Nem túl jó előjelekkel vágtunk neki ennek a “kötelező” mérkőzésnek: többen kisebb sérüléssel bajlódnak. Szilágyi, Balogh, Tóth Levente, Oravecz… A 16-19 éveseink a héten soron következő 3-4. mérkőzésüket játsszák szombat-vasárnap… Márkus vírusos betegséggel küzd, Tóth Bálintnak pedig egy nem-sport sérülés miatt véget is ért a szezonja.
Az őszi váltótársa, Csák László a télen elbúcsúzott a csapattól, mivel a családi és munkahelyi elfoglaltságai miatt már nem tudja vállalni a rendszeres edzéseket, mérkőzéseket. Egy kiskaput persze nyitvahagyott: igazolását nálunk hagyta, és ígéretet tett arra, hogy ha ‘Tocskával’ történne valami, akkor ő beugrik. Ezt a kártyát most elő is húztuk: köszönjük Laci!
A mérkőzés előtt meglátva a hazaiak összeállítását, rá kellett jönnünk, hogy ők sincsenek jobb helyzetben: mindössze két cserével rendelkeztek, a kezdőben pedig bővelkedtek a 30plusz, sőt 40pluszos játékosokban…
A határozott kezdésünknek (értsd: letámadásunknak), és a játék felgyorsításának köszönhetően az első negyedóra végére nagyjából “le is rendeztük” a mérkőzést: 5 percenként gólt szerezve hárommal mentünk.
Lekli kezdte a gólgyártást egy gyorsan elvégzett szabadrúgás után, majd Oravecz érkezett a hossszúoldalon egy laposan középre gurított labdára, a 15. percben pedig Szabó emelte át mesterien a kapus fölött a játékszert.
Persze megnyugodtunk, és egy kicsit bele is aludtunk az Eger által diktált tempóba, akik – érthetően – inkább lassítani akarták azt…
Persze a két(!) kényszerű csere is megkavarta a fejeket: Szilágyi achillesze fél órát bírt, de Tóth Levente combhajlítója is csak 40 percig húzta…
A második félidő elején aztán még hatékonyabban rátuk meg a gólfát: 10 perc alatt rúgtunk újabb három gólt.
Lekli Somát, akit az U19-es mérkőzésre pihentettünk, Ludányi Nándor váltotta, és ha már bejött, be is rúgott egy ziccert, amit Szabó szabadrúgása után Forgó teremtett meg neki. Négy perc múlva Nagy-György Bálint vett elő egyet a “régiből”, és egy mesteri kiugratással kínálta meg Oraveczet a jobb szélen, aki befelé húzva szépen lőtte ki a hosszú alsót. Újabb négy perc múlva Oravecz a robbanékonyságból villantott: Balogh tekert középre látszólag a kapus ölébe, de jött a “jobb szellő”, és a labda helyett a a hatodik gólt nyelte be a hálóőr.
A 72. percben Szabó megint kiszolgáló szerepkörbe bújt: egy hosszú indítást futott be, és az alapvonal előtt szinte vakon kanalazta vissza pontosan a labdát. Ludányi Nándi oda érkezett, ahová kell, a labdát pedig oda rúgta, ahová kell: a jobb alsóba.
Amikor már azon “izgultunk”, hogy lesz-e két mesterhármas egy meccsen, akkor a félpályán elszórtunk egy labdát, és a gyöngyösi nevelésű Medveczki azonnal kapura ívelt, és a kint helyezkedő Csák fölött a kapunkba talált.
De hogy a miénk legyen az utolsó szó, arról Szabó gólpassza, és Ludányi Nándor újabb gólja gondoskodott: csak meglett a másik mesterhármas is!
Végül is könnyen sikerült hozni a kötelezőt, de a sérülések és az általános fáradtság nem jelent sok jót az álmoskönyvek szerint a hátralévő két mérkőzés előtt.
Sőt! Három, hiszen szerdán Hatvanban kell bizonyítanunk a Heves megyei kupa elődöntőjében… Az biztos nehezebb lesz, de a feladat adott.
Hajrá GYAK!
Nyilatkozatok:
