Egy technikai hiba miatt a múlt heti DEAC-meccsünkről nem, és a mostani tiszaújvárosiról is csak késve érkezik a beszámoló, de ami késik, nem múlik…
A DEAC-mérkőzés közvetítése itt, az MLSZ Adatbank adatlapja pedig itt olvasható.
A tiszaújvárosi mérkőzés közvetítése itt, az MLSZ Adatbank adatlapja pedig itt olvasható.
Azt azért már lassan megszokjuk, hogy a mérkőzések végeredménye számunkra kedvezőtlenül alakul, azonban ahhoz is hozzászoktatott minket a csapat, hogy az eredményektől eltekintve 90 percen át kezében tartja az esélyt, rohamoz, kapura tör, a mérkőzések bizonyos periódusaiban ellenfele felé kerekedik, helyzeteket alakít ki, sőt, néha ziccerig jut.
Így volt ez a stabilan az ötödik helyen álló debreceni egyetemi csapat ellen is, azonban egy héttel később Tiszaújvárosban az eredménytelenség mellett a pozitívumok is elmaradtak, sőt, kimondhatjuk: a szezon talán leggyengébb produkcióját mutattuk be.
A DEAC ellen az mérkőzés első három lehetősége előttünk adódott, aztán kaptunk egy elkerülhető gólt – szöglet utáni kavarodás, egy vendégjátékos eszmélt leghamarabb, – utána azonban végig benne volt a játékunkban az egyenlítés lehetősége: helyzeteink voltak, bravúrokra késztettük az ellenfél kapusát… Igaz, Új Milánnak is volt egy-két nagy védése.
Ezzel szemben a borsodi Újvárosban 97 másodperc után hátrányban voltunk, ráadásul egy borzasztó levente-góllal… 40 méteres lapos keresztpassz három játékosunk közelében ment el, aztán egy szélső kiugratás, centerezés, fejes, gól, bántóan egyszerűen hangzik, és bántóan egyszerűnek nézett ki…
Ami még bántóbb: a korán bekapott gól után nem a megszokott “minden-mindegy: támadjunk” mentalitás jött, hanem a helyzetek, sőt ziccerek sokasága a mi kapunknál… Az első félidőben legalább 6-8 veszélyes helyzet, ziccer maradt még ki: időnként Czinkóczi vagy Uram mentett az utolsó pillanatban, egy-egy alkalommal kapusunk mutatott be bravúrt, de – és ez még fájóbb – legtöbbször a hazai játékosok bénázása miatt nem szórtak meg minket…
A debreceni játékosok, – akik otthon felejtették a szerelésüket, és így a bemelegítést az utazó melegítőben és a tőlünk kölcsönkapott nadrágban végezték el… – a szakmai stábbal együtt úgy örültek a mérkőzés lefújásakor, mintha legalábbis legnagyobb riválisukat győzték volna le…
Ezzel szemben a Tisza partján a nézők már az első félidőben a saját játékosaikat gúnyolták, hogy mennyire ‘ügyetlenek’, – ők nem ezt a szót használták… – amiért nem rúgtak egy félidő alatt egy tizest… (Halk megjegyzés: a szurkolók hangja ezesetben nem biztos, hogy mérvadó, mert az elmúlt évek tiszaújvárosi látogatásai alkalmával minden évben elnyerték a leg – kivágott fa utáni maradvány – bb címet…)
Persze nehéz szidni fiainkat a gyengébb teljesítmény miatt, hiszen nyilván nem tesz jót a lelküknek a helyzetünk. Emellett hiányzott védelmünk egyik vezére, az öt sárgás Forgó Kornél, bár az őt középen helyettesítő Uram Dénesnek is voltak jó megmozdulásai, mentései. Betegség miatt hiányzott a középpálya motorja, a rengeteget brusztoló Gonda Csanád, akit a nagyon hosszú sérülésből visszatérő Lakatos próbált helyettesíteni, de ő még nagyon messze van csúcsformájától… Babarcsik úgy játszotta végig a mérkőzést, hogy egy hete gyakorlatilag még szét volt nyílva a térde…
Az edzők nyilván annak szoktak örülni, hogyha a cserék között komoly rutinnal felvértezett, már sokszor bizonyított játékosok ülnek, azonban most – kissé kényszeredetten persze, de – annak örülhetünk, hogy még egy fiatal játékosunk esett át a tűzkeresztségen. A – nálunk – már rutinosnak számító védőnk, a 19 éves Czinkóczi Bence 16 éves öccse, Kristóf kapott fél órát az NBIII-ban.
Örök igazság: az (is) a jó a futballban, hogy egy gyengébb teljesítményt már egy héttel később is el lehet feledtetni egy kiváló produkcióval. Hát, most erre valóban lesz lehetőség, és igény is: a 13. helyen tanyázó Sényőt fogadjuk vasárnap.
Hajrá GYAK!
Nyilatkozatok:
GYAK – DEAC
Tiszaújváros – GYAK