Az elmúlt hetek kezdőcsapatához képest most Oravecz és Szentannai a kispadon kezdett, aminek egyszerű okai voltak: Botond térde nem volt százas, Martin pedig a hatnapos hét végén jóformán az iskolapadból ült be az utazók közé…
Számítani lehetett rá, hogy nem bunkerfocival fogjuk magunkat szembetalálni, hiszen megszokhattuk, hogy a Heréd bátran, és gólratörően szokott focizni. Ezzel együtt az első percektől kezdve olyan határozottan léptünk fel, hogy a hazaiak kénytelenek voltak visszább venni…
Az első negyedórában két helyzetünk akadt, viszont egy rossz mozdulat után Vernyik a földön maradt, és cserélni kellett. A sérülésről: egy régebbi húzódás “nyúlt meg” ismét így elővigyázatosságból lejött, de nem kell hosszú kihagyásra számítani. Oravecz állt be helyette, aki azonnal felvette a ritmust, és a tőle megszokott lendületességgel vetette magát bele a játékba.
Nagyjából 10 perce volt a pályán, amikor nagyszerűen lépett ki a vonal mellett, meg is próbálta beadni, azonban a blokkolni igyekvő védő feje fölött kalimpáló kezében elakadt a labda. Könnyű szituáció: a játékvezető is látta, az asszisztens is emelte a zászlaját, büntető.
Az ezidáig magabiztos Márkus állt a labda mögé, aki meg akarta tréfálni a kapust, és középre lőtt. Viszont a kapus nem túl vehemens vetődésének köszönhetően a lába még ott maradt középen, így elakadt a labda.
Nyilván bosszantó, ha kimarad egy büntető, de aggodalomra semmi ok nem volt, hiszen a kezdés óta jól mentünk… Az inkább aggasztó volt, hogy a vendégek viszont vérszemet kaptak, és kicsit ránkjöttek, de védésre nem kényszerítették kapusunkat. Nem úgy Oravecz, aki egy belőtt labdát akart kivágni, és bizony Tóthot kényszerítette hárításra, aki viszont éles volt, és kiváló reflexszel kiütötte az egyébként közelről érkező labdát.
A második félidőt is határozottan kezdtük, és a 67. percben végre góllá is érett a fölényünk! Sokadik pofás támadásunkat vezettük, amikor ismét Márkus volt osztogató pozícióban a 16-os előtt. Oravecz robbant be a védők közé a jobbösszekötő helyén, hangos szóval kérte a labdát, hetesünk pedig pontosan a mellére helyezte azt. A “jobbszellő” átvette, és mielőtt leesett volna, a kirobbanó kapus mellett nagy erővel a hosszúsarokba bombázott! A támadáshoz illő szép gól született! 0-1!
A vendégek még fel sem ocsúdhattak, amikor szöglethez jutottunk két perc múlva, és az első beadást ugyan még kifejelték, de a második ívelés a hosszú oldalon üresen találta a még fennmaradó Szilágyit. Éles volt a szög, ezért nem kapura, hanem középre fejelte nagy erővel. Szokták mondani ilyen helyzetek előtt: erővel tedd be középre, valakiről majdcsak bepattan… Így is lett: egy védőt talált el a fejes, akiről így bepattant, de ez is egyet ér: 0-2!
Ezek után, és ezek mellett is voltak szép támadásaink, nagy helyzeteink, veszélyesek voltunk kapura, meg lehetett volna a harmadik-negyedik gólunk is, míg a másik oldalon még egy kaput eltaláló lövés akadt, de kapusunknak még csak vetődnie sem kellett, pont a kezében landolt a gyengécske lövés.
Jól játszottunk, jól segítettük egymást, agilisak voltunk, nem zuhantunk össze sem a kényszerű csere, sem a kimaradt 11-es után, és ami a legfontosabb: az első gólunkra rögtön “rárúgtuk” a másodikat is, azzal eldöntve az amúgy is nekünk álló mérkőzést.
Nagyon sok jó teljesítmény volt ma, de Oravecz játékát ki kell emelni, akinek hirtelen kellett beállnia, és nagyon gyakran “megrángatta” az ellenfél bal oldalát, ráadásul gólt is szerzett! Ezen kívül meg kell említeni Tóth Levente teljesítményét is, mert ott középen gyakran megfeledkezünk a zongoracipelőkről… Levi sokat ment, szerelt, jól passzolt, cselezett, lőtt, szóval mindent megtett jó teljesítménye elismeréséért.
De jól zártak fiataljaink is középen! Forgó és Czinkóczi sokat takarított, és mindketten jól segítették ki szélső védőinket, mialatt azok épp visszazártak. Oravecz gólt lőtt, Szilágyi gólt lövetett… A két Szabó is robotolt, nem ismertek elveszett labdát, Viktor inkább a támadásokhoz, Tamás inkább a védekezéshez tette hozzá a magáét. Nagy-György Bálint szerelt, fellépett, visszalépett. Márkus hőtérképe megint lefedné az egész pályát, Lekli pedig fárasztotta szépen a védőket harcosságával, lefordulásaival. A beálló Szentannai csak hajszál híján nem íratkozott fel 10 perc alatt a góllövők közé… Szóval ma mindenki hozott egy 8-9-es teljesítményt, az pedig meghatározó, győzelmet érdemel.
Mondhatni: csak így tovább! Jövő héten a kupacsorbát lehet “megbosszulni”, a Maklárt fogadjuk, akik több csapatnak is borsot törtek az orruk alá, masszívak, és – láthattuk – gólt is tudnak szerezni…
Ami biztató: eddig mindössze három gólt kaptunk a bajnokságban, és jó lenne, ha ez szombaton sem változna!
Hajrá GYAK!
Nyilatkozatok: