémában játszottuk első felkészülési mérkőzésünket a Tiszafüredi VSE csapatával. A játékosok 3×30 percig rúgták a bőrt, így jóval kevesebb volt a mérkőzés közbeni játékmegszakítás a cserék miatt, hiszen erre fél óránként (is) volt lehetősége a szakvezetőknek.
Nálunk sok próbajátékos húzhatta magára a GYAK mezét, és biztosan akadnak olyanok, akik nem utoljára… Senkivel nem született még konkrét megállapodás, azonban a szakvezetés és a klubvezetés fejében már körvonalazódnak az elképzelések…
A mi csapatunkból jónéhányan hiányoztak. A két nagy öreg – Szilágyi és Vernyik – szögre akasztotta a cipőt, bár folyik a győzködésük, hogy azért tartsák tisztán, néha boxolják ki, hátha mégis úgy alakul…
Hiányzott néhány igazoltan távollévő is, de vannak olyanok is, akik elköszöntek a társaktól, máshol kezdik meg a 2023/24-es idényt. Ludányi Gábor, Mihályi Erik, Szabó Viktor és Szent-Ivány Szilárd távozott, nekik sok sikert kívánunk!
A mérkőzés 9. percében a vendégek szerezték meg a vezetést, egy szélen végigvitt akció után. Kissé lemaradtunk a bal oldalunkon, és egy jó centerezés után Papp Krisztofer fejezte be eredményesen a támadást. 0-1.
A 49. percben a félpályán szereztünk labdát, egy jó indítás után pedig Márkus iramodott meg, és mielőtt brutális módon felrúgták, még középre tudta tenni a középen őt követő Leklinek, aki nagy erővel lőtt a kiszolgáltatott helyzetben lévő kapus mellett a hálóba. 1-1.
A 70. percben egy számunkra balszerencsés góllal ismét a Tiszafüred szerzett vezetést: egy közelről leadott igen erős lövést Tóth bravúrral hárított, azonban a kipattanó a visszazáró Béla térdére pattant, onnan pedig a gólvonal mögé. Timon még kivágta, de habozás nélkül nélkül mutatta az asszisztens, hogy bent volt. Nem vitáztunk. 1-2.
A mérkőzés legparádésabb pillanatát azonban a 87. percben élhettük át. Szabó Tamás vett át egy passzt 28-30 méteren, egy lövőcsel után még egyet tolt, ezzel tisztává téve maga előtt a terepet, majd irtózatos nagy bombát zúdított kapura. A vendégek kapusa – Sándor Bence – mozdulni sem tudott, a jobb felső sarokban kell ellenőrizni, hogy mekkora kárt szenvedett a háló.
Időnként nem játszottunk rosszul, de érződött, hogy néha bajban vagyunk a játékostársak keresztnevével… A vendégeknek is akadtak helyzeteik, de Tóth Bálint és az eddig Lőrinciben védő Új Milán többször mutatott be nagy védést.
Nálunk Márkus és Babarcsik kapufája érdemel említést, ami a gólhelyzeteket illeti, illetve egy-egy jó megiramodás, kombináció, indítás utáni szituáció kecsegtetett góllal. Volt néhány megsüvegelendő jelenet, pl. amikor Lekli egy játékhelyzetben vonalszélsővé avanzsált, és egy indításra olyan sprintet vágott ki, ami nem igazán jellemző a centerekre. Abból pl. egy visszatett labda után jó lövés lett. De biztató volt az is, hogy a végig a pályán lévő Márkus időnként előkapta a színes ceruzát, és hogy a 90. percben a saját térfelének közepétől az ellenfél alapvonaláig vitte a labdát igencsak nagy iramban. De volt egy bő 30 méteres szabadrúgása is, ami ugyan középre ment, de olyan erővel, hogy a kapusnak eszébe nem jutott megfogni, csak öklözött.
A mérkőzésen bőven akadtak periódusok, amikor mi voltunk egyértelmű fölényben, akcióztunk, lőttünk, szóval rendben volt ez, na!
Szombaton a Monostorpályi érkezik hozzánk, akik – hozzánk hasonlóan – megnyerték a megyei I. osztályt. Hajdú-Bihar bajnoka azonban alulmaradt az osztályozó mérkőzésen, méghozzá az így hamarosan bajnoki ellenfélként ellenünk játszó Cigánd SE-vel szemben…
Meglátjuk!
Hajrá GYAK!