Ennyi fiatal mellett még többször pályára lépett, vagy legalábbis rendelkezésre állt a “nagycsapat” számára jó sok 17-18-19 éves  játékos. A legtöbbször Kotaul Rajmund, aki az ifi mellett még szinte minden alkalommal a felnőtt mérkőzéseken is játékra jelentkezett! A télen távozó  Vas Tibor  is szinte állandó kerettag volt, de számítani lehetett még  Majoros Zsombor, Bakó Péter, Nyerges Pál, Gutschker Alex és Mihályi Erik játékára is.

A csapat végül is a középmezőnyben végzett, ami  ugyan nagy örömre talán nem jogosít fel minket, – egy 3., 4. helynek jobban tudnánk tapsolni… – de szégyenkezésre, szomorkodásra sem adhat okot. Mint amikor az iskolában 3-ast kapunk: nem villogunk vele, de azért a bukásra állóktól sokkal jobbak vagyunk. A felelés után a tanárnéni egy kicsit elhúza a száját, hogy “tudnál te jobbat is, de legalább látszik, hogy készültél, és nem vagy te egy hülyegyerek. Kicsit kapd össze magad, és legközelebb hozd össze a négyest!”

Volt néhány olyan mérkőzésünk, ahol a játék alapján a 0 vagy 1 pont helyett rászolgáltunk volna legalább az egyik, vagy mindhárom pontra is… Ilyenek voltak pl. az Egerszalók elleni mérkőzések, amelyeket egyaránt elvesztettünk, pedig a helyzetek, a játék alapján összesen 2-3-4 pontot is megérdemeltünk volna, de 0 lett. Ezek talán kevésbé fájtak, hiszen mégiscsak az ezüstérmesről beszélünk, de a Heves ellen szerzett két pont sokkal kellemetlenebb. Egyértelműen kisebb játékerőt képviselő csapatról beszélünk, és “sikerült” két gólnélküli döntetlen összehoznunk, vagyis képtelenek voltunk a kapujukba találni… A másik oldalon viszont ott van a két Gyöngyöshalász ellen megvívott mérkőzés: 6 pontot szereztünk a 4. helyezett ellen.

A rúgott gólok számával még elégedettek is lehetünk:  68. Csak a Hatvan (108) és a Heréd (80) szerzett nálunk többet. A kapott gólok (35) terén  sem volt olyan rossz a helyzet, hiszen az ötödik legkevesebb gólt kaptuk, így a gólkülönbségünk a 3. legjobb volt a bajnokságban. Valahogy az eloszlás nem sikerült jól, hiszen a már említett Egerszalók 4 góllal kevesebbet szerzett, mint mi, és csak három bekapott góllal maradt el tőlünk – így pl. a gólkülönbségünk nekünk lett jobb eggyel – ők mégis 17 ponttal többet gyűjtöttek, ami a második helyezést jelentette nekik…

Milyen érdekes az “érzet”, és a valóság… Sokan gyengébbnek érezték a tavaszt, “elfáradt a csapat”, vagy “megállt a fejlődésben”, de legalábbis “nem fejlődtek annyit, mint amire számítottunk”…jöttek a morgások. Ősszel 20, tavasszal 26 pontot szereztünk. Ősszel 28 gólt szereztünk, tavasszal 50-et! A kapott gólok száma nagyjából azonos (16/17), talán itt mutatkozik meg a fentebb említett fáradtság, meccsszám, érettségi…, itt “nem sikerült fejlődnünk”.  A házi gólkirályunk egyébként a teljes listán 4. helyen végzett, tehát közvetlenül a dobogósok után egy “középcsapat” játékosa jön, ráadásul Márkus Marcell úgy szerzett  27 bajnokin 23 gólt, hogy nem hogy nem csatár, de gyakran közvetlenül a védelem előtt játszott szűrőként… Ez is megsüvegelendő!