A majdnem-bajnok érkezett a tabella utolsó helyén álló csapathoz, soraiban a góllövőista toronymagas éllovasával… Országos kettes, ahogy azt régen mondták.
A Putnok nem is hagyott esélyt, már a harmadik percben betalált – a gólszerző, ki más?, Boros. Aztán a 25. percben jött egy óriási lövés… Mivel még csak 23 éves játékosról beszélünk, ezért előlegezzük meg, hogy a fradi-nevelésű Pócsik nem élete gólját szerezte.
Jól játszott a Putnok, gólokat szerzett, nem sok mozgásteret hagyott nekünk. Abban kicsiben azért próbálkoztunk: elsősorban Babarcsik révén, de Czinkóczi előretörése a védelemből a lövőhelyzetig, szintén zavart tudott okozni.
A második félidőben is határozottan kezdett a már bajnokavatásra készülő borsodi csapat, a sokadjára nagyon gyanúsan lesről induló játékosuk ezúttal nem kapott zászlót, be is lőtte a ziccerét.
Innentől kezdve a vendégek átálltak ‘lehozzuk-üzemmódra’, támadtak persze, de már korántsem koncentráltak annyira a támadásbefejezéseknél. Mi továbbra is álltuk a sarat, és a védőink előretörései rendre zavart okozott. Forgó és Uram is próbára tette a vendég védőket, de igazán nagy helyzetünk csak egy akadt, abból blokk, és szöglet lett.
A mi helyzetünkben a háromgólos vereség tisztes helytállásnak mondható, pláne úgy, hogy játékban egész jól tartottuk magunkat.
Egy mérkőzés van még hátra az NBIII-as idényünkből, jövő héten Újpestre látogatunk. aztán pihenő, és készülhetünk a Megyei I. osztályra.
Hajrá GYAK!
