Az első félidőben szinte minden úgy történt, ahogy Majzik-edző kitalálta: 4-1-4-1-es, biztos védekezés, és az ellentámadásokból helyzeteket teremteni. Szűk – olyan 25-30 méteres – sávba kényszeríteni ellenfelünket, hogy inkább csak hátul tudjanak adogatni. Tulajdonképpen jól is működött, hiszen nekünk legalább 4 helyzetünk akadt, a hazaiaknak pedig igazából egy sem. Egy negyven méteres szabadrúgást íveltek keresztbe, a hosszú oldalon elméláztunk, és a támadó kilőtte a bal alsót.
A mi oldalunkon Babarcsik kapott egy jó ütemű kiugrást Bezzegtől, gyors támadónk pedig szépen pöcölkölte el a rosszul kijövő kapus mellett, de sajnos a kapufa mellett is.
Aztán Uram Dénes tört előre a hátsó vonalból, és egészen a 16-osig verekedte magát előre. Látván, hogy a passzlehetőségeket fedezik a védők, a lövést választotta. A kapus csak oldalra tudta ütni, ahol Szentannai érkezett, ám bal lábas lövését a blokkoló védő, és a feltápászkodó kapus a kapufára mentette.
Rögtön a bekapott gólunk után Trombola hozta zavarba a hátul adogató védőket, labdát szerzett, és mielőtt oldalról bejátszotta volna magát a büntető területre, felrúgták. A szabadrúgást Gonda lőtte laposan a kapu elé, Trombola egy méteren állva belsőzött, megvolt az egyenlítés.
A szünet előtt 5 perccel Szentannai és Gonda bolondította az óvatos védőket a 16-oson belül a jobb oldalon, majd a balösszekötő helyén érkező Trombolához került a labda, aki védővel a nyakán lövésével bravúrvédésre késztette a kapust.
Szóval nem néztünk ki rosszul, helyzeteink voltak, a hazai csapat pedig szenvedett, nem nagyon talált fogást rajtunk, lövésig sem jutottak a gólt leszámítva.
Sosem tudjuk meg, hogy vezetőedzőnk ugyanezt a taktikát választotta-e volna, ha nem hiányzik a keretből 11(!) játékos, köztük 4-5 tuti kezdő…
Mint ahogy azt sem, hogy mi lett volna, HA… Ha nem kapunk 2 perc alatt két gólt… Egy kezezés, amikor két méterről eltalálják a védőnk kezét, aki nem tud olyan gyors lenni, hogy elvegye a lövés elől… Aztán egy betuszkolt-szuszakolt labda, ahol kézzel-lábbal zárják kel védőinket a labdától…
Ezután volt érezhető az, ami eddig még sosem: összeomlottunk, hitehagyottá váltunk. Szezon vége, “semmi sem sikerül” hangulat, a lelátón meg kőbunkók…
Felfoghatatlan, hogy egy szurkolótábor, hogy jut el csapata két gólós vezetésénél odáig, hogy belekezdjen egy “Gyöngyösi cigányok, b@$$zátok az anyátok” rigmusba… Pláne úgy, hogy az ő csapatukban játszik 3-4 roma futballista…
Persze most lehet azzal jönni, hogy “nem ezen múlott, hogy kikaptunk…”. Nem, persze. De ez – eredménytől függetlenül – egész egyszerűen elfogadhatatlan 2023-ban. Felmerül a kérdés: ha ennyire nem tisztelik a tulajdonképpen már legyőzött ellenfelüket, ha ennyire nem tisztelik saját(!) játékosaikat, akkor mi közük a focihoz, a sporthoz?
Ennyit a REAC-FANS-ról…
A mérkőzés utolsó 5 percét emberhátrányban fejeztük be, – ezen sem múlott a vereségünk, de a történtekhez még hozzátartozik… – egy szerencsétlen szituáció után Bődi Péter a földön maradt, és néhány perces vizsgálat után masszőrünk, Tábit Adél nem engedte őt vissza a pályára. Forgó Kornél akart tisztázni az alapvonal mellett, de az egyik REAC-játékos közbe ugrott, és egy hatalmasat bikázott a labdába: Bődi arcába kb. egy méterről. Madárcsontú játékosunk azonnal összeomlott, és a dolog komolyságát mutatta, hogy a hazai játékos is nagyon megijedt, rögtön integetett a segítségért… Peti arca még a mérkőzés lefújása után percekkel is egy óriási vörös folt volt csupán, de szerencsére szép lassan visszahúzódott a duzzanat…
17 mérkőzésen 6 pontot szereztünk. Sokszor játszottunk jól, és kaptunk ki, sokat hibáztunk, amiket ellenfeleink túl sokszor használtak ki. Jövőre 13 mérkőzést kell játszani. Csodában bízni kár, de ki dönti el, hogy mi számít csodának?
Hajrá GYAK!
Nyilatkozatok:
Farkas József (REAC): Az első félidőben eléggé visszafogottan játszottunk, de döntetlennel tudtunk bejönni az öltözőbe. A szünetben azt kértem, hogy bátrabbak legyünk a kapu előtt, és ez sikerült is.
Majzik Zoltán: A sérülések és betegségek miatt sok volt a hiányzó, ezért ma egy defenzívebb taktikával álltunk ki, és az első félidőben ez jól is működött. Ha jól emlékszem, a gólunk mellett még három óriási helyzetünk volt, de sajnos az üres kapuba se tudtuk berúgni. A szünetben elmondtuk, hogy jó lesz ez, ugyanígy tovább, az ellenfélnek nem volt lehetősége, türelmesen játsszunk. Aztán két perc alatt lerendeztük magunkat egy 11-es góllal, meg egy Muppet-showba illő góllal… Le kell vonni a tanulságot, át kell rágni, hogy mi legyen a jövőben, mert természetesen feladni nem akarjuk.
