A sokak által lesajnált kis csapatunk döntetlent játszott az 5. helyezett Eger SE ellen. Megyei rangadó volt, az ilyenkor elvárt színvonal elmaradt, de ez egyértelműen a hazai csapatnak volt köszönhető.
A mi helyzetünkben talán érthető módon a védekezésre helyeztük a fő hangsúlyt az elöl lévő gyors játékosainkban bízva, nem pedig egy sokpasszos, kombinatív játékot választottunk. Ez utóbbit inkább a hazai csapattól várta mindenki…
Tulajdonképpen érthető taktikával kezdtek: nem estek nekünk, türelmesen játszottak, bízva abban, hogy majd szép lassan bedarálnak minket. Aztán nagyjából negyedóra elteltével már jött az utasítás a kispadról: ne járasd, ne passzolgass, üsd be oda középre. Vagyis jöttek az ívelgetések.
A Czinkóczi-Forgó páros azonban ezeket rendre hatástalanította, a rajtuk átszálló labdákat pedig Uj Milán szedte össze magabiztosan. Belső középpályásaink – Nagy-György és Szabó – folyamatosan visszaléptek, rásegíteni a támadók elleni védekezésre, illetve – Gondával kiegészülve – az egri hátsó sor építkezését is jól zavarták. A két szélen Szentannai és Babarcsik is óriási futómennyiséget rakott be a közösbe: visszalépkedtek a fellépő szélsővédőkkel, aztán az alapvonalig vezették a támadásainkat. Trombola kullancsként lógott a védők nyakán megakadályozva sok indítást. Kijelenthetjük: célfutballt játszottunk, és azt jól csináltuk.
A 25. percben Babarcsik a zavarosban halászott: egy beívelés nem volt pontos, a kapus kijött, szólt, ám a védő okosabb akart lenni, de a labdát nem fejelte el, viszont megtaszította a labdát lehúzó hálóőrt, akinek az kiesett a kezéből. Keselyűként csapott le szélsőnk a szabad labdára, és egy higgadt lövőcsel után a gólvonalon elvetődő védő mellett a rövidbe bombázott. 0-1.
A negyvenedik percben ismét szélsőnk villant. Trombolától kapott egy kiugratást, amit félpályán keresztül vezetett szépen maga előtt lefutva az összes védőt. Az alapvonal környékén már a kapus is kilépett rá, de egy ügyes mozdulattal jött a bepassz középre, azonban a portás elkaszálta támadónkat. Tankönyvbe illő büntető, habozás nélkül fújta be a játékvezető, reklamálás sem nagyon volt.
Szabó állt oda elvégezni, és ugyan jól helyezte a labdát, az NBI-es rutinnal is rendelkező Bukrán eltalálta az oldalt, és kifogta a labdát.
Így a szünetre “csak” egygólos előnnyel mentünk, de magabiztosak lehettünk, mert ugyan talált gólt szereztünk, de a hazaiak támadásai nem rejtettek magukban nagyobb veszélyt, mint a mi kontráink.
A második félidőre sem változott a helyzet: ívelgetések vs. kontrák. Csak annyi változott, hogy még inkább veszélyesek voltak a megugrásaink. Babarcsik tarthatatlan volt, helyzeteket dolgozott ki, a másik oldalán Szentannai is rengetegszer tudta megtartani a labdát.
Aztán persze jött a nyomás, és a 82. percben egy rövidebbre sikerült felszabadítás után az első lövést Uj Milán hatalmas bravúrral védte, az ismétlésnél azonban már ő is tehetetlen volt, egyenlített az Eger. 1-1.
Sokszor dicsérik az edzőket, hogy milyen bátran nyúlnak a fiatalokhoz. Mostanság Jürgen Klopp jár élen ebben, hiszen – igaz kényszerűségből – folyamatosan dobja be a fiatalokat a mélyvízbe… Igaz, mi nem a Premier League-ben vagyunk, és szintén némileg kényszerűségből tesszük ezt, de említsük meg: a mai kezdőcsapatunk átlagéletkora a 20,1-et sem érte el! Legidősebb kezdőnk a 26 éves Szabó Tamás volt! Aztán Majzik Zoltán még pályára küldte az ebben a csapatban rutinrókának számító 23 éves Sándor Bencét, és az egyaránt 17 éves Nádudvari Marcellt és Palhuber Csongort.
Döntetlen maradt a vége. Szereztünk egy szemfüles gólt, egy szép akció után kiharcoltunk egy 11-est, ami sajnos kimaradt, Czinkóczinak volt egy felhőfejese, ami éppencsak fölé szállt, a hazai kapus a büntetőn kívül még egy nagy védésre kényszerült, nagyon sok kétes helyzetben állították meg lesen támadóinkat, Babarcsikkal nem tudtak mit kezdeni, Uj Milánnak leginkább a beszálló-lecsorgó labdákat kellett csak összeszednie, egy igazi védésre volt szüksége, igaz abból a kipattanóbl egyenlítettek. Ezek alapján minden nagyképűség nélkül elmondhatjuk, hogy inkább mi álltunk közelebb a győzelemhez, amihez még 8 percet kellett volna kihúzni.
Jövő héten a második helyezett Kisvárda II. csapatát fogadjuk itthon. Szép kihívás, mint ahogy az ötödik helyezett otthonába látogatni is az volt…
Hajrá GYAK!
Nyilatkozatok: