Kategória: – Labdarúgás férfi

Közvetítés – 15. forduló

Heves Megyei I. osztályú bajnokság, 15. forduló

Gyöngyösi AK – Marshall ASE 

Az összeállítás:

5. perc: óriási szél nehezíti a játékosok és persze a nézők dolgát is. A vendégek fekete mezben érkeztek, mi tiszta fehérben játszunk, és az első percekre láthatóan védekezésre rendezkedtek be az andornakiak. De nem sok sikerrel. Az ötödik percben Márkus meg is szerezte a vezetést egy jó Lekli-labdaszerzés utáni betöréssel. 1-0!

10. perc: Timon emelt be középre Márkus mellére. Labdalevétel, lövés, gól. 2-0!

12. perc: kényszerű csere a vendégeknél, kiújult egy régi sérülés… Jobbulást!

20. perc: “megérkeztek” a vendégek is a mérkőzésbe, egy leshelyzetig már eljutottak, de továbbra is mi birtokoljuk többet a labdát.

24. perc: Szilágyi szerzett labdát a felezőnél. Leklit ugratta ki, aki ballal a hosszú sarokba kotorta a labdát az ötös sarkáról. 3-0!

30. perc: Leklit rántották le a 16-os sarkánál, megvan az első sárga is, Szilágyi lövése után az első védés is.

38. perc: szöglettel felérő szabadrúgás után egy fejesgól. Czinkóczi vagy öngól… 4-0!

39. perc: Lekli adott gólpasszt Márkusnak! Lehulló labda kapásból! 5-0!

45. perc: vége az első félidőnek.

50. perc: Czinkóczi helyett Babarcsik folytatja a második félidőben. A szél továbbra is kavarog.

52. perc: Babarcsik indult meg, felrúgták. Második sárga, piros, emberelőnyben játszunk tovább.

55. perc: nálunk is megvan az első sárga, Szabó Tomi rúgott oda. Közben cserélünk: Szabó Viktor és Lekli Soma kap pihenőt. Béla Samu és Dudás Csanád kap lehetőséget.

60.  perc: Babarcsik ment el a szélen, Dudás érkezett középen, elpörgette a kapus mellett. 6-0!

61. perc: újabb csere. Ludányi érkezik Szabó Tomi helyett.

63. perc: sikerült egy 11-est összehoznunk az ellenfélnek… Gól, 6-1.

69. perc: Oravecz helyett Tóth Levente jön.

75. perc: gyönyörű akció! A végén Dudás centerezését Ludányi kotorta az üres kapuba. 7-1!

82. perc: most már csak csordogál a mérkőzés. Egy térfélen…

90. perc: nincs hosszabbítás.

Más súlycsoport

Minden tiszteletünkkel együtt, nem megbántva senkit: ma nem volt egy súlycsoportban a két csapat. De hát miért is bántanánk bárkit? Az Energia 20 fős “küldöttségéből” – játékosostól, edzőstől, masszőrőstől-bőröstől…. – mindössze négy fő volt, aki soha nem volt még a Gyöngyösi Atlétikai Klubnál.

Ebből fakadóan mindenki régi ismerősként köszöntötte a másikat, illetve a mérkőzés első percétől látszott, hogy pontosan tudja mindkét fél, hogy mit várhat a másiktól. Ennek megfelelően kis tapogatózással kezdődött a mérkőzés, aztán a viszonyalg korai gól megnyugtatott minket, majd a 6 perc alatt berámolt három góllal gyakorlatilag lerendezetté vált a mérkőzés.

Márkus kettőt vállalt

Gyönyörű támadásokat vezettünk, ziccereket dolgoztunk ki, szögletek sorát rúgtuk, 18-25 méteres lövéseink záporoztak a kapura, szereztünk apró gólt – éppen áthaladt a gólvonalon, – szereztünk szépségdíjas gólt, lőttünk káprázatos szabadrúgás gólt, ráadásul, ha nem a szenzációs teljesítménnyel előrukkoló Matin Boldizsár véd, akkor biztosan nem “csak” néggyel vezetünk a félidőben, és nem álltunk volna meg ötnél… Mindeközben az ellenfél jóformán egyszer jutott el a kapunkig…

Igaz, azt gólra is váltotta Pilinyi István, aki zöld-fehérben is volt csapatkapitány, most pedig a piros-feketék csékájaként kisért végig egy támadást, és szerzett üres kapus, szépítő gólt.

Mentségünkre legyen mondva, hogy egy óra elteltével jött a szépítés, és ekkorra mi már 6(!) kezdőjátékosunkat lecseréltük.

A vezetőedzőnek volt lehetősége lehetőséget biztosítani mindenkinek

A mi kapusunknak, Tóth Bálintnak nem volt dolga, a bekapott gólnál tehetetlen volt. Előtte Vernyik Dávid jól ‘söprögetett’, és gólt is fejelt, Forgó Kornél pedig megálljt parancsolt minden arrajárónak: nem tudták átjátszani, de legtöbbször már a labdát sem engedte átvenni a támadóknak, egy látványos kötényt is kiosztott, és az első gólpassz is az ő nevéhez fűzödik.

A két szélső védőnk közül Czinkóczi Bence ért fel többször a támadásokhoz, és a hazaiak egyik legveszélyesebb emberét leradírozta a pályáról. Szilágyi Norbert a rutinjával szintén kikapcsolta az átlag feletti sebességgel rendelkező ellenfelét, és egy gólpasszt is kiosztott.

