A Gyöngyösi Atlétikai Klub felnőtt labdarúgó csapata 2021 nyarán új útra lépett. Gyakorlatilag teljesen kicserélt keret kezdte meg a megyei bajnokságot az NBIII-ból való kiesés után, és ami a legfontosabb: szinte teljes egészében a saját nevelésű fiatalokra kívánt alapozni a klub vezetése. Ehhez a szakmai irányítást is házon belül oldotta meg: az utánpótlás csapata mellett immár Majzik Zoltán vette át a “nagyokat” is, igaz, már nem először… Ez most mégis más, hiszen nulláról – sőt, talán minuszból – kellett neki indulnia. Ebben a néhézségben pedig Nagy-György Tamás segíti a munkáját asszisztensedzőként.
Másfél szezon eltelt, nézzük az eredményeket számokban: vagyis hasonlítsuk össze az első őszi szezont a másodikkal!
A 2021-es őszt 16 csapat kezdte meg, azonban a Felsőtárkánytól menet közben elbúcsúztunk, így az azon a mérkőzésen elért eredményeket ne is vegyük figylembe, szóval 14 mérkőzéssel számolunk. Ebben az évben 13-an futottunk neki, így 12 mérkőzést kell figyelembe venni. Emiatt kissé nehéz az összehasonlítás, így ahol szükséges, ott arányszámokat fogunk nézni.
A legfontosabb: 14 mérkőzés, 6 győzelem, 2 döntetlen, 6 vereség és 20 pont áll szemben a 12/10-1-1-es eredménnyel, amihez 31 pont társul. A megszerezhető pontok 47%-át, tehát a felét sem gyűjtöttük be tavaly, idén pedig 86%-ot. Elég jelentős különbség…
Az előző idényben 28 szerzett gól állt a nevünk mellett, ez pontosan 2 gólt jelent meccsenként. Ezen az őszön 35-ig jutottunk, és mindössze egy gól hiányzott volna a hármas átlaghoz, így a vége: 2,9.
Már ez is komoly fejlődést mutat, azonban a kapott gólok aránya még kiemelkedőbb! Meccsenként 1,1 volt az átlag előzőleg, ez erre az évre 0,58-ra csökkent! Egész más nekimenni egy mérkőzésnek úgy, hogy ‘biztosan kapunk egy gólt’, mint úgy, hogy ‘két meccsenként egyet’…
A gólkülönbség tehát tavaly ősszel 28-16, vagyis +12, most pedig 35-7, vagyis +28. Még egyszer: +12 vs +28! Az idei 12 mérkőzés átlagával számolva, 14 meccsen elértük volna a 40 gólt is…
Érdekesség, hogy 2021 őszén az első három(!) hazai mérkőzésünket elvesztettük, a negyediken egy 0-0-ra futotta a Heves ellen, ami egyértelműen csalódást keltő eredmény volt. Egészen október 24-ig kellett várni az első hazai győzelemre, de később azt is törölték (Felsőtárkány…), így tulajdonképpen először november 7-én ünnepelhetett a hazai közönség három pontot. A krónikák szerint persze már a harmadik fordulóban nyertünk itthon, de az a mérkőzés a Domoszló ellen ugye november 27-én zajlott le…
Ehhez képest most október 27-én, a Lőrinci ellen szenvedtük el első hazai vereségünket, – ami egyben az idei egyetlen! – addig csak győztesként hagytuk el a pályát a “Szparin”. (Nem)mellékesen ez volt az egyetlen mérkőzés a szezonban, amikor gólképtelenek maradtunk, ’21 őszén négy ilyen mérkőzés is akadt…
Még egy érdekesség: az akkor az EGYÉRTELMŰ BAJNOKESÉLYES ellen itthon kikaptunk 2-0-ra, és a szezon végén magabiztosan – 14 pont előnnyel… – bajnok is lett a Hatvan, majd a szerencsének is köszönhetően idén már az NBIII-ban szerepel.
Ebben az évben ezt a címet, – miszerint EGYÉRTELMŰ BAJNOKESÉLYES – a Füzesabony ragadta meg, méghozzá egy tőkeerős szponzor érkezésével a csapat teljes kicserélésének, NBIII-as, NBII-es tapasztallattal bíró játékosok leigazolásának köszönhetően. Idegenben 4-1-re vertük őket. Hogy aztán a ‘Tavalyihatvan-Ideifüzesabony’ mérkőzést ki nyerné, csak találgatni lehet…
Nem csak a szemek, de a kamera is bepárásodott a füzesabonyi öltözőben…
A 2021/22-es szezonban a 8. helyen teleltünk, idén a tabella élén töltjük ezt az időszakot, méghozzá – a vesztett pontokat tekintve – három pontos előnnyel. BOLDOG KARÁCSONYT! 🙂
Hogy még teljesebb képet kapjunk, nézzük meg, hogy a játékoskeretben milyen változások álltak be.
