Kifejezetten jól kezdtük a mérkőzést, letámadtunk, és az egyébként – Tajti-kapus hathatós közreműködésének köszönhetően – a kiváló labdakihozatalairól ismert Tiszafüred többször került bajba.
Negyedóra elteltével azonban – kisért a múlt… – a job oldalunkon elhúzott a Tiszafüred, és a középre adott labdát a kiszolgáltatott Tóth kapujába lőtték. A 25. percben ismét egy meglógás a balszélsőtől, ám ezúttal nem tette középre, hanem a jobb kapufát találta el, és onnan a hálóba csapódott a labda.
Aztán a második félidőben kaptunk még egy gólt, és az érdekesség az, hogy mindhárom gól előtt inkább mi domináltunk, nekünk voltak helyzeteink.
A Tiszafüred megtalálta a gyenge pontjaikat és kihasználta a hibáinkat, így a maguk javára fordították a mérkőzést. El kell azonban mondani, hogy nem csak nekik és magunknak volt köszönhető ez a vereség.
Több komoly hibás döntés befolyásolta a lehetőségeinket:
- Czinkóczi már 3 perc után sárgát kapott egy sima faltért
- Gonda 18-20 méteren cselezgetett, felrúgták
- Nádudvarit egy ‘hallható’ falttal ártalmatlanították az asszisztenstől 2 méterre, amiért veszélyes helyről végezhettünk volna szabadrúgást, de mivel nem jött sípszó, jött a kontra, és csak a füredi játékosoknak ‘köszönhető’, hogy abból a támadásból nem kaptunk gólt
- Forgó bosszankodott egyet, mert már épp megszerezte a labdát, amikor sípszó jött: ez is sárga
- Uram Dénes egy jó beívelésbe fejelt volna bele a büntető területen belül, a védő azonban ollózni próbált. Védőnk valamennyire vissza tudta húzni a fejét, így nem rúgták telibe, csak egy kicsit: semmi. Ez éppen a harmadik bekapott gól előtt történt. Mondani sem kell, hogy egy esetlegesen értékesített 11-es mennyit fodíthatott volna a mérkőzésen.
Természetesen nem a játékvezető vert meg minket, – hanem a Tiszafüred – de ezek a hibák döntően befolyásolták a mérkőzést.
Ezzel a vereséggel eldőlt, -amit persze már régóta tudtunk, de immár matematikailag is – búcsút mondhatunk az NBIII-as mezőnynek.
Ami az eredményességet illeti: a rengeteg saját nevelesű, fiatal játékos csapatba építése nem túl szép jelent hozott, a jövőre nézvést azonban egyértelműen biztató lehet.
Hajrá GYAK!
Nyilatkozatok:
Egy technikai hiba miatt DORCSÁK ZOLTÁN nyilatkozata csak szöveges formában áll rendelkezésre: Úgy gondolom, hogy jól kezdtük a mérkőzést, 2-0-ás vezetést szereztünk, majd utána érthetetlen módon mintha megkönnyebültünk volna, és utána nem azt csináltuk, amit addig. A Gyöngyös viszont ugyanazt csinálta tovább, amire számítottunk is, ránk jöttek. Aranyos Mózes kulcsjátékosunk, és a kiesése meglátszott, ott lett egy kis zavar a védelmünkben. Próbáltuk a szünetben rendezni a sorokat, és mondhatom, hogy ez nem sikerült, de utána megrúgtuk a harmadik gólt, amitől megnyugodhattunk volna, de nagyon hamar gól kaptunk. Aztán volt még két helyzetünk, amivel végleg lezárhattuk volna a meccset. A Gyöngyös igazából azt csinálta, amit vártunk tőlük, és le a kalappal előttük, mert végig megalkuvás nélkül jöttek előre és bátran játszottak, amivel – hiába, hogy számítottunk rá – időnként pánikot tudtak okozni nálunk, ezt majd le kell rendeznünk, hogy ne legyen így az elkövetkezőkben, de végül is gratulálok a csapatomnak, mert amit akartunk, azt elértük. További sok sikert a Gyöngyösnek!