Nagy-György Bálint valahogy mindenhol ott volt, szerelt, megelőzött, indított, és közben talán meg sem izzadt. Szabó Tamásról ma is mintha egy páncélról pattantak volna le az emberek, egy igen szemfüles lövése után pedig a felső léc sírhatott, talán még most is rezeg.

Márkus Marcell a mezőnyben ma – önmagához képest!!! – kevesebbet villogott, de két élményszámba menő gólt szerzett! Az egyiknél mindenki centerezésre számított, kapura húzta, a szabadrúgás gólja után pedig – ha látta volna – Beckham is térden állva könyörögne, hogy “taníts, Mester!”.

A jobb szélen Szentannai Martin borzolta a védők idegeit,  – ma ő kapta a legtöbb rúgást… – egy teljesen jogos 11-est nem kapott meg, illetve egy ballábas kiflijét csak szemmel védte a kapus. A bal oldalon Oravecz Botond ismét lubickolt, hasonló gólt szerzett, mint Füzesabonyban, ez most már az ő specialitása.

Szabó Viktor ma három poszton is bizonyított. Először centerben fárasztotta a védőket, a mérkőzés egyik legszebb megmozdulása után, – amikor szorongatott helyzetből egy pillanat alatt tiszta lövőhelyzetet varázsolt magának – azonban jött a mérkőzés legnagyobb védése… Azért egy gólt csak bepaszírozott, majd jobb szélsőként elfutott, beadott, veszélyeztetett. Az utolsó szakaszban pedig a belső középpályán zakatolt tovább fáradhatatlanul, példaérrtékűen.

Őserő

A cseréinknek borzasztó nehéz dolguk volt, hiszen egy lefutott mérkőzésbe szálltak be, de – dicséretükre legyen mondva – mentek, hajtottak, akartak, de sok esemény már nem történt körülöttük, bár a helyzetkialakítás nekik is összejött.

Mindent elmond egy csapat teljesítményéről, hogy ha öt bekapott gól ellenére mégiscsak a kapus nyújtotta a legkiemelkedőbb teljesítményt… A mi teljesítményünkről sokat mondana egy pontos statisztika, ami sajnos nem áll rendelkezésünkre, így csak tippelni lehet, hogy a kaput el nem találó, illetve a kapura tartó lövéseink száma is két számjegyet mutatna, a labdabirtoklás pedig 70-30-nál biztosan nem volt rosszabb. A sárgalapok aránya (4-0) is az ő szenvedésüket  és a mi könnyed játékunkat képezi le.

Jövő héten “még hazaibb” pályán fogadjuk az Andornaktályát, akik most egy talán meglepő vereségbe szaladtak bele otthon, szombaton pedig – reményeink szerint – egy nem meglepőbe fognak idegenben…

Hajrá GYAK!

Nyilatkozatok:

Közvetítés – 14. forduló

Heves Megyei I. osztályú bajnokság, 14. forduló

Energia SC – Gyöngyösi AK 

Az összeállítás:

5. perc: tapogatózással, de intenzíven kezdődött a mérkőzés.

9. perc: Forgóhozhatta akadálytalanul fel a labdát, a bal összekötő helyén ugratta ki Oraveczet, aki a kirobbanó kapus mellett a kapuba gurított. 0-1!

15. perc: most már mi irányítunk, nálunk van többet a labda, a piros-feketék azonban jól tördelik a játékot, és labdaszerzés után gyorsan próbálnak felmenni a kapunk elé.

22. perc:  Vernyik fejese, Szabó Tomi két lövése, Szabó Viktor közeli lövése jelentett újabb veszélyt, a hazai kapus bravúrja kellett ez utóbbinál…

28. perc: Szilágyi ugratta ki a vonal mellett Márkust. Befelé húzott, de még így is mindenki beadásra számított, azonban ő inkább  gólt lőtt. 0-2!

31. perc: Márkus-Oravecz-Szabó Viktor összjáték a 16-oson belül. Utóbbi a hosszú sarokba lőtt. 0-3!

34. perc: Szentannai harcolt ki egy szabadrúgást 25 méteren. Márkus állt oda, be a rövid felsőbe! 0-4!

41. perc: Szabó Tomi lövése után csattant a felső lécen a labda.

45. perc: az utolsó negyedóra már egy kicsit nyugalmasabb volt. Tóth kapusunk végig munka nélkül.

50. perc: a szünetben Czinkóczi és Szentannai lejött, Béla Samu és Lekli Soma folytatják. Szabó Tomi újabb lövése centikkel a kapufa mellett ment ki… Szabó Viktor gyönyörű beadásánál Lekli lőtt, de újabb kapusbravúr.

55. perc: Szabó Tamásnak és Szilágyi Norbertnek ért véget a mékőzés. Ludányi Gábor és Timon Kolos folytatják.

56. perc: megvan az újabb gól. Márkus szögletét Vernyik fejelte a gólvonal mögé. 0-5!

59. perc: Oravecznek és Márkusnak is véget ért a mérkőzés. Dudás és Babarcsik kap lehetőséget.

61. perc: a jobb oldalunkon hozták fel, centerezés, Piliniy üres kapus góllal szépített. 1-5.

67. perc: a góljuk után kicsit kiljebb jöttek a hazaiak,   de gyorsan egy helyzettel hűtöttük le a kedélyeket. Szabó Viktor fejese csúszott mellé.

74. perc: a sok csere után visszább esett az iram. Irányítunk, felbillen a pálya.

83. perc: ezen a mékőzésen már minden megtörtént, ami meg akart… Csordogálunk a vége felé.

90. perc: és akkor ennyi.

“Minél több meccset megnyerni!”

Az elmúlt hétvégén véget ért az edzőmérkőzések sora, ezzel a finisbe fordult a felkészülés a tavaszi szezonra. Következzen egy interjú a felnőtt csapat vezetőedzőjével, Majzik Zoltánnal.

– Szinte alig ért véget az őszi szezon, máris egy teremtornára érkeztünk Hevesre december közepén. Mennyire szolgálta ez a tavaszi felkszülést?

– Hát, ez még nem annyira a felkészülést szolgálta, inkább arra volt jó, hogy egy kicsit játszanak, játékban maradjanak a srácok. Az a Téli Teremkupa tényleg azt szolgálta, hogy a decemberi forduló egy kis levezetésként, a januári döntő pedig egyfajta frissítésként működött a téli felkészülés kezdete előtt.

– Azért csak megnyertük…

– Aminek természetesen nagyon örültünk, és büszkék is vagyunk rá, de az tényleg egy kis örömjáték volt annak a 10-11 játékosnak, aki elutazott.

–Másnap aztán egy elég intenzív és hosszúnak mondható felkészülés vette kezdetét.

– Így van, mivel csak március elején kezdődik a bajnokság, így nyolc hetet készültünk, ezen belül pedig 7 edzőmérkőzést játszottunk.

– Szándékos volt, hogy ennyi NBIII-as csapattal is játszottunk?

– Igen, szerettük  volna magunkat megmérettetni erős csapatok ellen, így négy  NBIII-as csapattal játszottunk, Eger, Hatvan, Jászberény, Tiszafüred. Azt gondoltuk, hogy ezek az erős ellenfelek jobban szolgálják a felkészülést.

– A két utolsó mérkőzés pedig kissé szokatlan ellenfélválasztást hozott.

– Három oka is volt, hogy Komárom-Esztergom megye 2. illetve 4. helyezett csapatához látogattunk. Egyrészt nem árt ha belenézünk egy kicsit más futballkulúrába is, másrészt az első három meccsünkből kettőt idegenben játszunk, nem árt, ha ezt is szokjuk. Harmadrészt ezek a csapatok is ugyanakkor kezdik a bajnokságot, mint mi – egyébként éppen egymás ellen… – így mind a Tatai AC, mind pedig a Nyergesújfalu SE ugyanabban a felkészülési szakaszban volt, mint mi. Ez sokkal pontosabb képet ad az állapotunkról, mintha egy olyan meccset játszunk, ahol az egyik csapat már a finomhangolásnál jár, a másik meg éppen a legnagyobb fizikai terhelés közepette játszik…

Vendégségben a Tatai AC pályáján

– Hogyan értékeled a felkészülést?

– Egész jó meccseket játszottunk, az edzéseken pedig megcsináltuk azt, amit elterveztünk. 

– Mi a cél tavaszra?

– A legfontosabb, hogy ugyanazon a vágányon maradjunk, amin ősszel voltunk. A vártnál kicsit előbb jött ez a jó szereplés, a célunk, hogy továbbra is élvezzük a focit, semmilyen nyomást nem gyakorlunk a csapatra. A vezetőség meghátározta a célt, a dobogó környékére érjünk oda, ehhez pedig egy dolog kell: minél több meccset megnyerni. Továbbra is célunk, hogy további fiatal játékosokat építsünk be a keretbe, tehát ha lehet, akkor továbbra is alulról építkeznénk.

– Mennyiben változott a keret őszhöz képest?

– Nem nagyon… Váradi Zolira és Veres Szabira különböző okok miatt nem nagyon számíthattunk nyáron, így ők máshol próbálják magukat újra felépíteni.  Balogh Martin, aki a tavalyi évhez képest idén kevesebb szerepet kapott, eligazolt. Természetesen sok sikert kívánunk mindhármuknak! Van egy “visszatérőnk”, Babarcsik Bálint ősszel inkább a tanulásra koncentrált, nem volt velünk, most viszont a téli felkészülést végigcsinálta, így tavasszal már őrá is számíthatunk. Tehát a mag megmaradt, nagyon jó a csapatszellem, és ezt további győzelmekkel szeretnénk erősíteni.

A távozók

– Mi a helyzet sérülés fronton?

– Szerencsére komoly sérültünk nincs, van egy-két játékosunk, akinek itt fáj, ott fáj, de ez mindig benne van… Várjuk már nagyon a bajnokságot!

– Mit vársz?

– Az első három meccsről egyelőre: három rangadó, amelyből természetesen kiemelkedik az Energia és a Halász elleni derbi, de az Andornaktálya is nehéz ellenfél, meg hát persze a bajnoki mindig más, mint egy felkészülési mérkőzés. Fel vagyunk vértezve az erős csapatok ellen szerzett tapasztalatokkal, de hogy ez a bajnokikon hogy jön vissza…? A lényeg, hogy legyen meg a kellő győzni akarás és agresszió a játék azon szakaszaiban, amikor nem nálunk van a labda. Amikor viszont nálunk van, akkor mosolyogva, nagy kedvvel játsszunk! A kreativitásunk meg van hozzá, szerintem az erő is meg lesz. Azt még nem pontosan látjuk, hogy hogyan reagálunk majd, ha nem mi szerezzük az első gólt, hiszen azért mégiscsak egy nagyon fiatal csapatról van szó, de azért gyűjtjük a rutint…

– A Füzesabony télen is NBIII-ból erősített, hogy látod a bajnoki esélyeket?

– Miden ellenfelünket tiszteljük, de mindig csak a következő mérkőzésre koncentrálunk, és magunkkal foglalkozunk. Ahogy mondtam, meg van a kitűzött cél, ami a dobogó környéke. Mi szeretnénk minél jobban játszani, fejlődni, építkezni, gólokat rúgni és minél több meccset megnyerni. Hogy ez mire lesz elég, majd meglátjuk!

– Köszönöm! Hajrá GYAK!

Felemás eredmények

Újabb két edzőmérkőzésen vagyunk túl, – már csak egy van hátra… – eléggé felemás körülményekkel, mutatott játékkal, és eredménnyekkel…

Nézzük először a közös dolgokat: mindkétszer kiléptünk szűkebb hazánkból, hiszen  – régiesen szólva – először Szolnok megyébe, majd a nem éppen szomszédos Komárom megyébe látogattunk megmérettetni magunkat. Tiszafüreden és Tatán is fújt a szél… Ám előbbi városban még metsző és fagyos  löketek párosultak a vízszintesen vágó esővel, utóbbiban már a tavasz illatát is hozta a fuvallat…

Tiszafüred, szél, hideg, eső, vereség...

A ‘szomszédban’ nagyon kikaptunk, egy hatost gurított az NBIII-as gárda, amely akkor csúcsrajáratva a bajnoki főpróbáját tartotta ellenünk. Azóta idegenben le is győzte a Jászberényt, a hetedik helyre ugorva a tabellán. A szakvezetésünk nyilvánvalóan levonta a következtetéseket ebből a mérkőzésből – volt mit…  – még úgy is, hogy botrányosan egyoldalú játékvezetés mellett kaptunk ennyi gólt…  Mindegy is: a harmadosztály közvetett élmezőnyétől még távol vagyunk.

Az elmúlt hétvégén jóval messzebre, Tatára látogattunk, ahol a helyi Atlétikai Club volt a vendéglátónk. Az ottani elsőosztályban a negyedik helyen teleltek, és hozzánk hasonlóan jövő hétvégén folytatják a bajnokságot. A tabellán az látszik, hogy arrafelé gólgazdagabb mérkőzések vannak, hiszen a nálunk 4. helyezett Lőrincinek 29-8 a gólkülönbsége, a Tatának – igaz, két meccsel többet játszva – 44-21.

A mérkőzésünkről néhéz nagyképűség nélkül írni, miután a helyzetek száma nagyjából 20-4 volt a javunkra… Ami miatt mégis muszáj, az az eredmény: csak 2-1 ide. Az első félidőben mindössze két helyzete akadt a hazaiaknak: az egyik egy túl jól sikerült felszabadítás utáni kiugrás volt, a másik pedig egy annyira egyértelmű szabálytalanság után, hogy mi is, illetve az ellenfél nagy része is megállt… Kivéve a labdát egy lerántás után megszerző játékos, aki sípszó híján végigvitte egyedül a labdát. A 40 pluszos Szilágyi egy 40 pluszos sprint után mentett, a meccset vezető helyi UP edző meg nem tette zsebre, amit ezután kapott. Nem volt szerencsés, hogy pont ezen a napon volt a játékvezetők továbbképzése, és így házon belül “oldották meg” a helyiek a bírókérdést.

A második félidőben két kiugrása volt a fekete-fehérknek, és a második esetben egy kissé csinyes szituációban Tóth kapusunk talán kissé könnyelmű megoldást választott. Nem akarta kibikázni, a labda megjátszása viszont nem sikerült, így üres kapus góllal szépített a hazai gárda. Tóth mentségére szóljon, hogy nehéz élesnek maradni a folyamatos tétlenség közben.

Előtte mi már Czinkóczi és Béla révén szereztünk két szép gólt, és kialakítottunk rengeteg, de tényleg rengeteg helyzetet, de a rengeteg “centikkel mellé”, két zúgó kapufa és két-három bravúrvédés miatt ez a Tatára borzasztóan hízelgő végeredmény alakult ki, 2-1 ide. 

A mieink már érzik a tavaszt

Ha az NBIII. élmezőnyétől messze vagyunk, akkor ki kell jelentenünk ezen 1(!) mérkőzés alapján, hogy a Komárom-Esztergom megyei  első osztály 4. helyezettje pedig tőlünk van messze.

Hogy egy kicsivel teljesebb képet kapjunk erről a távoli megyéről, arra ezen a hétvégén újabb esély kínálkozik, hiszen ahhoz a Nyergesújfaluhoz látogatunk utolsó felkészülési mérkőzés gyanánt, akik egy ponttal lemaradva állnak a tabella második helyén.

Meglátjuk.

Hajrá GYAK!

Másik arcunkat mutattuk

Edzőmérkőzések sorában még egy vereség és jót tud tenni a csapattal… A múlt hétvégi gyengébb teljesítmény után szerdán egyészen más arcát mutatta a csapat: mind hozzáállásban, mind játékban.

A 43. sz. Építők ellen nyáron is nagyon jó mérkőzést játszottunk, most talán egy kicsivel gyéngébb társasággal találkoztunk, és most róluk lehetett elmondani, hogy a maximális terhelés kellős közepén léptek pályára. 

Jól játszottuk a begyakorolt elemeket, rögzített szituációkat, és nagyon látványos gólokat szereztünk! Az elsőt Márkus lőtte még az első félidő elején. 18 méteren ő maga harcolt ki egy szabadrúgást, és – ahogy azt tanítják  – a sorfal mögé, a kapu felső részébe tekert erővel. Ezután Szabó Viktor szakadt el ügyesen a védőjétől, jó ütemben kapott labdát Oravecztől, és az átvétellel máris  lövőhelyzetbe hozta magát. A kirobbanó kapus alatt szépen a hálóba gurított, ám a betegség miatt mindössze két fős bírói egység, a vendég kispadtól jövő tiltakozás hatására lest ítélt… Maradt az 1-0.

A második gólunk a videójátékokban szokott megjelenni, vagy edzésen, amikor bólyák jelzik a védekező csapatot… A saját térfelünkön Szilágyi szerzett labdát egy megelőző szereléssel, ezzel egy embert már le is véve. Leklihez passzolt, aki mesterien fordult le védőjéről, – minusz két ember… –  Szabó Viktort indította a jobb összekötő helyén, aki lefutotta ellenfelét, – minusz három…  –  majd a visszazáró védő és a kilépő kapus között – minusz öt ember… – a bal összekötő helyén érkező Szentannai elé tálalt. Üres kapu, 2-0.

Ezután Forgó és Béla egy-egy hasonló gólt szerzett: a jobb oldalon az alapvonalig vittük le a labdát, onnan be középre, és a második hullámban érkező emberünk befejezésével három, illetve négy-nullra alakítottuk a mérkőzést. Az ezen a napon nem túl szerencsés Szabó Viktor lőtt még egy lesgólt, és rajta kívül is akadt próbálkozónk, de sem Leklinek, sem Oravecznek nem jött össze.

Veszélyesek voltunk, lendületesek, agilisak, fantáziadúsak és gólerősek. Ezt kellene megtartani a bajnokikra!

Tóth Bálint csak megfigyelőként vett részt az eseményen, dolga nem nagyon volt...

Szombaton Tiszafüredre utazunk, ahol igazán erős ellenféllell szemben mérettethetjük meg magunkat.

Aki még a tavaszi szezon előtt szeretné látni a fiúkat, annak vagy Tiszafüredre, vagy Tatára, vagy Nyergesújfalura kell utaznia, mert Gyöngyösön legközelebb már csak bajnokit fogunk játszani, azt is ‘idegenben’, hiszen a Sport útra “utazunk” az Energia SC elleni mérkőzésre. 

Hajrá GYAK!

Egy vállveregetés, egy pofon

Véget ért a téli felkészülés harmadik hete, egyben elkezdődött a 4., a legkeményebb. A héten másfél edzőmérkőzést játszottunk, nézzük, mik a hozadékok.

Igen, másfél, mert szerdán a Jászfényszaru VSE csapatát az U19-es csapatunk fogadta, de a felnőtt keret tagjai közül öten “visszajátszottak”, bár koruk alapján még bőven a csapat tagjai lehetnének, gondoljunk csak pl. a 17 éves Szentannai Martinra…

Fiataljaink nagyon jól kezdték a mérkőzést, nagyjából negyedóra elteltével már 2-0-ra vezettek, olyan játékosok ellen, akiknek NBII-es múltjuk, illetve egy-két NBIII-as ezüstérmük(!) is díszeleg a vitrinben… Ez az eredmény nem is hatott jól a vendégek idegállapotára, – pláne, hogy gyakran a labdakihozataluk is megállt a saját 16-osukon belül… – emiatt kissé paprikásra sikerült a mérkőzés…

Jól játszottak a srácaink, és bár kondival nyilván jobban bírták a felnőttek, illetve az utolsó 15-20 percre beállított 15-16 éves játékosok fizikai hátrányának köszönhetően 5-2-re fordított a jászsági csapat, igazán büszkék lehetünk – ismét – az utánpótlás nevelésünkre, hiszen kb. 70 percig  egyértelmű fölényben játszottunk egy megyeegyes csapat ellen. Szóval jár a vállveregetés! Különösen, ha hozzátesszük, hogy a felnőttkeret tagjai a felnőtt edzés teljesítése után estek be erre a mérkőzésre…

A szombati jászberényi meccsünkre viszont korántsem lehetünk ennyire büszkék. Mert igaz, hogy egy NBIII-as csapattól kaptunk ki, a  berényiek igencsak szerény őszi eredménnyel rendelkeznek (18-ok), ráadásul a télen tovább gyengültek, így előzetesen könnyedebb mérkőzésre számíthattunk.

Ezen a napon az ellenfél volt élesebb

És talán pont ez volt a baj. Bár az elején mi harcoltunk és hagytunk ki egy ziccert,  nagyjából negyedóra eltelte után már az történt, amit a kékek akartak. Visszahúzódtak saját térfelükre, amivel mi egyáltalán nem tudtunk mit kezdeni, viszont labdaszerzés után villámgyorsan lendültek át támadásba, és egy-két húzásból a 16-osunk előtt termettek. Igaz, hogy helyzetek sorát nem alakították ki, a három góljukat is kontrából  szerezték, de győztek.

Nekünk pedig valahogy semmi nem sikerült. Labdaátvétel, passz, lövés, csel, szerelési kísérlet… valahogy mindenbe hiba csúszott, nagyjából mindenki a legrosszabb napját hozta. És azzal ritkán nyer mérkőzést egy csapat, hogy a legjobbja az egyik belső védő volt, nevezetesen Forgó Kornél, aki a sok rossz teljesítmény között egész jól nézett ki…

Két mentségünk lehet azért: mi a leginkább terheléses időszakban tartunk a felkészülésben, vagyis a fáradtság jobban kijöhet, míg ők két hét múlva már bajnokit játszanak, tehát már kevésbé a fizikai terhelés, mint inkább a taktikai felkészülés idejében vannak. A másik, hogy egy normál bajnoki mérkőzésen aligha fejezték volna be ezt a mérkőzést 11-en. Amint labdát vesztettek, kőkeményen odaléptek, és nem felkészülési meccsen 6-8 sárgát biztosan begyűjtöttek volna, a két-három utánrúgást pedig ne is említsük.

Ezzel együtt kikaptunk, és nem játszottunk jól, vagyis ez a kisebb pofon jó lehet arra, hogy fejben rendbe tegyük a dolgainkat, és meglássuk a hibáinkat, amiken még bőven van idő javítani.

FEJJEL jók vagyunk, FEJBEN kell javulni

Szerdán a BLASZ I-es 43-as sz. Építők csapatát fogadjuk. Erről a mezőnyről gyakran elmondják, hogy tulajdonképpen a negyedik NBIII-as csoport,  Itt áll 5. helyen hétközi ellenfelünk…

Még magasabban jegyezhetjük szombati riválisunkat, hiszen ahhoz a Tiszafüredhez utazunk, akik viszont az igazi harmadosztályban állnak a 8. helyen.

Szép feladatok, lehet javítani!

Hajrá GYAK!

Az első két meccsen túl

Érdekes játék a futball: az egyik meccsen sokkal jobban játszunk ellenfelünknél, mégis kikapunk. A másik mérkőzésen inkább ellenfelünk van fölényben, mégis győzünk…

Kedden az Eger SE csapatát fogadtuk, és 75 percig egyértelmű fölényben játszottunk. Ellenfelünk talán két helyzetet tudott addig összehozni, mi pedig 6-8-ig is eljutottunk. De ami ennél is fontosabb: nem nagyon tudtak mit kezdeni a játékunkkal, nagyon jól támadtunk le, már a labdakihozatal is nehezükre esett.

A körülményekről is essen szó: ítéletidő volt. Borzasztó hideg, 45 fokban hulló sűrű eső, és jeges szél, ami persze mindkét csapatnak megnehezítette a dolgát. A félidőben gyakorlatilag sorcserét végrehajtó vendégek aztán fokozatosan felénk kerekedtek, és egy-egy apróbb hibánkat kihasználva azonnal mögénk kerültek, és háromszor is mattoltak minket hátul. A végeredmény: 0-3.

Gyakorlatilag az utolsó 15 perc már egy másik mérkőzés volt. Addig a nyerési esély nagyjából 60-40 volt ide, a helyzetek száma pedig összesen kb. 10-5. A fő különbséget a helyzetkihasználás jelentette. Ebben kell előre lépni!

Ami viszont nagy örömre adott okot: egy NBIII-as csapat ellen 75 percig nemhogy pariban voltunk, hanem egyértelműen a mi akaratunk érvényesült! Utána a kevesebb csere eldöntötte a mérkőzés végkimenetelét, de a végeredmény ismeretében sem kell szomorkodnunk, mert – ahogy mondani szokták – nagyon jól néztünk ki!

TÉLI felkészülés...

Szombaton délelőtt ismét szomszédvári rangadó: a szintén harmadosztályú Hatvan érkezett. Ők – talán közelebbi emlékkel az egymás elleni meccsekről… – jobban alkalmazkodtak hozzánk, jobban kijátszották a letámadásainkat, és összeszokottabb, egységesebb csapat képét mutatták.

Az első félidőben egyértelműen ők irányították a mérkőzést, többet birtokolták a labdát, többször jutottak el a kapunkig, érvényre juttatták az osztálykülönbséget. Egy buta hibánkat kihasználva meg is szerezték a vezetést. Labdaszerzés után szépen kijátszották ziccerig, és nem hibáztak. 0-1.

A szünet után aztán fordult a kocka, de legalábbis felzárkóztunk játékban, labdabirtoklásban, és helyzetkialakításban. Egy helyzetükre kettővel reagáltunk, és egy kiváló szögletvariáció után Oravecz beadását Vernyik fejelte a kapuba, egyenlítettünk. 1-1.

Egy újabb “elcsúszásunk” után megint ziccerig vitték az akciót, megintcsak nem kegyelmeztek, újra átvették a vezetést egy közeli fejessel. 1-2. És ezzel el is lőtték a puskaporukat… Mi viszont egyre bátrabban mentünk előre, veszélyesek voltunk, sőt, úgy érezhettük, hogy Szentannai buktatásánál egy jogos 11-es elmaradt. Fiatal támadónk azonban nem csüggedt, és magára vállalta a további főszerepet.

Babarcsik ment rá egy elveszett labdára, lefutotta védőjét, aki csak buktatni tudta. 16 méterről végezhettük el a szabadrúgást, amit élesen lőtt kapura ‘Szenti’, a kapus csak öklözni tudta, a ‘szabit’ kiharcoló Babarcsik pedig közelről bólintott a kapuba, újabb egyenlítés. 2-2. Az utolsó percben aztán Lekli harcolt ki egy büntetőt, amit már meg is adott Harnos játékvezető. Szentannai állt oda, és a maga 17 évével olyan magabiztosan bombázott a jobb felsőbe, hogy csak na. Ezzel meg is nyertük a mérkőzést! 3-2!

Kapus erre, labda arra...

Mindig elmondjuk, mindenhol mindenki elmondja: ezeken a mérkőzéseken az eredmény másodlagos. Persze gólt szerezni, győzni azért jó érzés. Ami a lényeg, a mutatott játék! Elmondhatjuk, hogy két NBIII-as ellenféllel szemben 60 percet töltöttünk alárendelt szerepben, 120 percet pedig fölényben. Tehát két harmadosztályú csapat elleni 180 perc kétharmadát inkább mi irányítottuk… Lehet csettinteni!

Folytatás ezen a héten, és rögtön egy kis változás a felkészülési programban… A REAC lemondta a mérkőzést, így a következő két meccsünk a következőképpen alakul:

01.28., szombat, 11 óra, Jászberényi FC – Gyöngyösi AK (Jászberény)
02.01., szerda, 18 óra, Gyöngyösi AK – 43. sz. Építők (Gyöngyös, műfű)

Az ínyenceknek: szerdán (01.25.) 17:30-tól az U19-es csapatunk a Jászfényszaru csapatát fogadja, ahol természetesen a felnőtt keret pár játékosa is pályára lép majd.

Természetesen a további mérkőzésekről is hírt adunk, kövessék oldalunkat, kövessék csapatunkat!

Hajrá GYAK!

Tornagyőzelem!

A tegnapi nap híre, hogy egy nagymúltú csapat egy régi nagy riválisával szemben megszerezte az év első kupáját! No, nem a Barcelona Real Madrid elleni Spanyol Szuperkupa sikeréről esik most szó, hanem arról, hogy Hevesen hódította el az I. Téli Teremtorna kupát a Gyöngyösi AK a házigazda ellen!

Vezetőedzője és kapusai nélkül érkezett a csapat a döntő tornára, mivel előbbi egészségi állapota miatt, utóbbiak pedig egyéb elfoglaltságuk miatt nem tudtak a csapattal elutazni. Így Nagy-György Tamás asszisztensedző irányított, a ‘ketrec’ elé pedig a “régiből” kellett valami újat elővenni… Nagyjából az U10-U11-es korosztályig csapatkapitányunk kapusként (is) működött, így magára vállalva a felelősséget, szó szerint felvette a kesztyűt… 

Márkus új szerepben

Az első két mérkőzésünk amolyan ráhangolódásnak volt csak jó, mert a ‘hevesi megyeháromból’ érkező Tarnaörs Danyi SE, illetve a ‘borsodi megyeháromból’ érkező Hangony-Fenyvesalja Kft. csapata nem jelentett komoly kíhívást. Előbbit 11-3-ra, utóbbit 19-1-re győztük le.  A hangonyiak ezzel együtt igazán nagy dicséretet érdemelnek: majd kétórás utazással eljöttek Hevesre a 9:50-kor kezdődő mérkőzésükre,  ellenfelük viszont, a Mátraterenye különösebb értesítés nélkül nem tette tiszteletét… Így a borsodiak 9:50 helyett 13:10-kor léptek pályára, ott pedig kikaptak 18 góllal… Ez sem szegte kedvüket, végig sportszerűen küzdve a bronzmérkőzésen 5 gólt is összehoztak a Heves II. ellen, igaz 18-at be is szedtek, de az erkölcsi győzelem az övék, jár nekik a taps!

Mi tehát (túl)könnyű úton jutottunk a döntőbe, a hevesi házi elődöntő viszont nagy izgalmakat, de kevésbé élvezetes játékot hozott. Végül a Besenyei Ferenc vezette I. csapat a végére magabiztossá tette döntőbe jutását, 9-5-re győzedelmeskedtek. Jöhetett a döntő!

"Kettő-három..."

Támadásban a sokpasszos, a kapust is bevonó játékra törekedtünk, védekezésben pedig a 364616165435164651454656 kisméretű pályán megvívott mérkőzéssel rendelkező Besenyei Ferenc kikapcsolására igyekeztünk figyelni. Előbbi egész jól, utóbbi nem mindig sikerült.

A semleges nézők azonban – ha voltak ilyenek – igen jól szórakozhattak! Volt itt minden: döntőhöz méltó felfokozott hangulat, parázs párharc, “vicces” játékvezetői ítélet, látványos megoldás, sok gól, kapusbravúr, kapusgól(!), izgalom, fordulatok… Ez utóbbira a bizonyíték az eredmény alakulása: 0-1, 2-1, 2-4, 5-4, és 20 másodperccel a vége előtt 5-5!

Tényleg izgalmas, és időnként magas színvonalú játék után jöhetett a 3-3 büntető.

A pirosló kapusmezben Márkus kezdte a rúgást: bevágta. 1-0 ide! Aztán átállhatott a túloldalra, és a hevesi Fejes Levente lövésén igencsak rajta volt, de gól, 1-1.

A második sorozatot Oravecz kezdte, és amúgy ‘Botisan’, – a gyöngyösiekre a frászt hozva – nagy erővel a kapufára rúgta a labdát, ami onnan a halóba vágódott… Simaliba… 2-1. A feketéktől Volyák Péter érkezett, aki – talán – le akarta másolni kilencesünk produkcióját, de neki nem sikerült: mellé.

A 17 éves Szentannai Martin úgy állhatott neki a saját lövésének, hogyha belővi, akkor megvan a győzelem. Higgadtan, nagy erővel a jobb felsőbe! 3-1, miénk a kupa!

Ezen kívül még azért elhoztuk a torna legjobb játékosának járó címet is, amelyet a Dr. Dávid Lóránt, Gohér János, Juhászné Zsóka és Tóth Zsoltból álló HELASZ küldéttség ítélt ORAVECZ BOTONDnak!

Csapatkapitányunk, a kupa, és Dr. Dávid Lóránt
Boti, a kupa, Lóri, Tóth Zsolt és Zsóka

A tornagyőzelemmel egyébként járt még egy 100.000 forintos utalvány (kék boríték…) is, illetve a szövetség elengedi a következő torna nevezési díját is a győztesnek, vagyis nekünk.

A lényeg a lényeg: nem csak Barcelonában tudják, hogy milyen jó érzés egy kupagyőzelemmel indítani az évet, és nem csak ott reménykednek még további díjak elnyerésében a szezon során…

Hajrá GYAK!

Indul a tavasz

Bár az időjárás nem feltétlenül ezt mutatja, de tél van, így most a téli felkészülésünkről kell szót ejteni.

Felnőtt csapatunk ezen a héten szerdán már elkezdte a konkrét felkészülést, bár az elmúlt hetekben sem csak a töltöttkáposzta-halászlé-bejgli háromszögben mozogtak… Még tavaly, december 17-én – amolyan levezetésként – részt vettünk a HELASZ Téli Teremtornájának selejtezőjében, majd pedig egyéni feladatokat – főleg futást  – kellett teljesíteni labdarúgóinknak.

A szerdán induló edzésprogram után rögtön jön egy kis játék: a Téli Teremtorna döntőjében Hevesen fogunk játszani vasárnap (01.15.) 11:30-tól az elődöntőbe jutásért. Amennyiben sikerrel vesszük a Tarnaörs jelentette akadályt, akkor biztosan vár ránk még két mérkőzés, hiszen a négy között a Hangony-Fenyvesalja TC – Mátraterenye SE mérkőzés győztesével játszhatunk a döntőért, utána pedig vagy a döntő, vagy a bronzmérkőzés vár ránk.

Viszonylag tehát hosszú, másfél hónapos munka előzi meg a március 4-i bajnoki rajtot, ráadásul 8 felkészülési mérkőzés is szerepel a programban. Jövő héten rögtön kettő, méghozzá két szomszédvári rangadó képében! Kedden (01.17.) 18:30-tól az Eger SE csapatát látjuk vendégül, szombaton (01.21) 11 órától pedig az FC Hatvan vendégeskedik a műfüves pályánkon.

Az edzőmeccseket nem csak megyénkbeli csapatok ellen fogjuk megvívni, sőt: két budapesti csapatot is vendégül fogunk látni, de két látogatást is teszünk Jász-Nagykun-Szolnok megyébe, és két ennél is hosszabb túra vár ránk, amikor két Komárom-Esztergom megyei csapathoz látogatunk!

Lassan már állandó felkészülési partnerünk a 43.sz. Építők csapata, akik az igen erős BLSZ I. élmezőnyéhez tartoznak, az 5. helyen telelnek. Náluk is jobban szerepel ugyanitt a REAC gárdája, hiszen ők csak 2 pontal maradnak el az éllovastól, ezzel a második helyet, és a feljutás esélyét tartva. Mindkét csapat erős ellenfél lesz.

A jászberényi gárdát jól ismerjük, bár jelenleg ők (is) igen nehéz helyzetben vannak. Az NBIII Keleti csoportjában a 18. , kieső helyen tanyáznak, sőt, az elmúlt időszakban még a visszalépésükről is lehetett pletykákat hallani, de amint azt az elnökük elmondta: ezt az évet biztosan végigviszik a saját nevelésű fiataljaikra támaszkodva… Érdekes mérkőzésnek nézünk elébe.

Ennél sokkal jobb helyzetben van megyei riválisuk a Tiszafüred, akik ugyanebben a mezőnyben a masszív középmezőnyt erősítik, náluk is kipróbáljuk magunkat.

Új ellenfeleinknek számítanak a Tatai AC és a Nyergesújfalu SE gárdája, akik a szintén nem gyenge Komárom-Esztergom megyei bajnokságban állnak előkelő helyen: előbbi a negyedik, utóbbi a második helyet foglalja el. Mindkettő jó kis idegenbeli erőpróba lesz.

A mérkőzések helyszínéről és időpontjáról folyamatosan tájékoztatást fogunk adni weboldalunk kezdőlapján.

Hajrá GYAK!