Íme, azok a játékosok és “jelenlétük”, akik a 2021/22-es őszi szezonban pályára léptek, ezt a bajnoki évet viszont már nem velünk kezdték meg:
Ezen játékosok közül négyen már tavasszal sem álltak rendelkezésre: Sárándi Milán a sérülése miatt, Tarnai Dani és Vas Tibi eligazoltak, a negyedik pedig Ladányi Tibor.
A többiek aztán vagy a nyári átigazolási szezonban távoztak – Bódi Milán, Csák László, Sándor Bence – vagy egyéb okok miatt nincsenek már a felnőtt csapatunkkal. Persze meg kell említenünk Ludányi Nándort, aki a nyáron bizony szögre akasztotta a stoplisát.
A táblázatból látható, hogy meghatározó szerepet igazából 6 játékos töltött be, így – azzal együtt, hogy 12 játékos távozott két(!) átigazolási időszak során – nem vagyunk azzal vádolhatóak, hogy nagy lenne a házunk táján a jövés-menés…
Nézzük a másik oldalt, vagyis kik azok, akik a tavalyi indulásnál még nem, idén ősszel viszont már a mi csapatunkat erősítették:
A teljes képhez hozzátartozik, hogy Lekli Soma, Szilágyi Norbert és Szentannai Martin már tavasszal is nálunk rúgta a bőrt. Soma és Sziszi ugye saját nevelésű futballistánk, így ők visszatérőnek számítanak, Szenti pedig egyenesen az utánpótlásunkból került a felnőtt csapatba, hiszen tavaly decemberben betöltötte a 16. életévét végre valahára…
Szabó Tamás a középpálya megszilárdításáért felelős, és teljesítményével rászolgált a “jó igazolás” címre, Szent-Ivány Szilárd megbízható helyettese és segítője a kapuban Tóth Bálintnak, Timon Kolos pedig a balhátvéd pozícióban kínál biztos és eredményes(!) alternatívát. Sajnos Váradi Zoltán – a hozzáfűződő reményekkel együtt – hamar elpárolgott…
Kijelenthető tehát, hogy a téli 2, a nyári 3 új igazolás, illetve 1 utánpótlás játékos beépítése, vagyis 6 új játékos van a mérleg másik serpenyőjében.
Hogy aztán a 6 fontos távozó, és a 6 új játékoson túl mi jelenti a különbséget a téli 8. és 1. hely között, arra jó eséllyel csak a szakemberek tudnak megbízható választ adni. Mindenesetre időnként beszélgetve velük a következő szavak, kifejezések hagyják el a szájukat: plusz egy év rutin, tapasztalat, összeszokottság, edzésmunka, férfivá érés, fizikai és mentális fejlődés, taktikai érettség, igazi közösséggé válás és a mindezekből eredő önbizalom…
Mondani sem kell, a bajnokságot természetesen még nem nyerte meg a csapat, sőt, tavasszal még inkább minket akar majd mindenki ‘elkapni’, de legyen ennek az évnek bármi a vége, egy nagy klasszikust idézve: az előrelépés megkérdőjelezhetetlen.
Az a megállípítás is nagyon fontos, hogy ennek a (rész)sikernek nagyon sok mindenki részese! A játékosokon és természetesen a két edzőn kívül jár a köszönet még sokaknak! Először is a hölgyek: Erzsike néninek, aki gondoskodik a tiszta szerelésekről, és literszámra készíti a kávét… A csapat ügyes-bajos-papíros dolgait kézben tartó Tóth Melindának, és a játékosokkal talán a legközvetlenebb kapcsolatban lévő Tábit Adélnak, aki gyúró-masszőrként szó szerint kézben tartja a fiúkat… Persze a technikai vezető-intéző-kaja-pia-technikai felelős Tóth Zsolt nélkül is meg lenne lőve a csapat…
Fontos megemlíteni az elnökséget is, akik meghatározták az irányt, és ahhoz tűzön-vízen át ragaszkodnak, és mindent megtesznek azért, hogy minden feltétel adott legyen ahhoz, hogy a kijelölt úton végig is lehessen menni. Nem beszélve az utánpótlás edzőkről, akik az elmúlt évek során kinevelték azokat a srácokat, akik ma 16-18-20-22… évesen meghatározói lehetnek egy megyei bajnokesélyes csapatnak!
Nekünk, szurkolóknak a köszönetnyilvánításon túl már csak annyi feladatunk van, hogy egyre többen és egyre többet kijárjunk a mérkőzésekre, hiszen annak, aki szereti a focit, minden adva van: látványos támadófocit játszunk, eredményesek vagyunk és javarészt gyöngyösiek terelgetik a labdát! Kell ennél több?
Hajrá GYAK!
