Szkocsovszky Tibor 1973-as tudósításából idézve: “meglehetősen mérsékelt játékvezetés mellett…”. Ma már ilyet nem illik leírni, így a 21. fordulóban lejátszott mérkőzésünkről csak annyit, hogy nagyjából 4-5 sárgalapot, 1-2 piroslapot, és legalább egy büntetőt kérhetnénk számon, a mezőnybeli ítéletekről pedig ne is beszéljünk. Ezek után nem meglepő, hogy a meccs egyetlen sárga lapját Márkus Marcell kapta reklamálásért… Vesztes meccs után kissé hiteltelen szokott lenni a játékvezetést bírálni, de egy győzelem után talán elmondható, hogy az udvarias “a játékvezető ma gyenge napot fogott ki” kifejezés helyett inkább a “felháborító” szó jutott sokak eszébe… Hogy miért kell a játékvezetéssel foglalkozni? Mert a mérkőzés menetét, hangulatát, úgy általában az egész mérkőzést meghatározta a ténykedése.
De akkor a játékról: talán még 30 másodperc sem telt el, máris vezettünk! Pedig nem is mi kezdtük a meccset!!! Lekli azonnal letámada a kezdőrúgást kapó játékost, elvette tőle a labdát, és kiugradta Szabó Viktort. Szélső támadónknak nem nyíltak a passzsávok így lőni próbált, de ezt blokkolták. A lecsorgó a továbbfutó Lekli elé pattant, centerünk pedig a becsúszó védő és a kirobbanó kapus mellett estében a hálóba kotorta a labdát. A kezdősípszó visszhangja ekkor tért vissza… 1-0.
Továbbra is folyamatosan nyomást gyakoroltunk a vendégekre, a két-három labdaérintésük után már el is vettük tőlük a labdát. A jobb oldalunkon Szabó Viktor és Szabó Tamás összjátékával nem tudtak mit kezdeni, utóbbi pedig egy finom mozdulat után felkínálta a kasza lehetőségét, ami jött is, és a sípszó sem maradt el. A büntető kapcsán ellenvélemény sem akadt, Márkus állította le a labdát, a kapus balra, a labda jobbra, így csapatkapitányunk megszerezte idénybeli 24. gólját. 2-0.
Nem álltunk le ezután sem, folyamatosan próbálkoztunk a gólszerzéssel, de több már nem jött össze. Rengeteg helyzetet dolgoztunk ki, de vagy az utolsó passz nem jött össze, vagy pedig a befejezésbe csúszott némi hiaba… Szögleteket rúgtunk, szabadrúgásokat harcoltunk ki, tiki-takával jutottunk el a kapuig, záporoztak a beadások, teszteltük a lestaktikát rendesen…
Azért három konkrét esetet nézzünk meg: Szentannai kapott egy csines kiugratást, az egyébként nagyon jól védő Juhász Erikkel, egykori GYAK-kapussal együtt rontottak rá a labdára. Ami érintés nélkül elment kettőjük között, fiatal játékosunk bokája pedig nagyot csattant, csak úgy “valamitől”… Semmi, tovább…
Ludányi kapott egy indítást centerben, testével jól fedezve próbálta átvenni, hátulról azonban a leghátsó védő lökte, rúgta, csípte, harapta. Támadónk koppant, csattant, kiáltott, elesett. Végülis sípszó jött, szabadrúgás is lett, de egyéb semmi…
Márkus kiválóan cselezte ki védőit, teljesen tisztára játszotta magát. Ahhoz, hogy már egyedül a kapussal álljon szemben a 16-oson belül, csak annyi hiányzott, hogy belépjen a labda és utolsó védője közé. Sikerült is, azonban hátulról… Mindegy is, semmi, tovább… A sportszárán meg “csak úgy keletkezett” egy stopli szaggatta lyuk…
Ezen a napon két gólra futotta, de ez is elég volt, mert kaput eltaláló lövése egy sem volt a Herédnek, kapura tartó is csak egy, a második félidőben.
Most két idegenbeli mérkőzés következik, – Maklár, Lőrinci – majd itthon a Heves, utazunk Besenyőtelekre, és itthon zárjuk a bajnokságot a Füzesabony ellen. Öt meccs, ötször 90 perc, ennyi van még a bajnokságból.
Hajrá GYAK!
Nyilatkozatok:
