Hónapok óta vártuk ezt a mérkőzést… Ez most itt nem annyira beszámoló lesz, hanem hangulat- és élményfoszlányok néhány csodás óráról…
16 óra, egy órával a mérkőzés előtt: kb. 15-20-an ülnek a főlelátón és szivárognak az emberek folyamatosan…
16: 15, háromnegyed óra a kezdésig: kb. annyian vannak a kerítés körül és a székeken, mint az eddigi nézőcsúcsunk alkalmával…
16:30, fél óra a meccsig: a főlelátó fele már foglalt, onnan a büféig végig állnak a kerítés mellett. Közben érkeznek a vendégszektorba is, ott kb. félház. A jétékosainkat kiérkezésükkor az ultrák köszöntik.
Meccskezdés: négy játékvezető az NBII-ből bemikrofonozva, sajtósok-fotósok a pálya szélén. A fő lelátón kb. 10-15 szabad hely. a kerítés mellett már két sorban sorakoznak az emberek a kapu mögötti részig. Az ultrák lelátója tele, virítanak a zöld-fehér lufik. A vendégszektorban minden ülőhely foglalt, az állók közül a hátsó sorokban talán már a pályát sem látják, full house. A VIP-lelátón polgármester, alpolgármester, képviselők, szövetségi vezetők és ellenőr, MLSZ-szóvivő, Honvéd-MFA régióvezető, volt játékosok-edzők… A sportcsarnok felőli részen kézisek: játékosok és szurkolók sárga mezekben. Biztonsági emberek mindenhol, rend-fegyelem, minden oldalon ünneplésre kész sportszerű TÖMEG. Egyszóval: futballünnep.
Pataki Viktor hátrafelé ugorva fejel a hosszú sarokba: klasszis megoldás, egy oda.
Márkus Marci cselezget, keresi a lövőhelyzetet. Tudják ők is, “ne lőjön”, egy láb odapiszkál, már nem a csékájé a labda, csak úgy gurul… Oravecz robban oda a csorgó labdára, belsővel teker a jobb felsőbe. A pékek sorban állnak a kifli recepjéért, ezzel 1-1-re ‘vezetünk’, fut a 9-es a tömött lelátó előtt, mindenki tapsol!
Újabb ívelés, újabb fejes, újabb gól a kapunkban. Atyaég, kaptunk az egész szezonban eddig két fejes gólt?!?!?! Mármint összesen?!?! Vezetnek. Megint.
Újabb falt a felező környékén. Márkus odaáll, Majzik a padról: “Sziszi, Kori, Dév! menjetek fel!” Mennek. A felhők közül Pappista kiabál: “bólints Sziszi!” Jön a labda szépen rajzolva, közelít a 44 éves fej felé, amely arra készül, hogy ezen a pályán belefejeljen újra, nagyjából 234297109736459177. alkalommal… Csukafejes, rezeg a háló, ordít a gólszerző. De ő nem fut a lelátó felé, hanem lent marad. Nem öröm, hanem fájdalom. Szalad a gyúró, kiabál a kispad: “Szenti! Gyere!” Hét hónap, és végre nagykorú lesz… Szilágyi már a 10. szezonját ‘nyomta’ a felnőtt csapatban, amikor a cseréje megszületett… De ő jön, elszánt, tudja, mit kell tennie. Sprint, cselló, lövés vagy kulcspassz… 17 és fél évesen beállni egy ilyen csatába… Gyorsan felnőtté tud válni az ember…
Szünet. Meleg. Mindenki vérnyomása az egekben…
Újabb húsz perc elmegy, de most a kapusok csak nézik a meccset, a pálya középső 20-30 méterén folyik a játék. A védő a felpassz előtt tudja, hogy az ellenfél középpályása tudja, hogy hova akar passzolni, de emez tudja, hogy amaz tudja, hogy emez tudja, hogy ő tudja… Taktika, kiszorítósdi, de az idő dolgozik, és közben velünk van.
Nő a nyomás rajtunk, de kontrázunk veszettül… Lövés, kézzel véd a védő, ismétlés kézzel véd a kapus… Hogy mi? Kézzel a védő?! Halló, fekete emberek! Tizi, piros!!! Reklamál a pad, a tudósítónak nem kéne, de hát na! Elküldik, erre megáll a weboldal, megáll a közvetítés. A meccs meg megy. Főleg a Füzesabony. De mi kontrázunk. Háromból csak egyet kellett volna belőni, és akkor tuti vége. De nem ment be.
Mindent egy lapra feltéve jönnek, lőnek, síp: szöglet, kifejeljük, jön vissza, azt is, jön vissza, kirúgjuk, síp: még egy szöglet, kirúgjuk, becsúszunk, síp: szabadrúgás, oldalháló, síp: kirúgás, elveszik, jönnek, síp: ezúttal három. VÉGE!!!!!!!!!!!!
A lelátóról jönnek a sérült játékosok, aztán az ifisták, szalad be a kispad, jönnek az ultrák, a vendégjátékosok összeroskadva a földön, a sporikat bekísérik a secusok, jönnek az érmek, jön a kupa, mindenki tapsol, jön a skandállás: BAJOKCSAPAT! BAJNOKCSAPAT! BAJNOKCSAPAT! Jönnek a polók, füstölnek a füstbombák, csattognak a fotómasinák, világít a piros pötty a kamerákon, orr alatt a mikrofon, Majzik-mester már a levegőben, nem őszinte a mosolya, inkább lejönne, durranak a pezsgők, már mindenki a pályán, online újság főszerkesztője, FIFA-játékvezető, elnök, alelnök, szurkoló, és könnyek. Talán a füsttől, talán az örömtől…
A vendégjátékosok már az öltözőben, a vendégszektor üres.
A játékosok még mindig a pályán ünnepelnek, amikor eljön a nap – szubjektív választás – legeslegszebb pillanata: Pataki Viktor, aki hiába szerzett ma gólt, nem lett bajnok. Hiába szerzett ma egy gólt, nem lett gólkirály. Kijön a pályára ez a SPORTEMBER, és kezét nyújtva odalép a gólkirály-bajnok-csapatkapitány Márkus Marcellhez, és gratulál. Ez a sport, ez az, amit tanítani nem lehet, vagy érzi az ember, vagy nem. Vagy van ennyire elegáns, vagy nincs.
Egy gyengébb csapatot legyőzni jó. Egy bombaerős csapatot felülmúlni még jobb. Ez a Füzesabony pedig nagyon-nagyon erős csapat. A tavaszi 13 meccséből 12-t megynert, és az utolsót sem vesztette el. Kicsit nyugisabb 6-8 fordulóval a vége előtt már bajnoki címet ünnepelni, de így, ilyen csapat ellen, egy nemes küzdelemben felülkerekedni, még csodálatosabb érzés.
És igen, jönnek majd az interjúk is… Majd. Meg az osztályzó sorsolása is, meg minden. Majd…
Most csak rögzítsük a tényt: a Heves Megyei Labdarúgó Bajnokság I. osztályának 2022/23-as szezon bajnoka a GYÖNGYÖSI ATLÉTIKAI KLUB!!!!
Hajrá GYAK!
