A múlt héten parádés kezdéssel már a 2. percben vezettünk, most ugyanebben a minutumban gyakorlatilag lenulláztuk magunkat. Tóth kilépett egy előrevágott labdára, azonban nem azt, hanem az egri támadót ütötte el, sajnos vita nélkül járt a piros lap. Ez nagyon nagy csapatokat kizökkentene, és a 7. percben jött a második pofon is, egy szépen lejátszott szituáció után ziccerig játszva meg is szerezte a vezetést a vendégcsapat.
Aztán a 29. percben egy újabb egyéni hiba… Kivághattuk volna a labdát, azonban inkább a megjátszásra törekedtünk, nem jött össze. Szerelés, majd középre játszás, és az egyedül érkező vendégjátékos tiszta lövőhelyzetben fölvarrta a bal felsőbe. 2-0 oda.
Lelkileg bizonyosan megtört a csapat, de a játékunkon ez nem igazán látszott. Folyamatosan mentünk előre, egy – a kiállítás utáni – 5-10 perces egri mezőnyfölény után szép lassan átvettük az irányítást, és többet birtokoltuk a labdát.
A vendégek folyamatosan húzták az időt, hergelték a játékosainkat és reklamáltak a játékvezetőnél. Ha kicsit szigorúak akarunk lenni, akkor azt mondhatjuk, hogy két gól, és más semmi, amit az Egertől kaptunk.
A mi játékosainktól viszont küzdeni tudást, csapatszellemet, akaratot és időnként tetszetős játékot kaptunk, mindezt emberhátrányban.
Sajnos ezekért nem jár pont, de mindenképpen pozitívak lehetünk, hogy egy ilyen szituációban is az utolsó pillanatig harcoltunk, mentünk előre, és a második félidőt megnyertük, hiszen egy csodaszép támadás végén Trombola Vilmos került lövőhelyzetbe, és talán egy kicsit dühből is, kilőtte a rövid sarkot.
A győzelem és a három pont az egrieké lett, de – ha lehet ilyenről besélni, akkor – az erkölcsi győzelem a miénk. Megőriztük a tartásunkat, emberhátrányban is gólt lőttünk.
Sok jó egyéni teljestményt láthattunk, így hát ez is bizakodásra adhat okot.
Hajrá GYAK!
Nyilatkozatok: