Fontos meccs volt a mai, több szempontból is!
Egyrészt a Gyöngyöshalász amolyan szomszédvár, mindig rangadónak számít ez a mérkőzés. Másrészt nyáron jól erősítettek, – többek között tőlünk is – így erős ellenfélre számíthattunk. Harmadrészt a hétközi hazai pofon – ötös a Maklártól… – erősen megtépázta az önbizalmunkat…
Ismét akadtak hiányzóink, így Majzik-mesternek igencsak kellett sakkoznia az összeállításnál, és az sem könnyítette a dolgát, hogy a kispadon mindössze négy bevethető mezőnyjátékosa maradt…
Bátran kezdett a Halász, kicsit talán meg is lepett minket, hiszen mostanában ellenünk szinte minden csapat kontrára játszik… Az első negyedórában leginkább a mi térfelünkön folyt a játék, nehezen találtuk meg önmagunkat. Aztán Tóth Levi és Márkus Marci egy-egy próbálkozása már jelezte, hogy nekünk is győzelmi szándékaink vannak.
Még félóra sem telt el, amikor a 16-osunknál állítottunk meg egy támadást, majd Oravecz nem a passzolgatós labdakihozatal mellett döntött, mivel meglátta, hogy Szabó Viktor a jobbösszekötő helyén kiugrásra kész.
Mesteri indítás következett: a védő felett épp átszállt, Szabó viszont meg tudta tolni, és így lépésselőnybe került. A keresztező belső védő az ötös sarkánál érte utol, de támadónk egy lövőcsellel a pályán kívülre tette őt, és gyengébbik lábával magabiztosan rúgta el a hosszúsarkot a kivetődő Halasi mellett. Két húzásból a kapu előtt, egy visszacsel, jó lövés, gól: zene füleinknek. 1-0.
Az addig némi labdabirtoklási fölényt kiharcoló vendégek egyértelműen megzavarodtak a góltól, mi pedig megnyugodtunk, és átvettük az irányítást.
Nem sokkal a félidő előtt újabb szép támadást vezettünk, ami egy szép felpasszt hozott a kapunak háttal álló centerünknek. Lekli kereste a visszapassz lehetőségét, és ettől védője elmélázott, úgyhogy gondolt egyet, és a jobb keze felé befordult, majd egy irtozatos erejű lövéssel kínálta meg ő is a bal alsó sarkot választva. Halasi vetődött ugyan, de már ez is nagy szám, mert több kapus talán kővé dermedt volna az felpörgött események láttán… Nagy gól, 2-0!
A szünet után folytatni akartuk türelmes játékunkat, de egy korai – egyébként tanári – szabadrúgásgóllal szépítettek a vendégek. Bosszantó, hogy mázli kellett nekik ehhez: Szabó Tomi futtában megbotlott, és estében abba kapaszkodott, amibe tudott. Ez pedig Nádudvari Alex dereka volt, így jöhetett jó szögből a pontrúgás.
Ezután már végképp kicsúcsosodott az, amire előzetesen sokan számítottak. Két jó csapat találkozott egymással, akik ízig-vérig ismerik egymást, így a két edző taktikai csatájába torkollott a mérkőzés. Ettől persze ez nem volt unalmas, de egy olyan sakkjátszma zajlott, ahol mindkét fél tudta a másik következő három lépését előre, és ott is volt a tarsolyában az ellenszer…
Mindkét csapatot dicséret illeti, mert végig gólratörően játszott, nem volt hátul gurigázás, azonnal jöttek a felpasszok.
Több játékos is kiemelkedő teljesítményt nyújtott, de mindenkin látszott az akarás, a bizonyítási vágy, hogy a hétközi kisiklás csak egyszeri volt, és szinte kiült az öröm az arcokra, hogy egy jó csapat ellen lehet bizonyítani.
Czinkóczi és Márkus belsővédő párosa (egyetemi)tanári munka volt, Szabó Viktor és Szentannai gyakran rángatta meg a széleket, Lekli folyamatosan lekötötte a védőket, a belső középpályásaink pedig cipelték a zongorát.
Jó CSAPAT voltunk ma! Olyan csapat, amelyik három bajnokiból hármat behúzott, és biztosan nem olyan csapatok ellen, akik a végelszámolásnál majd mind ott kullognak a végén.
Jövő héten is nehéz mérkőzés vár ránk, hiszen úgy tűnik, hogy a Bélapátfalva is jócskán megerősödött ezen a nyáron, eddig két győzelem mellett egy döntetlent értek el…
Hajrá GYAK!
Nyilatkozatok (a vendégek szakvezetője, Török János nem kívánt nyilatkozni):
