A mérkőzés előtt az egyik szemünk sírt, a másik nevetett… Örülhettünk, hogy csapatkaptányunk, Márkus Marcell végre kezdőként tud visszatérni a csapatba, a másik oldalon viszont konstatálhatjuk, hogy helyettesének, Nagy-György Bálintnak viszont véget ért a szezonja egy komolyabb izomsérülés miatt. Jobbulást!
Az elmúlt időszak esőzése nem kímélte a Kömlei Sporttelep talaját sem. A múlt heti putnoki pályához képest annyiban jobb volt a helyzet, hogy nem állt víz a pályán és annyira mély sem volt a talaj, de borzasztó csúszós volt így is.
Jól kezdtünk, támadásokat vezettünk, ám – szinte szokás szerint – egy kósza előrejövetelből megszerezték a vezetést a vendégek. Egy sima szerelés lett volna, de a csúszós talaj miatt nem jól sikerült egy kitámasztás, így lőhetett a vendég támadó, és bár rém gyenge lövés lett, de egy blokkolni igyekvő lábon megpattant a labda, ezzel lenullázva Tóth-kapust. 0-1.
Mintha mi sem történt volna, mentünk tovább, és egyre inkább ellenfelünk fölé kerekedtünk, ami nem csak labdíbirtoklásban, de helyzetekben is megmutatkozott. Már éppen kezdtünk bosszankodni, hogy megint nincs szerencsénk, amikor Márkus egy nagyszerű berobbanás után fejelhetett, de felsőkapufa… Ebből a kipattanóból vitte vissza a büntető területre Babarcsik a labdát, és a finom kis tili-toli apró cseleit nem tudták lekövetni, odacsaptak neki. Reklamáció nélküli büntető. Lakatos pedig jött, és magabiztos lövéssel egyenlített. 1-1.
Ezek után is támadásban maradtunk, és csak nagyon ritkán került a mi térfelünkre a labda, szabadrúgásokat harcoltunk ki, szögleteket rúgtunk, jó kis támadásokat vezettünk. Már a hosszabbításban jártunk, amikor egy kissé hosszú labdára Szabó, és ellenfele is becsúszva robbant rá: középpályásunk elpöcizte a labdát, így az újpesti játékos már az ő lábába rúgott 18 méteren. Szabadrúgás lett a vége, és mivel jobb lábas volt a szög, de egyet már Márkus ellőtt, így Lakatos csak az ellenfél összezavarása miatt álhatott oda, tudtuk, hogy a sértett fog kapura lőni. A rövidsarokra beállt a kapuba egy védő, de alacsony termete, és a tökéletes helyezés miatt ő sem tudta “védeni” a rövid felső sarokban landoló, remekbe szabott szabadrúgást. Nagyon jó ütemben, a félidő lefújása előtt szereztük meg a vezetést. 2-1.
A második félidőt is úgy kezdtük, ahogy az elsőt abbahagytuk: továbbra is támadásban maradtunk, veszélyesek voltunk elől. Aztán a “bevált módszert meg lehet ismételni” alapon, a baloldali csücsöknél vitte be “a büntető területre Babarcsik a labdát, és a finom kis tili-toli apró cseleit nem tudták lekövetni, odacsaptak neki. Reklamáció nélküli büntető. Lakatos pedig jött, és magabiztos lövéssel” immár két gólos előnyt alakítottunk ki. 3-1.
Aztán megint egy jó ütemű gól a legjobb fajtából: gólra gól! Két perc sem telt el a középkezdés óta, amikor Lakatos lépett ki két ember között, és bár erősen sanyargatták, kapura tudott lőni, és egy kiváló reflex mozdulattal tudott védeni a kapus, ám a labda Gonda elé pattant, aki addig gürcölt a jobb oldalon, hogy a 16-oson belül tudott a balján tisztán érkező Márkus elé tálalni, aki egy labdaátvétel után a kapuba lőtt. 4-1.
Ahogy a mondás tartja: az operának nincs vége, amíg a kövér hölgy énekel, illetve a mérkőzés a hármas sípszóig tart, de három gólos előnynél és 60 perc egyértelmű dominancia után mindenki érezte, hogy eldőlt a mérkőzés. Ehhez képest úgy mentünk előre, mintha nekünk kellene menni az eredmény után, a lilák pedig hiába kapcsoltak magasabb fokozatba, nem tudtak veszélyt teremteni.
Aztán két buta hibával besegítettünk nekik, és feljöttek 4-3-ra, ami miatt az utolsó percek kicsit (túl) izgalmasak voltak, de végre eljött a várva várt pillanat: GYŐZTÜNK!
Nagyon jó volt a csapatjáték, és kiváló egyéni teljesítmények voltak ma a pályán! Csak néhány ezek közül: Uram Dénes megkerülhetetlen fizikuma legyőzhetetlen volt, Forgó Kornél pedig kiválóan mentett kényes szituációkban, sőt, ha jó a talaj, akkor az egyik előretörése után ziccerbe is került volna. Szabó Tamás és Trombola Vilmos szó szerint (is) felszántotta a pályát, mindketten box-to-box játszottak: védekezésben és támadásban is sokat hozzátettek. Babarcsik Bálint két vitathatatlan büntetőt harcolt ki, amik nagyon jó kis alappillérek voltak ehhez a győzelemhez.
Több mérkőzésen is játszottunk már ekkora fölényben, de a most megszerzett 4 gól már elég volt a három ponthoz, és az Újpest igazából nekünk köszönheti, hogy nem egy nagyarányú vereséget szenvedett.
Az első fordulóban egy nagyon szoros mérkőzést játszottunk a Cigánd ellen, ahol az utolsó 5-10 percben már az ‘amerre állok…’ taktikával játszottak az azóta folyamatosan a tabella második helyén tanyázó zöld-sárgák. A játékunk ott se volt rossz, 2-1-re kikaptunk, azóta ők 1 vereség mellett, még hét győzelmet, és 5 döntetlent játszottak. Azon meccs alapján sem tőlük, sem magunktól nem azt vártuk, ahogy most áll a tabella…
FONTOS: szombaton fogadjuk őket itthon!
Hajrá GYAK!
Nyilatkozatok: